Április 18-án, szombat este megszületett a végleges eredménye a 2026-os országgyűlési választásoknak, miután a levél-, a külképviseleti és az átjelentkezéses szavazatok feldolgozása is megtörtént. A végeredmény végül 3 tiszás fordítást követően a Fideszre nézve még siralmasabbá vált, mivel mindösszesen 10 db egyéni választókerületet (OEVK) tudott megnyerni, szemben a Tisza 96 db körzetével.
Ami a listás mandátumokat illeti a Tisza 45 mandátumot szerzett, a Fidesz pedig 42-t. Ami azt jelenti, hogy az országgyűlési választásokon 2026-ban először indult Tisza Párt 199 mandátumból 141-et kapott, ami 70,85%-os többséget jelent majd a magyar parlamentben 2030-ig. A Fidesz 52 mandátuma mindösszesen 26,13%-ot, a Mi Hazánk 6 mandátuma pedig 3,02%-ot jelent majd a Tisza dominanciájával szemben.
A saját választási rendszere omlott rá az eddig is kétharmados dominanciájú Fidesz-KDNP-re?
Nem igazán. A töredékszavazatok győzteskompenzációja nélkül a 2014 előtti, régi arányosabb választási rendszerben is hatalmas győzelmet aratott volna a Tisza. Egészen pontosan „csak” 6 extra mandátumot hozott a győzteskompenzáció a Tiszának, a külhoni magyar szavazatok pedig mindösszesen 1-et a Fidesznek. Erről részletesebben itt lehet olvasni.
Szemben a Nézőpont Intézet egyéni választókerületi és összesített mandátumbecsléseivel, az Alapjogokért Központ, az amerikai McLaughlin & Associates, illetve az Index-Köztér hasonló számításaival, Hann Endrének és a Mediánnak, valamint a 21 Kutatóközpont egyéni választókerületi közvélemény-kutatásai bizonyultak helytállónak. Érdemes utólag visszanézni a Választási Monitoron szereplő 14 féle mandátumbecslést, amelyben mindösszesen 3 intézet (Medián, 21 Kutatóközpont, Závecz) volt képes megjósolni a Tisza kétharmados többségét.
Hol hibáztunk mi?
A Köztér Indexen megjelent mandátumbecslési mögött nem állt egyéni közvélemény-kutatás, hanem leginkább választástörténeti, szociográfiai adatokból dolgoztunk.
Mindamellett, hogy közel 100 OEVK-ban kérdeztük meg az embereket, hogy kire és miért fognak szavazni – mindezt névvel és arccal vállalva –, fundamentumként fogadtuk el, hogy az így kapott válaszokat már a választásokig semmi sem fogja befolyásolni. Nem mértük fel, hogy az utolsó két és fél hétben teljesen kicsúszott a „narratíva irányítása” a pártok kezéből. Szabó Bence rendőrszázadostól, Panyi Szabolcs Szijjártó Péterre nézve kedvezőtlen hangfelvételein keresztül, Pálinkás József honvéd századosig bezárólag ezek a fejlemények mind a Tisza kampányát segítették. A Fidesz pedig már nem tudta visszaszerezni érdemlegesen az irányítást. Az utolsó hetekben dőlt tehát el a kétharmad sorsa.
Ott is hibáztunk, hogy fundamentumként kezeltük – a domináns pártrendszerre épülő, 2010 óta tartó Nemzeti Együttműködés Rendszerében – a kormánypártok (Fidesz-KDNP) szinte behozhatatlan versenyelőnyét erőforrások terén. Ám úgy tűnik, a rutint és a kormányzati pozíció lehetőségeit felülírta a popkultúrává vált Fidesz-utálat, amit a Tisza jól lovagolt meg. Érdemes belehallgatni egy-egy TikTok-trendbe, amíg 2022-ben még a „piros volt a paradicsom nem sárga” folyt a hangszórókból, most az „árad” a Tisza különböző variációi pörögtek, pörögnek.
Az ellenzéki polgármesterjelöltek győzelmét korábban fideszes vezetésű városokban (pl. Keszthely, Marcali, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Szolnok) 2024 júniusában inkább helyi ügyeknek tudtuk be, nem pedig egy országos tendencia kezdetének. Ez azonban már mind ennek a földcsuszamlásszerű vereségnek volt az előjele.
Itt azért meg kell jegyezni, hogy akik a választási rendszer megváltoztatásával, a körzethatárok átrajzolásával (gerrymandering) vádolták a kormányt, tévedtek. A két, Budapestről Pest megyébe átpakolt körzetet a Tisza végül simán nyerte meg. Semmilyen előnyt nem jelentett ez a Fidesznek.
