Eljött ez a nap is. A Fidesz 16 éves, gyakorlatilag egyeduralma véget ért. Ugyan sosem voltam Fidesz-szavazó – a 2010-es években a Jobbikra szavaztam, utána nem találtam a pártomat. Még a mai napig nincs is meg igazán. De ebből már nyilvánvaló, hogy én jobboldalra húzok, így akarva-akaratlanul is voltak és vannak olyan kérdések, amikben egyetértek a most leváltott párttal. Tehát bár nem vagyok a Fidesz támogatója, talán értem a szimpatizánsainak a mostani helyzetét. Sőt, voltam már pont általuk a vesztes közösség tagja, így azt is átérzem.
Ráadásul Magyar Péterben én sem bízom egy hangyányit sem. Ezért megpróbálok szólni ahhoz a 2 millió emberhez, akinek veszített, és kicsit ahhoz a 3 millióhoz is, akiknek most nyert a jelöltjük. Ez 5 millió ember, és a két tábor teljesen más lelkiállapotban van. Viszont az, amiről írni akarok, az, hogy a Fidesz táborának muszáj szembenéznie önmagával. Ahogy persze magának a Fidesznek is, de most jobban érdekel maga a nemzet. Mindig is jobban érdekelt, mint a pártok. A hazámat szeretem, nem egy pártot.
A gyűlölet spirálja és a tükör
Először is: rengeteg vád éri a Tisza-szavazókat amiatt, hogy szinte lincseléseket tartanak a kommentszekciókban. Náluk a többség, és már ezzel leuralják a teret. Számomra se túl szimpatikus, amit nem kevesen megengednek maguknak. Itt viszont jön egy kövér DE. Színtisztán emlékszem, hogy a Fidesz-tábor, mikor náluk volt ez a számbéli fölény, ugyanezt csinálta. Nem túl elegáns játszani az aranyhalat, és megsértődni azon, hogy azt kapja vissza az ember, amit adott.
A korábbi ellenzéki, majd összellenzéki, azután pedig a Tisza-tábor szavazói 16 évig a Fidesz részéről semmibe volt nézve. Soha nem szólította őket, soha nem hallgatta meg őket, és semmit nem kezdett azzal, hogy a szimpatizánsaik miként kezelik az „ellenfél” pártok szavazóit. Nem azt mondom, hogy nem kell vitázni. Kell, de vitázni kell, nem leuralni és már az első mondattal elküldeni a másikat a halálba.
Ám a Tisza-táborban 16 évnyi elfojtott feszültség van. Amit maga a Fidesz okozott, és soha nem eresztett ki belőle egy keveset se. Most viszont a gőzgép szétrobbant, és vitte magával a hanyag gépészt is. Fogalmam sincs, erre meddig lehet mondani, hogy egészséges. Egy ponton túl a Tisza táborának is fel kell ismernie, hogy ideje megnyugodni. Ez, ahogy korábban a Fidesz felelőssége volt, most a Tiszáé.
A többség döntése és a nemzeti egység
Mindenesetre ez volt a legfőbb okom arra, hogy miért nem voltam soha Fidesz-szavazó: azért, mert soha nem tettek azért, hogy a nemzet egy legyen. Azt is meg kell értenie annak a 2 millió embernek, hogy ilyen a demokrácia. Azt mondták 16 évig a kormánypárt szavazói, hogy az van. Most is az van. A többség döntött, gondoljunk akármit is a döntésükről. Ha a Fidesz-szavazó elvárta, hogy tartsák tiszteletben az ő többségük döntését, akkor most ők is tartsák tiszteletben az új döntést.
Úgy gondolom, hogy nem igazán van ember, aki azért megy szavazni, mert ártani akar az országnak. Hisz egy közösségnek, egy politikusnak, hogy az majd hasznára lesz az országnak. Emiatt haragudni másra nem hiszem, hogy túl művelt dolog lenne. Még ha úgy is gondoljuk, hogy téved. Ki nem téved? Emberből vagyunk, nézzen mindenki magába, és az hőbörögjön emiatt, aki soha semmiben nem tévedett.
Számvetés az elmúlt 16 évvel
Ezzel a 16 évvel is szembe kell nézni. Szerintem számtalan dolgot fel lehet sorolni, ami előnyére vált az országnak. Ám ez a cikk a nagybetűs DE szóról szól. Minimum az utolsó 8 év már erősen kérdőjeles volt. Hamis riogatással való kampányolás például. Nem fogunk háborúba menni. Tudom, nekem is adott interjút olyan, aki ettől rettegett. Nem lesz ilyen. Kárpátalján születtem, nőttem fel, nem vagyok biztonságpolitikai szakértő, de talán picit képben vagyok: NEM fogunk ott harcolni. Az ezzel való kampányolás kifejezetten visszataszító volt.
