Publikációk és különleges tartalmak olvasóink számára
Demeter Szilárd beszél a magyar kultúrpolitika elmúlt éveiről, L. Simon Lászlóhoz fűződő viszonyáról, a könnyűzenei támogatások körüli vitákról, a kultúra megtartó erejéről és arról, szerinte miért kellene a kultúrát nem alrendszerként, hanem minden kormányzati gondolkodás alapjaként kezelni.
Kálomista Gábor Balázs Béla-díjas filmproducer, a Thália Színház ügyvezető igazgatója beszél az elmúlt húsz év magyar filmgyártásáról, az Elkúrtuk utóéletéről, Andy Vajnához fűződő viszonyáról, a filmszakma belső konfliktusairól és arról, miért nem vitte be soha a politikát a színházi és filmes alkotómunkába.
Célkeresztbe került a Kúria elnöke a „palotajárás” során, a miniszterelnök 400 milliós többletköltséggel járó luxizás vádjával igyekszik a köztiszteletben álló Varga Zs. Andrást lerántani a sárba. A Tisza-kormány mögött felsorakozott kommentsereg tagjai, akiknek a tények mit sem számítanak, boldogan csaptak le az újabb áldozatra. De sokan Magyar Péter zsigeri indulatokat szító mondatai ellenére pontosan tudják vagy legalábbis sejtik, ebben az ütközetben az aranyozással díszített mennyezeteknél sokkal többről van szó.
Amíg az ország a „Fidesz média” bedőlésének tapsol, addig észre sem veszi, mekkora bajban lesz a Tisza-proxy sajtója. Ez a csapdahelyzet senkit sem tud elkerülni, hiszen a „független objektívizmusnak” ára van: úgy hívják, kritika. Akik élnek ezzel az eszközzel, azok az újságírók, akik pedig nem, azok a propagandisták.
Pokol Béla volt alkotmánybíró, jogász, egyetemi tanár beszél arról, hogyan alakította át a politikát az online tér, miért tudott Magyar Péter a közösségi médiára építve tömegpártot szervezni, és milyen kormányzási kockázatai lehetnek annak, ha a kampánylogika a hatalomra kerülés után is fennmarad.
A Mi folyik itt?! legújabb részében vicces és komoly témák mellett izgalmas vélemények hangzottak el, ha lemaradtatok az élő adásról, mindenképp nézzétek meg utólag!
Örömhírnek tekinthető, hogy az újonnan kinevezett kabinet kormányhatározatban rendelte el a kegyelmi ügy és a bicskei gyermekotthonban történt jogsértések kivizsgálását. Minden normálisan gondolkodó ember reméli, hogy a vizsgálat eredményeként ilyen és hasonló esetek nem történhetnek újra meg. De azt is tudja mindenki, hogy sajnos teljes mértékben ez soha nem zárható ki. Súlyos hiba, ha az ilyen jellegű visszaélések politikai ügyekké válnak, ha skarlát betűként a pedofil jelzőt a politikai riválisra sütik rá a közélet ezen színterén viaskodók. Érzékenyítés vs. boszorkányüldözés
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere beszél a Fidesz választási veresége utáni jobboldali útkeresésről, az új Tisza-kormány első lépéseiről, az önkormányzatok jövőjéről és arról, szerinte miért nem a politikai hangulat további fűtésére, hanem annak hűtésére lenne most szükség.
Minimum 538.794 Magyarországon született honfitársunk él külföldön. Ők javarészt 2026-ban a Tiszára szavaztak, a változásra. Felmerül a kérdés, hogy akkor most ők haza jönnek? Vagy ez csak egy vasárnapi program volt, különösebb elköteleződés nélkül. Régi vita, hogy a külhoni magyarok, vagyis akiknek a szülőföldje valaha Magyarország volt, csak a trianoni határok ma egy másik országhoz pakolták őket: szavazzanak-e vagy sem. Szerintem, és a legtöbb jó érzésű ember szerint, ez nem is kérdés. Hiszen arról ők nem tehetnek, hogy Temerinbe, vagy Beregszászba születtek magyarnak és mondjuk nem Budaörsre. Nem tehetnek arról sem, hogy nem hapcizott a határok meghúzásánál a francia-angol diplomaták tolla és ma egy másik ország állampolgára is – jobb esetben.
Ki hogyan fog Orbán Viktorra emlékezni? 36 év most lezárult vele. Biztosan sokan sok mindent mondanának neki, ha tehetnék – az én első szavam a „köszönöm” lenne!