A földcsuszamlás összetevői
A 2010 óta nem látott győzelem még a 2010-esnél is nagyobb és látványosabb. Szemben ugyanis a 2010 eleji MSZP-vel és SZDSZ-szel, a Fidesz politikai kampánygépezete nem omlott össze, csak nyekergett és füstölt a végére. Arra számítottunk, hogy a kormánypártok a kampányidőszakra ismét felpörögnek, mint 2014-ben, ’18-ban és ’22-ben, ehelyett a kontraproduktív ukránozás legfeljebb konzerválni tudta a Fidesz-tábort. A politikailag nem teljesen elkötelezetteket a geopolitikai fejtegetéseknél jobban érdekelték a vasút, a kórházak és az iskolák állapota, vagy hogy miért kerül 700 Ft-ba egy darab kígyóuborka.
Tehát, amíg a körzetenként megkérdezett interjúalanyaink legalább fele mindig Fidesz-szimpatizáns volt, nem vettük eléggé komolyan a fanyar ízt, a bizonytalan, épphogy csak pislákoló „tüzet” bennük. Ezzel szemben a tiszás és mi hazánkos szimpatizánsok, hangosak, olykor dühösek és mindig félreérthetetlenül magabiztosak voltak.
Ahogy Papp László, debreceni polgármester esetében is látható, sokan a korrupciós vádak figyelmen kívül hagyását is sérelmezték. Például a volt jegybankelnök fia, Matolcsy Ádám, és barátai mesés meggazdagodására sem volt válasz egy stagnáló, recesszióközeli gazdasági helyzetben, ahol a Nagy Márton sem akart „repülőrajtot” venni. Orbán Viktor mindösszesen az utolsó pillanatban, Hajdú Péterrel készült interjúban beszélt a Matolcsy ügyről.
Amit jól láttunk
76,7%-os részvételre számítottunk, közel 6 millió választóra – végül 78,99% lett. Végig úgy számoltunk, hogy listán a Tisza (2,6 millió) több szavazatot kap majd, mint a Fidesz (2,5 millió), ám ennek mértékét a fentebb írtak alapján nem láttuk jönni. Végül pedig végig hárompárti parlamenttel számoltunk – bár az is igaz, hogy mi a roma nemzetiségi képviselővel is számoltunk.
A 2000 után született generáció, amely már Orbán Viktor kormányzása alatt vált kamasszá, majd felnőtté, egyszerűen ráunt a 16 éve kormányzó Fideszre. A számos arrogáns politikus a Z és Y generáció számára elidegenítette a Fidesz korábbi sármját, és a kormányzati intézkedések számukra kedvező döntéseit. Mondhatni, az egykori fiatal demokraták nemcsak hogy együtt öregedtek meg a szavazóbázisukkal, de a hagyományos médiafelületeken keresztül, a retorikájukkal és a választási osztogatással (pl. 14. havi nyugdíj) leginkább már csak az idős, nyugdíjas nemzedéket tudták megszólítani.
Magyar Péter a 2014-es, még inkább a 2010 előtti régi, jó és „romlatlan” Fidesz visszahozatalára játszott rá. Nemcsak a szimbólumhasználatával, nagygyűléseivel és korrupcióellenes retorikájával, de előbb az állami közszolgáltatások elégtelenségének kritikájával, majd pedig az européer és oroszkritikus, jobbközép néppárti irányvonallal is. És ugyan Magyar Péter nem testesítette meg stílusában és kommunikációjában a „régi Fideszt”, igyekezett olyan emberekkel körül venni magát, akik igen – Rost Andrea, Velkey György vagy akár most legutóbb Rubovszky Rita.
Tehát a stílus maga az ember. Lázár János például hiába kiváló szónok, kevés olyan magyar társadalmi csoport van, akit ne sértett volna meg. Az olyan mérsékeltebb hangot megütő, kompromisszumkészebb és kevésbé konfrontatív arcok, mint Navracsics Tibor, Pokorni Zoltán, vagy a kegyelmi ügy után Novák Katalin és Varga Judit pedig szinte teljesen kiszorultak a kommunikációs fősodorból, ahol inkább Menczer Tamás és Németh Balázs váltak dominánssá.
Egyes értelmezések szerint pedig Orbán Viktor keresztbe feküdt a Fideszen belüli fiatalítási, megújulási kísérleteknek, ezért Magyar Péter tulajdonképpen kiszervezte a fideszes belső tisztújítást a Tiszán, mint eszközön keresztül, hogy így tudja átvenni a hatalmat.
A 2026-as választást sokan civilizációs választásnak is felfoghatták, ahol a nyugatos magyar polgárságot ügyesen tudta mozgósítani Magyar Péter a Huxit és a RussIN rémével, miközben a magyarok többsége inkább szeretne Ausztriához vagy legalább Csehországhoz felzárkózni, mintsem Grúziához vagy Szerbiához. A tavalyi poloskázós beszéd, a szuverenitásvédelmi harc során az ún. átláthatósági törvény belengetése vagy a gyülekezési jog korlátozásának kísérlete is sokaknál betetette a kaput. Az akkumulátorgyárak a környezetvédőknél, a szolidaritási hozzájárulás pedig a lokálpatriótáknál verte ki a biztosítékot.
