enerációs szakadék Magyarországon és kőkemény, nemek közötti hidegháború Nyugaton. A modern politika mára nemcsak a társadalmat, de a párkapcsolatokat is végzetesen kettészakította. Ahhoz azonban, hogy ezt a több cikkben tárgyalt, jövőnket fenyegető krízist megértsük, először a kályhához kell visszatérnünk. Mert amíg nem tudjuk, mit jelentenek valójában az eszméink, addig csak a sötétben tapogatózunk. Mi a jobboldal? Manapság sok helyen felmerül ez a kérdés. Főleg magukat jobboldalinak valló embereknél. Kizárnak más jobboldaliakat ebből a csoportból, mert valamiben mást gondoltak. A nagy politikai vereség után zajlik az önmeghatározás. Pedig nem biztos hogy ennek olyan bonyolultnak kéne lenni. Az nem lep meg, hogy a témában nem jártas tömegek nincsenek tisztában a fogalmakkal, de az igen, hogy magukat tájékozottnak gondoló emberek sem, és bevallom senki nem fordult konkrétan hozzám, miért is tették volna, tök ismeretlen figura vagyok, de megszólítva éreztem magam. Kezdjük ott, hogy nincs 100%-ban jobboldali ember. Erről már egy másik cikkben írtam pár sort, de újra előveszem, mert itt is különösen fontos. Ha veszünk 10 ügyet vagy kérdést, nagyon kevés olyan ember van, aki mind a 10-re a jobboldali választ fogja adni. Tehát árnyalatok vannak, és attól függ a domináns világnézeted, hogy melyik nézet nyer meg a legtöbb kérdésben. Ez egy ideális világban úgy gondolom, segítené a párbeszédet a különböző felek között, de nem egy utópiában élünk.
A szöveg a magyar politikai lojalitás természetét és átalakulását elemzi az Antall-kormánytól a Fidesz-érán át egészen 2026-ig. Rámutat, hogy míg Antall József a belső ellenzék bevonásával próbálkozott, Orbán Viktor a feltétlen lojalitásra építette rendszerét. A sorozatos kétharmadok után azonban a lojalitás pénzügyi és érdekalapúvá vált (pl. Mándoki László, Majka), ami a valódi elköteleződés hiányához és törékenységhez vezetett. Az írás a politikai szerepváltásokat (pl. Velkey György) és a társadalmi bázis megváltozását vizsgálva megállapítja, hogy az anyagi érdekekre épülő hűség fenntarthatatlan, az online térben pedig a közösségi élmény helyét a gyűlölet vette át.
Úgy tűnik, hogy a közszolgálati tévék szerkesztősége a 444-hez, a Facebook kommentszekciójába vagy a Miniszterelnökség irodáiba költözött. Az elmúlt napok és hetek fejleményei legalábbis igencsak ezt a képet festik a megújuló közszolgálat tökösnek semmiképpen sem nevezhető vezetéséről. A legutóbbi eset is tökéletesen beleillik ebbe a sorba, amikor a döntéshozatal ideiglenesen a 444-hez költözött. A portál ugyanis észrevette, hogy a nagy megújulás jegyében folytatódik az M5-ön az „Ez itt a kérdés…” című, szerintük konteókat gyártó műsor. Az alig nézett, de sokszor tényleg értelmes témákat és vendégeket felvonultató műsor valójában eddig sem zavart sok vizet és ez ezután sem változott volna. Ráadásul a 444 által kifogásolt műsor kiegyensúlyozottságára sem lehet panasz, hiszen egy volt fideszes államtitkár mellé egy volt MSZP-s és két volt SZDSZ-es politikust hívtak meg.
gészen addig él az ország egy jelentős része bántalmazó kapcsolatban a kormány kommunikációjával, amíg ezt hagyjuk. Még sokáig referenciapont lesz Varga Judit interjúja Hajdú Péterrel, hiszen ha meg akarjuk érteni, miképp lehet kitörni egy olyan kapcsolatból, ahhoz először erőt kell gyűjtenünk pszichéből.
