A beszélgetésből egyértelműen kirajzolódik, hogy a valódi tét most kezdődik: mit kezd egy szinte korlátlan felhatalmazással rendelkező hatalom a jogállamisággal.
Sokan latolgatják, mit rontott el a Fidesz a kampány során. Nyilván sokakat meglepett a jobboldali pártok csúfos veresége, hiszen még fél éve is megvolt az esély arra, hogy ha nem is nyer a Fidesz, valamifajta Mi Hazánk-os együttműködéssel döntéshozó helyzetben maradhat. Hogy milyen rendszerszintű problémák vezettek ehhez a vereséghez, arról valószínűleg könyvek fognak születni, így most nem lehet mindenre kitérni.
Felkelt ma is a nap, ugyanúgy nő a fű. Szerencsére nem szabadságharcban győztek le minket. Szerencsére nincs háború, és nem a múltban élünk.
Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy politikai vicc túl komollyá válik. Nem azért, mert megváltozott a humora, hanem a világ lett más.
Április 18-án, szombat este megszületett a végleges eredménye a 2026-os országgyűlési választásoknak, miután a levél-, a külképviseleti és az átjelentkezéses szavazatok feldolgozása is megtörtént.
Nagyon úgy tűnik, hogy a jog és a politika Magyarországon végleg összemosódott. Hiszen az nem egy jog kérdés, hogy egy politikai pártnak, vagy annak támogatóinak – legyenek bármennyien – ki szimpatikus és ki nem.
Eljött ez a nap is. A Fidesz 16 éves, gyakorlatilag egyeduralma véget ért. Ugyan sosem voltam Fidesz-szavazó – a 2010-es években a Jobbikra szavaztam, utána nem találtam a pártomat. Még a mai napig nincs is meg igazán.
Ha visszatekintünk majd 2026. április 12-re tízéves távlatból, ez a nap egy amolyan bekeretezett nap lesz a töri könyvekben. A nap, amikor véget ért az Orbán rendszer, és elkezdődött a Magyar.
Pálinkás Szilveszter egy aktív állományú tiszt, a honvédelmi miniszter egykori közeli munkatársa, a Magyar Honvédség különleges műveleti katonája és a toborzókampány hivatalos arca, aki április 2-án a nyilvánosság elé állt a seregben tapasztalt visszásságok miatt. Ennek részéről egyébként már volt előzménye. 2025 nyarán azzal került be a hírekbe, hogy otthagyná a sereget, mert elégedetlen a Honvédelmi Minisztérium vezetésével. Ám most érezte úgy – Szabó Bence, és Gundalf nyomán –, hogy nyomatékosítania kell a katonai és politikai vezetés téves döntéseit, amely miatt a szervezet szerinte történelmi morális mélypontra jutott. Annak ellenére, hogy az interjúban elmondja: „én tartom magamat ahhoz egyébként, hogy katona ne politizáljon...” Mindenfelé elfogultság nélkül, de azt hiszem megállapíthatjuk, hogy ez nem sikerült. De miért érdekes ez? Saját maga mondja el az interjúban, hogy neki más célja nincs csak leszerelni –, mindezt egy háborús veszélyhelyzetben. De erre térjünk vissza később.
Hiába próbáltam többször is emberien köszönni neki, falba ütköztem. Csak egyetlen, gépies kérdést ismételt nekem: „Ki küldött? Kinek dolgozol?” Aztán mintha egy filmben lennék, szó nélkül otthagyott. Hallgatsz vagy felszólalsz?- mindegy Ez az ellenségeskedés már rég nem csak a politikusoké, párttól függetlenül átragadt a választókra is. A gyanakvás mérgezi a levegőt, minden mondatban és mozdulatban hátsó szándékot vagy politikai haszonszerzést látnak. Ha nem vagy velük, akkor automatikusan ellenük vagy, középút nincs, csak kérdőre vonás. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg erről Fodor Gábor is a KözTér című műsorunkban.
