Egy okos szabó előbb elkészíti a kabátot, majd elsétál a boltba, és megveszi hozzá a megfelelő gombokat. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium élén azonban nem egy „okos szabó”, hanem egy oktatáskutató ül, és láthatóan a stábjából is hiányoznak az efféle, racionálisan gondolkodó és cselekvő szakemberek. A tankerületi igazgatók pályáztatásának időzítése, lebonyolítása és a pályázatok értékelése önmagában is számos kérdést vet fel, de a legfontosabb talán mégiscsak az, hogy egy átalakítás előtt álló rendszer esetében honnan tudják, honnan tudhatnák az újonnan kinevezett vezetők, mire is vállalkoztak.
Mielőtt azonban szót ejtenénk az egész procedúra eddig nyilvánosságra került ellentmondásairól, vegyük számba a történteket.
Júliusban, amikor a kormány bejelentette a Klebelsberg Központ és a tankerületi rendszer átalakítását, a túlzott központosítás megszüntetését, nagyobb intézményi önállóságot és átláthatóbb döntéshozatalt ígért. A Klebelsberg Központ és a tankerületek működéséről készített minisztériumi átvilágítás szerint a korábbi évek gyakorlata lassította a döntéshozatalt, korlátozta a tankerületek önállóságát, ráadásul a gazdálkodást sem tette hatékonyabbá.
A kormány ezért úgy döntött, hogy 2027. január 1-jétől megszünteti a Klebelsberg Központ középirányítói szerepét. A tankerületek közvetlenül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium irányítása alá kerülnek, a Klebelsberg Központ pedig kutató-fejlesztő és szakmai háttérintézményként működik tovább.
A változtatástól gyorsabb döntéseket, kevesebb bürokráciát és nagyobb helyi mozgásteret várnak. A kormány azt is ígérte, hogy a tankerületi igazgatók kiválasztásánál a szakmai program, a vezetői elképzelések és a bizonyítható eredmények lesznek a meghatározó szempontok. Bejelentették, hogy mind a 60 tankerületi igazgatói posztra nyilvános pályázatot írnak ki. A korábbi, határozatlan idejű kinevezésekkel szemben az új vezetők öt évre kapnak megbízást.
A döntésnek megfelelően a Klebelsberg Központ augusztusban valamennyi tankerületi igazgatói posztra pályázatot írt ki, és némi késedelemmel ugyan, de november 2-án kihirdette a nyertesek névsorát. Ebből kiderült, hogy a 60 tankerületből 55-be sikerült vezetőt találni. Pontosabban 54-be, ugyanis az Érdi Tankerületi Központ korábbi vezetője túlélte az oktatási tisztítótüzet, és egyedüliként folytathatja munkáját tankerülete élén. Öt tankerületben nem hirdettek győztest, ott újabb pályázati kiírással igyekeznek megfelelő embert találni.
Átláthatóság, széles körű egyeztetés
A tankerületi igazgatói pályázatokat az érintett települések polgármesterei és a fenntartott iskolák alkalmazottai véleményezhették. Legalábbis elvileg, ugyanis, ahogy lenni szokott, a bédekker és a valóság között akadt némi ellentmondás. Az említett körök tagjai sok helyen nem kapták meg a szükséges információkat, illetve nem állt rendelkezésükre elegendő idő a pályázatok megismeréséhez és álláspontjuk kialakításához. A tankerületi központok saját dolgozóit ugyanakkor kizárták az eljárásból, a polgármesterek pedig nem vonhatták be a képviselő-testületeket vagy az önkormányzati szakbizottságokat.
A minisztérium tájékoztatása szerint a vezetői programokat egy öttagú szakmai bizottság értékelte, a kinevezésekről pedig a Klebelsberg Központ elnökének javaslata alapján a miniszter döntött. A grémium tagjainak nevét és a pályázatok értékelésének részletes szempontjait azonban nem hozták nyilvánosságra. Így a pontozási rendszer rejtelmeibe sem a demokratikus módon, széles körben bevont csoportokat, sem a nyilvánosságot nem avatták be.
A pályáztatással kapcsolatos kritikák
A kiválasztási eljárásról a Tanítanék Mozgalomtól kezdve a polgármestereken és oktatáspolitikusokon át a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéig (PDSZ) sokan fogalmaztak meg kritikát.
Az érdekvédelmi szervezet ügyvivője például óriási hibának nevezte a pályázatok kiírását. Nagy Erzsébet szerint előbb az iskolafenntartás jövőjéről kellett volna dönteni, és csak utána kiírni a vezetői pályázatokat.
A PDSZ közérdekű adatigénylést nyújtott be a pályázati eljárás, a szavazati arányok és a győztes pályázatok megismerése érdekében. Facebook-oldalán pedig feltette a kérdést: „Nálatok az lett a tankerigazgató, akire szavaztatok?” Erre sorra érkeztek azok a kommentek, amelyekben az intézmények dolgozói arról számoltak be, hogy nem az általuk legjobbnak ítélt jelölt lett a befutó.
Hasonló jelzések polgármesterek részéről is érkeztek. Óbuda-Békásmegyer polgármestere a Népszabadságban megjelent cikk szerint a PDSZ-hez hasonlóan közérdekű adatigénylést nyújtott be a tárcához, amelyben többek között a pályáztatás és a döntések szempontjairól érdeklődött.
Gémesi György, Gödöllő polgármestere, egyben a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke a felelős vélemény kialakításához a képviselő-testület bevonásának és a pályázók meghallgatásának lehetőségét hiányolta.