És ez még csak az elmúlt időszak. Az, amit baráti körök leműveltek, hogy a semmiből lettek milliárdosok, kissé visszatetsző volt. Az egy legenda, hogy a gazdaságot beröffentené, ha mindent visszavennénk, vagy hogy abból lehetne valamelyik programelemet finanszírozni.
Gazdasági kitekintő: Vegyük a leggazdagabb magyarok listáját. Ha a „felső 10” teljes vagyonát (ami kb. 4000-5000 milliárd forint) egyetlen gombnyomással elvennék – ami fizikai és jogi képtelenség –, az is csak egyszeri bevétel lenne. A magyar állam éves kiadása jelenleg kb. 35 000 milliárd forint. Egy ilyen radikális „vagyonvisszavétel” tehát az állam pár havi működését fedezné egyszer az életben. A tartós ígéreteket (bérek, nyugdíjak) ebből nem lehet finanszírozni.
Viszont tény, és szemmel látható eredménye is lett, hogy nagyon sokaknak elege lett abból, hogy ők dolgoznak, normálisan próbálnak megélni, közben meg pár tucat arrogáns alak (már átvettük, hogyan bántak az ellenzéki emberekkel, meg úgy általában az emberekkel) csak hízik és hízik. Lehet jönni azzal, hogy de majd ugyanúgy csinálja majd az új is, és, mint mondtam, én sem rajongok Magyar Péterért. De a polgár legerősebb fegyvere, ha nagyon elégedetlen, hogy szavaz, és megpróbálja másra cserélni azt, aki eddig fixen lopkodott. Nem vádolhatjuk a Tisza-szavazót azzal, hogy rosszat akar, mert a tolvajt le akarja cserélni.
A megújulás lehetősége
A háborús riogatást és hasonló nemtelen dolgokat is nyugodtan számonkérheti a közösségén egy Fidesz-szavazó, teljes joggal tenné, és hiszem, hasznukra is válna. Muszáj a Fidesz-szavazónak is megkövetelnie a saját közösségétől, hogy ne legyenek a haza terhére. Most számtalan dolog visszaüt: a 16 évnyi arrogáns viselkedés, a párbeszéd hiánya, a folyamatos, nyilvánvaló lopások. Itt a lehetőség a Fidesz tábora előtt, hogy a szükségszerű megújulás arról is szóljon, hogy ez ne legyen része annak a közösségnek.
Lehet mondani, hogy: „De hát ők is miket mondanak!!” Oké, igen, tudom. De valakinek egyszer el kell kezdenie felnőttként viselkedni. A „de hát ő kezdte” az óvodába való. Ráadásul a Tisza-táborának egy igen jelentős része olyan fiatal, akik semmi mást nem ismernek, csak a Fidesz-kormányt; ők egészen biztosan nem kezdték el, ők már úgy szálltak be…
Mi változik valójában?
Végezetül: ne merüljön el senki a választásokkor mindig előjövő túlzó állításokban. „Ha ide szavazol, Európa, ha oda, Oroszország.” „Ha ide, akkor itt valósul meg a földi paradicsom, ha oda, akkor megnyílik a föld, és mind elveszünk.” Szuper mondatok a fanatizáláshoz, meg az árokásáshoz. Meg ahhoz, hogy az egyik fél úgy örüljön, mintha most nyerte volna meg a lottót, a másik meg úgy gyászoljon, mintha most történt volna Trianon.
Nem történt semmi extrém. Csak a demokrácia működött, új képviselők kerülnek be az Országgyűlésbe , új kormány lesz. Hoznak majd hülye döntéseket és jókat – pont, mint eddig. Ha Mohácsot és Trianont is túléltük, talán nem ez fog velünk végezni. Ahogy említettem, én sem kedvelem Magyar Pétert, és igen, rengeteg kétségem van a személyét illetően. De döntött a többség, ezzel együtt kell élni. Ugyanúgy felkelni, menni melóba, szeretni a családot.
Ahogy eddig is, ezután is csak rajtunk múlik majd, milyen az életünk. Én eddig is félig-meddig ellenzékben éltem, és eddig is minden csak rajtam múlt, nem a kormányon. Ahogy most a Tisza-szavazóra sem haragszom, a Fidesz-szavazóra sem nehezteltem soha. A politikuson kell elverni a dolgokat, nem az emberen, aki csak bízik a jó irányban. Hogy egyetértünk-e abban, mi a jó irány, azon meg kell tanulni értelmesen vitatkozni vagy békésen eszmét cserélni. Szolgálni és szeretni meg a hazánkat kell, nem egy pártot.