A biztos választás érdekében történő veszélyhelyzetkeltés is visszafelé sült el hosszabb távon. Tanulságos lecke lesz ez a mindenkori magyar politikai pártoknak, miszerint félelemből nem lehet lelkesíteni kétszer! A szomszédban dúló háborús helyzethez ugyanis a magyar választók 2022 februárja óta folyamatosan hozzászoktak.
Jó, de hogyan lett ebből 2/3?
Az utolsó hetekben a honvéd, a rendőr százados, majd a kémelhárítók nagy kitárulkozása nemcsak az erőszakszervezetekbe vetett közbizalmat ásta alá, hanem azt a benyomást keltette, hogy ezek a szervek a saját jogkövető polgáraik ellen dolgozhatnak. Szabó Bence százados alakjában sokan láthattak magukat is Ludas Matyiként, aki a választások alkalmával beolvashat a basáskodó Döbrögi-szerű főnökének. Ez pedig a történetek igazságtartalmaitól függetlenül olyan szerves részei a magyar népléleknek, mint a lángos tejföllel.
Hrabóczki Dániel „Gundalfban” pedig egy, a közélet iránt érdeklődő váci piarista diákot láttak az emberek, aki a gimis csapatával előbb megnyerte az NKE Politikon retorikai versenyét, majd informatikusként, mint Gundalf önkénteskedett a Tiszánál. Aztán amikor sötét alakok nem tudták beszervezni, hogy bedöntse a Tisza rendszereit és ott kémkedjen, egyik reggel a szüleit a házkutatásra érkező rendőrök ébresztik, hogy a 19 éves fiuk gyerekpornót készül gyártani. Szabó Bence szerint pedig bevallottan koholt vádak alapján történt ez a gyanúsítás. Utána pedig egy ilyen Neo és Smith ügynök párbeszédét idéző, a kormany.hu felületén közzétett Mátrixos kémelhárító kihallgatáson úgy próbálják rábírni az együttműködésre, hogy tudtán kívül valójában „ukrán kém”.
Fontos megjegyezni, hogy bármi is igaz az egész narratívából a választások szempontjából csak az a lényeg, mindennek nagyon rossz volt az optikája. Onnantól kezdve, hogy Szabó Bence videója kikerült, a kocka el volt vetve. Aztán Gundalfból előbb Nyilas Misi és Nemecsek Ernő, majd a 444-es előbújása után a garabonciás, a furfangos, varázstudással rendelkező vándorlegény lett, aki képes túljárni a gonoszkodó hatalom eszén. Aztán erre jött rá a Magyar Honvédség toborzókampányának arca, Pálinkás Szilveszter nyilvános „gyónása” a Telexen, melyben a miniszterelnök fiát is hírbe hozta a csádi misszióval kapcsolatban.
Az, hogy ezekben az ügyekben, ezek feltárásában mennyire segítette a magyar újságírókat Orbán Viktor Európai Uniós ellenzéke, valószínűleg már soha nem tudjuk meg. Egy azonban biztos, hogy mindeközben az eddigi kormánypártok narratívája a „guruló hrivnyákra” épülő ukrán kémakciókról komolytalannak hatott.
Talán az ország mentális állapotának szempontjából leginkább szomorú tény, hogy a Fidesz-KDNP mindezek után a tényleg hatékony intézkedéseiről sem tudott már érdemben eredménykommunikációt folytatni. Hiába vezették be az Otthon Plusz vagy a 25 év alattiak és a többgyermekes anyák szja-mentessége.
Mindez pedig összegződött a vasárnapi elementáris erejű vereségbe, ahol a Tisza magát jobboldali pártként definiálva több százezer korábbi Fidesz-szavazót is mozgósítani tudott.
És a következmények?
Orbán Viktor a vereséget követő első interjújában maga jelentette be az eddigi NER végét és a teljes személyi, tartalmi, külső-belső megújulás igényét.
A nyugati politikai mozgásokból láthatjuk, hogy a jobboldali populistának nevezett protekcionista, szuverenista, globalizációkritikus és tradicionalista zsidó-keresztény alapú ideológiai alapállásra továbbra is lehet igény. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a túlzott jobbra tolódás a szakadék széléhez vezet, ahol középről a Tisza, jobbról pedig a Mi Hazánk tud szavazókat szerezni. Az, hogy a Fidesz jelenlegi formájában mikor és egyáltalán képes lesz-e visszatalálni a társadalmi középhez, a jövő nagy kérdése lesz.
Ezek eredménye döntheti el, hogy most a ’94-es Fideszt vagy inkább a 2010-es MSZP-t látjuk-e bennük, azaz 16 év kormányzás és egy földrengésszerű vereség után van-e visszaút a hatalomba vagy az már egy másik jobboldali formáció lesz új vezetőkkel?
Kérdés az is, hogy ebben a helyzetben Orbán Viktor tud-e még olyan nagy visszatérő lenni, mint Donald Trump és Robert Fico, vagy szépen lassan háttérbe szorul politikailag, mint a néhai Silvio Berlusconi, akinek új emberek vették át a jobboldalon a helyét.
