Először is hadd kezdjem azzal, amivel a Szabó Bence cikket befejeztem. Elindult Magyarországon egy mindenkire nézve veszélyes folyamat, amely lényegében a lehallgatásokra, kibeszélésekre épül, és ezáltal tovább rombolja az államba és intézményeibe vetett bizalmat. Van, aki ezeket az embereket hősnek, mások árulóknak vagy éppen„baleknek” tartják, vagy ahogy a Honvédség kötelékében több évtizedet eltöltő névtelenséget kérő aktív állományú forrásom fogalmazott:
„Az, hogy a magyar Honvédség nincsen jó állapotban nem titok. Igazából sosem volt az. (…) gondolj a Hadtörténeti Múzeumra, ’23-ban bezárták és azóta sem nyílt meg újra. És, amikor a Miniszter elkezdte a fiatalítást az is bicskanyitogató volt, de senki sem dumált ki. Nem árultuk el a közösséget. Aztán jött Pálinkás pojáca Szilveszter és ő megtette. Gyomorforgató. Biztos azt hiszi miniszter-helyettes lesz majd a Tisza-kormányban.”
Foglaljuk össze, mit is mondott Pálinkás százados a Telex interjúban:
Pálinkás Szilveszter egy aktív állományú tiszt, a honvédelmi miniszter egykori közeli munkatársa, a Magyar Honvédség különleges műveleti katonája és a toborzókampány hivatalos arca, aki április 2-án a nyilvánosság elé állt a seregben tapasztalt visszásságok miatt. Ennek részéről egyébként már volt előzménye. 2025 nyarán azzal került be a hírekbe, hogy otthagyná a sereget, mert elégedetlen a Honvédelmi Minisztérium vezetésével. Ám most érezte úgy – Szabó Bence, és Gundalf nyomán –, hogy nyomatékosítania kell a katonai és politikai vezetés téves döntéseit, amely miatt a szervezet szerinte történelmi morális mélypontra jutott. Annak ellenére, hogy az interjúban elmondja: „én tartom magamat ahhoz egyébként, hogy katona ne politizáljon...” Mindenfelé elfogultság nélkül, de azt hiszem megállapíthatjuk, hogy ez nem sikerült. De miért érdekes ez? Saját maga mondja el az interjúban, hogy neki más célja nincs csak leszerelni –, mindezt egy háborús veszélyhelyzetben. De erre térjünk vissza később.
A Pálinkás-interjú legerősebb állításai:
„Az talán erős lenne mondani, hogy ő a honvédség Magyar Pétere, de hallottam már ezt is és van benne igazság”
– mondja Pálinkás kollégája.
A teljesség érdekében nézzük az életútját röviden:
Pálinkás Szilveszter 1992-ben született, a katonaság előtt élsportolóként tevékenykedett, kajakozott. Új fizikai kihívásokra vágyva 2017-ben csatlakozott a Magyar Honvédséghez, ahol rögtön a szolnoki különleges műveleti dandárhoz került. Itt rohamlövész képzést kapott, majd elvégzett egy tanfolyamot Belgiumban, a NATO Különleges Műveleti Központjában. 2019-ben felvételt nyert, és elvégezte a nagy presztízsű brit Royal Military Academy Sandhurst tiszti akadémiát. Később az Egyesült Államokban is tanult közel egy évet, ahol katonai felderítőnek képezték ki. 2023-ban Szalay-Bobrovniczky Kristóf a Magyar Honvédség nagy országos toborzókampányának arcává választotta, valamint áthelyezte a minisztérium kabinetjébe. Szerepelt a TV2 Sereg című sorozatában, illetve szakértőként és színészként dolgozott a Sárkányok Kabul felett című akciófilm forgatásán.
Pálinkás kollégája hozzáteszi: „az egész interjúban az a legrosszabb, hogy tele van valótlan állításokkal. Szóval, ha csak az igazságot mondta volna el, most sokan mellé állnának, de így csak az árulót látják benne. Hogy fog ő így például azoknak a szemébe nézni, akik az ő buzdítására léptek be a seregbe? Hogy lehetett ezt megtenni az emberekkel, és egy ország honvédségével.”
Hol sántít a történet
Egy másik Pálinkást ismerő, de nem honvédségi állományú névtelenséget kérő forrás szerint: „Egy fegyveres testület nem úgy működik, hogy ha egy katona nem ért egyet a felettesével vagy a miniszterrel, egyből besétál egy szerkesztőségbe panaszkodni a rendszerre.”
Állítások, megélt valóságok és helyzetkép:
A Magyar Honvédség helyzetéről viszonylag sokat beszélünk manapság a sajtóban, de ettől függetlenül gyorsan foglaljuk össze. Magyarország a rendszerváltást követően szisztematikusan leépítette haderejét, az 1999-es NATO csatlakozásunkra egy Szovjetunióban szocializált katonai vezetéssel fordultunk rá úgy, hogy a katonai létszám a töredékére csappant az 1990-es szinthez képest, hadieszközeink javát az orosz haditechnika tette ki.