Bizonytalan vállalkozás
Különösnek nevezhető, hogy az elbírálás során a közgazdasági és jogi végzettség előnynek számított, miközben a jelöltektől sem pedagógusvégzettséget, sem közoktatási szakvizsgát nem kértek. Lannert Judit nyilatkozata szerint ennek oka, hogy a tankerületi igazgatóktól a jövőben más feladatokat várnak el, mint elődeiktől, ugyanis a Klebelsberg Központ pedagógiai innovációkat támogató háttérintézménnyé alakul át.
Feltehetően olyan kreatív vezetők kellenek, akik, ha elérkezik a nagy pillanat, rugalmasan felülírják akár saját elképzeléseiket is. Erre azonban bizonyára nem kapható mindenki.
A kinevezések körüli bizonytalanságot jól mutatja Balogh Tamás László, az Észak-Budapesti Tankerületi Központ frissen kiválasztott igazgatójának esete, aki már az első munkanapján visszalépett. Döntését később azzal indokolta, hogy a helyi intézmények és közte nem alakult ki a közös munkához szükséges kölcsönös bizalom. Mint írta, ez számára a feladat vállalásának alapvető feltétele lett volna.
Balogh visszalépése tehát nem a jövőbeni hatáskörök bizonytalanságával magyarázható, legalábbis ő nem erre hivatkozott. Az eset ugyanakkor jól érzékelteti, hogy a pályázati eljárás lezárása és a miniszteri döntés önmagában még nem feltétlenül elegendő a zavartalan vezetőváltáshoz.
Az pedig továbbra is kérdés, hogy az újonnan kinevezett igazgatók milyen részletességgel ismerhették meg az átalakuló rendszerben rájuk váró feladatokat, jogosítványokat és gazdálkodási lehetőségeket. Hiszen miközben öt évre szóló vezetői programokat kellett készíteniük, a tankerületi irányítás átalakítása még nem történt meg. Az sem világos, milyen egységes szempontok alapján lehetett összehasonlítani a különböző elképzeléseket, ha a leendő működési feltételek részletei nem voltak nyilvánosan ismertek.
Egyéb furcsaságok
A Dél-Pesti Tankerületi Központ élén november 5-én Ámon György váltotta Tóth Endrét. Az új igazgató azonban alig foglalta el pozícióját, máris jelezte munkatársainak, hogy január 22-ig tervezi betölteni tisztségét.
Értesüléseink szerint a vezető a bemutatkozó állománygyűlésen arról beszélt, hogy valójában nem a tankerületi igazgatói posztot szerette volna megszerezni, hanem a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium főigazgatói székét, amelyre szintén pályázik, és amelynek elnyerésére 99 százalékos esélyt lát.
Bemutatkozó üzenetében kifejtette, hogy a tankerületi vezetői állást azért pályázta meg, mert azt korábban hirdették meg, mint az általa eredetileg kiszemelt intézményvezetői pozíciót.
A történet azonban nem csupán a vezetőváltás miatt vet fel kérdéseket. A tankerületi fenntartású iskolák igazgatói pályázatainak elbírálásában ugyanis a tankerületi központoknak is szerepük van. Így tisztázásra szorul, hogy Ámon György tankerületi igazgatóként részt vehet-e saját főigazgatói pályázatának kezelésében, véleményezésében vagy rangsorolásában, és ha igen, milyen összeférhetetlenségi szabályok biztosítják az eljárás pártatlanságát.
Összeférhetetlenséget vet fel az is, hogy Ámon György a Jaschik Álmos Művészeti Kreatívipari Iskola alapítványának kuratóriumi elnöke. Kérdés, hogy tankerületi igazgatóként lemondott-e erről a posztjáról.
Továbbá az is tisztázásra vár, hogy Ámon György kinevezésekor ismert volt-e a másik vezetői pályázata, tett-e erről nyilatkozatot, és vizsgálták-e, hogy a két eljárásban betöltött szerepe között fennállhat-e összeférhetetlenség.
Értesüléseink szerint Ámon György a bemutatkozó értekezleten az utódlás kérdésére is kitért. Állítólag azzal nyugtatta a munkatársakat, hogy gondoskodik a következő tankerületi igazgatóról.
Ez újabb kérdéseket vet fel a nemrég lezárult tankerületi vezetői pályázatok átláthatóságával kapcsolatban: milyen eljárásban választanák ki az utódját, és milyen szerepe lehetne ebben a távozó igazgatónak?
Az is megválaszolandó kérdés, hogyan hat a központ munkatársaira, a tankerület működésére és a köznevelési intézményekben dolgozókra, hogy három hónap alatt akár három különböző tankerületi igazgatóval is együtt kellene dolgozniuk.
Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a kormány az átalakítás egyik legfontosabb céljaként a kiszámíthatóbb, hatékonyabb és bizalomra épülő működést jelölte meg. A gyakori vezetőváltás ugyanakkor nem ebbe az irányba mutat: a munkatársak számára folyamatos alkalmazkodást, változó vezetői elvárásokat és bizonytalanságot eredményezhet a munkaszervezésben.
Nem világos, hogyan biztosítható ilyen körülmények között a tankerületi központ zavartalan működése, és milyen intézkedésekkel kívánja a minisztérium mérsékelni az esetleges személycserék következményeit.
A tankerületi igazgatókat tehát kiválasztották, miközben az általuk vezetendő rendszer átalakítása még korántsem ért véget. A gombok már megvannak. Most már csak az a kérdés, milyen lesz a kabát, amelyre végül felvarrják őket.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
