Előző cikkemben kifejtettem, hogy hogyan vált a migráció jelensége és témája a Fidesz lassan ölő mérgévé a kommunikációs térben. A bevándorlás és annak kezelése ugyanakkor az Uniós politikában is hasonló hatást fejtett ki.
Afrika legszárazabb vidékén, a Száhel-övezetben valami egészen megdöbbentő dolog történik: a talajvízszint drámai, exponenciális növekedésnek indult. Míg ott a tudósok a váratlan „vízbőség” okait igyekeznek megfejteni, Magyarországon a szakemberek és a gazdálkodók keresik a választ arra, hogyan lehetne az egyre kínzóbb vízhiányt orvosolni.
Egész pontosan nem tudni, Sulyok Tamás mikor lépett Magyar Péter tyúkszemére. Esetleg 2024 szeptemberében, amikor a Tisza Párt elnöke személyes találkozót kért tőle, ő pedig – mondván, hogy a köztársasági elnök nem avatkozhat be pártpolitikai versenybe – nem teljesítette a kívánságát? Vagy bármi egyébbel vívta ki az akkor még ellenzékben lévő párt elnökének ellenszenvét, és került be agyának „egyszer ezért még bosszút állok” rekeszébe?
Mi, médiával, jogtudománnyal, kultúrával – igazából mindennel – foglalkozó, majdnem egyetemi oktatók, politikafogyasztók, társadalmi mételyeket kutat...
A legkisebbek szemszöge a hatalom logikájával szemben – Solymári Dániel a Magnifica humanitas enciklikáról.
Magyar Péter közvetlen környezetéből 4 millió forintot ígértek Bangó Sándornak, vagy ahogyan emlegették anno, Sanyikának azért, hogy hamis váddal sározzon be fideszes politikusokat – állítja Kis Márió, a Szőlő utcai javítóintézet egykori nevelője. Az eset túlmutat önmagán, a jelenlegi kormányfő szinte minden egyes megszólalását a kampány során tökélyre fejlesztett politikai gátlástalanság jellemzi.
Minimum 538.794 Magyarországon született honfitársunk él külföldön. Ők javarészt 2026-ban a Tiszára szavaztak, a változásra. Felmerül a kérdés, hogy akkor most ők haza jönnek? Vagy ez csak egy vasárnapi program volt, különösebb elköteleződés nélkül. Régi vita, hogy a külhoni magyarok, vagyis akiknek a szülőföldje valaha Magyarország volt, csak a trianoni határok ma egy másik országhoz pakolták őket: szavazzanak-e vagy sem. Szerintem, és a legtöbb jó érzésű ember szerint, ez nem is kérdés. Hiszen arról ők nem tehetnek, hogy Temerinbe, vagy Beregszászba születtek magyarnak és mondjuk nem Budaörsre. Nem tehetnek arról sem, hogy nem hapcizott a határok meghúzásánál a francia-angol diplomaták tolla és ma egy másik ország állampolgára is – jobb esetben.
Te is unod már a kampányt? Fáraszt már a folyamatos sárdobálás? Sajnos a TV-ben lévő tartalom és az utcán megjelenő plakátok ügyében nem tudok segíteni. Egyszerűen ki kell várni a végét.
Miközben Magyarország kampánylázban ég, egyre inkább beszűkül a tudatunk. Egyre kevesebbet érzékelünk a külvilágból pedig április 13-án is ugyanazokból áll majd a magyar nemzet, éljünk bárhol is a világban.
Hiába próbáltam többször is emberien köszönni neki, falba ütköztem. Csak egyetlen, gépies kérdést ismételt nekem: „Ki küldött? Kinek dolgozol?” Aztán mintha egy filmben lennék, szó nélkül otthagyott. Hallgatsz vagy felszólalsz?- mindegy Ez az ellenségeskedés már rég nem csak a politikusoké, párttól függetlenül átragadt a választókra is. A gyanakvás mérgezi a levegőt, minden mondatban és mozdulatban hátsó szándékot vagy politikai haszonszerzést látnak. Ha nem vagy velük, akkor automatikusan ellenük vagy, középút nincs, csak kérdőre vonás. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg erről Fodor Gábor is a KözTér című műsorunkban.