A 2014-es walesi NATO csúcson hazánk is vállalta, hogy 2%-ra növeli a GDP arányos hadikiadásait. A haderőfejlesztést tetszhalott állapotából a 2016-ban beindított Zrínyi 2026 program mozdította végül ki. A vállalt 2%-os célt hazánk 2023-ban érte el, a Zrínyi keretében kötött „nagyvasakra” vonatkozó szerződésekből már érkeznek az új 21. századi haditechnikai eszközök, erről a sajtóban havi szinten értesülhetünk. A jelenlegi geopolitikai helyzet részletes elemzése nélkül állíthatjuk, hogy a megkezdett fejlesztést rohamtempóban folytatni kell – erős teljesítménykényszer mellett a külső fenyegetések végett.
Az új vasakhoz azonban új működési mód is dukál – talán ennek is tudható be a Honvédelmi Minisztérium sokszor vitatott fiatalítási lépése. Az állomány felfrissítésére és feltöltésére nagy erőkkel fordult rá a ciklusban a honvédelmi tárca a „Szeretem! Megvédem!” vagy „És Te készen állsz?” plakátokkal számtalan helyen találkozhattunk. Ám a hirtelen változás valljuk be nem az erősségünk. A Honvédséget épp egy átalakulási folyamat kellős közepén találta meg az „arcuk” egy Telex interjúban, a választások előtt bő egy héttel.
Európa napjainkban a sorkatonaság visszavezetésének dilemmájával küzd. Egyre több ország jelenti be, hogy valamilyen teszt üzemben újra bevezetné, árgus szemekkel figyelve a lakosság reakcióit – legutoljára épp a szomszédunk, Horvátország. Magyarország eddig a sorkatonaság rossz és népszerűtlen történelmi tapasztalatai miatt, az önkéntes szolgálatra való buzdítás mellett döntött. Ami a kormányzati kommunikáció szerint jó döntés volt. Tekintettel arra, hogy ugyan nem nagyon volt ilyen jellegű kampány eddig itthon, az mégis minden várakozást felülmúlt, hogy nagy számban jelentkeztek honfitársaink. Részben éppen Pálinkás százados érdemének betudhatóan.
A honvédelem nemzeti ügy, nem párt ügy. Minden magyar ember érdeke, hiába vagyunk NATO tagok, az ország annyira van védelem alatt, amennyire mi magyarok védeni tudjuk, védeni akarjuk. Ehhez viszont bátorság kell és lélek, ami átviszi az embert a nehéz helyzeteken. Úgy tűnik Pálinkás Szilveszter nem állt készen. Máskülönben nem fogalmazott volna így:
„A toborzóplakátokon a legkorszerűbb fegyvereket és körülményeket hirdették, de amikor a fiatalok bevonultak, szembesültek a valósággal: penészes zuhanyzókkal, csatornaszaggal és rossz körülményekkel. Emiatt sokan a három hónapos próbaidő alatt inkább elhagyták a sereget, és elmentek árufeltöltőnek a civil szférába, ahol jobbak a körülmények és tervezhetőbb az élet.”
Pálinkásnak tudatában kell lennie annak, hogy egy esetleges Tisza-kormány sem fogja tudni jelentősen növelni a honvédségi költségvetést, aminek egyszerű pénzügyi okai vannak. Ennek ellenére mégis azt a látszatot kelti. Illetve, ahogy a névtelenségbe burkolózó Pálinkást ismerő forrás mondja:
„Katonának lenni kényelmetlen, lemondásokkal teli, fizikai és életmódbeli áldozatokkal járó lét. Az interjú során az volt az érzésem, hogy Pálinkás százados úr következő kritikája a sereggel szemben az lesz, hogy veszélyes és néha még lőnek is az emberre. A tiszt úr kritizálja azt az egyszerű helyzetet, hogy inkább többet költ a Magyar Honvédség a harc megvívásához szükséges eszközök beszerzésére, mint a katonai körletek felújítására. Mindezt teszi úgy, hogy a katonai állomány többszöri béremelésen, fegyverpénz biztosításán esett át az elmúlt pár évben.”
Ne legyünk álszentek, a politikai vezetés részére nagyon is sok minden felróható. Talán nem véletlenül adták névtelenül a nekünk nyilatkozók is az interjúkat. Ám, ahogy Szabó százados esetében, úgy Pálinkás húsvétra időzített interjúja is kampányeszközzé vált. Magyarország legforróbb választási hajrájában így továbbra sem az értelmes dolgokról beszélünk (egészségügy, oktatást stb.) hanem hungarikummá váló sajátságos Mónika showkról, amiben mindenki szurkol a sajátjainak. Úgy tűnik visszasüllyedtünk.
Legvégül pedig valami csontig hatolóan aggasztó is van abban, ahogy kritika nélkül tapsolnak az emberek a Pálinkás-szerű interjúkhoz. Akik így tesznek csak azt gondolják végig, hogy ez most a Tiszának, vagy Magyarországnak segít? Gondolják, hogy egy lehetséges Magyar Péter által alakított kormány során majd nem lesznek efféle Szabó, és Pálinkás századosok? Megindultunk a lejtőn, ezt még most kéne megállítani.