1526. augusztus 29. Délelőtt 9 óra. Ott állsz egy akkora embertömegben, amilyet soha azelőtt nem láttál még. 30 ezer ember fegyverben. A nappal együtt keltetek, és mire az elérte a kéklő eget, ti már hadrendben álltok. Magyarok, csehek, németek, lengyelek. Még nem sokat észleltek az ellenségből. De a félelem és az izgatottság elszorítja a torkod és a mellkasod. De itt a király is, és az ország majdnem minden nagyura. Együtt fog küzdeni paraszt és király. A tapasztaltabb katonák azt mondják, ez jó hely a csatához. Viszont te csak egy előtted elterülő mocsaras síkságot látsz. Onnan fog érkezni az ellenség. Az ellenség, akikkel már a nagyapád is harcolt. Az ellenség, amely időről időre rátört az országra. Az ellenség, akikkel még a legendás Hunyadiak is küzdöttek. Hallottál a nándorfehérvári diadalról. Mesélt róla nagyapád, harcolt ott. Csodát tett. Most neked kell. Csodát tenned.
A digitális kor egyik legsötétebb árnyoldala a figyelemgazdagság: a felületeken extrém, polgárpukkasztó vagy éppen nyíltan provokatív viselkedés gyakran sokkal nagyobb elérést generál, mint a minőségi tartalom. Az utóbbi időben egyre több olyan élő adás és videó üti fel a fejét a népszerű videómegosztókon, amelyek nemcsak a jóízlés határait lépik ét, de súlyos morális és jogi kérdéseket is felvetnek. Az állatokat elvileg törvény védi. A jelek szerint azonban a hatóság – dokumentáltan – nem tesz semmit.
A magyar közbeszéd megint megtalálta a legfőbb témáját. Bár hiába vagyunk túl az évszázad katasztrófáján, amelyből megannyi tanulságot kellene levonni és hiába választott a Parlament épp új köztársasági elnököt igencsak vitatható körülmények között, a legforróbb téma most mégis Magyar Péter helikopterezése.
A jelenlegi katasztrófa rávilágít arra, hogy mennyire pazarló életet is élünk. Még nem késő változtatni. Először is ki kell mondanunk: az, ami ma Magyarországon zajlik, az ország történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája. Nem úgy tör ránk, mint a Covid, nem visz el házakat és életeket, mint az árvíz vagy a vörösiszap, a hatásai ugyanakkor messze túlmutatnak a fent említett bajokon. Ma ugyanis szerte Magyarországon és Európában hiány van. Hiány van vízből, hiány van energiából – és hiány van tudatosságból. Ennek hatásait máris érzékeljük, de még mindig nem látjuk, hogy mennyire súlyosak. Mert alapvető közgazdasági összefüggés, hogy amiből hiány van, annak növekszik az ára. Nem lesz ez másképp a vízzel és az energiával sem. Főleg akkor, ha a kereslet is a jelenlegi szinten marad.
Maximális fordulatszámon dübörög a kormányzati kommunikációs gépezet. Magyarország energiabiztonságának aggasztó helyzete megkívánja a nyílt és egyenes beszédet, a kialakult állapot várható következményeinek és lehetséges kockázatainak teljes körű felmérését, valamint a vizsgálódás eredményeinek a nyilvánosság elé tárását. Felelni kellene például arra is, hogy az előző rendkívüli hőség óta mit tett a kormány az ország energiabiztonságának, valamint a Paksi Atomerőmű zavartalan működésének biztosítása érdekében.
Hagyják békén végre az érintetteket és hadd végezze a dolgát a nyomozó hatóság! Egyre gusztustalanabb játszma az, amit az úgynevezett Zsolti bácsi ügyben látunk. A legfrissebb fejlemények arról szólnak, hogy az ügy állítólagos koronatanúja, Bangó Sanyika egy bejegyzésében Semjén Zsoltot nevezte meg Zsolti bácsiként. Persze ez nagy meglepetést nem okozott, hiszen eddig is minden, az ügyhöz közel álló, bennfentesnek tűnő szereplő ezt sugallta. Két másik körülmény azonban ennél sokkal érdekesebb.
