Az Emerging Europe véleménycikke szerint Közép- és Kelet-Európa (CEE) az elmúlt harminc évben rendkívül eredményesen tanult meg válságokat kezelni, uniós forrásokat lehívni és befektetőket megnyerni, ám a régió vezetőiből hiányoznak az igazi államépítők. A szerző rámutat, hogy miközben Európa versenyképességi válsággal, a keleti határain zajló háborúval és technológiai lemaradással szembesül, a jelen irányítása már nem elegendő; a vezetőknek világos jövőképet kellene mutatniuk a társadalmaiknak. A cikk teljes szövege angol nyelven itt érhető el.
A posztkommunista átmenet egykori sikertörténete – a „visszatérés Európába”, a NATO- és EU-csatlakozás – mára kifulladt, és a megüresedett narratívát sok fővárosban a rövid távú ígéretek, a permanens politikai harc és a nosztalgia váltotta fel. Az elemzés kiemeli, hogy a régió országainak – köztük Magyarországnak, Romániának, Csehországnak, Szlovákiának, Bulgáriának és Horvátországnak – túl kell lépniük a puszta túlélésen, a felzárkózás kényszerén és az olcsó munkaerő szerepén.
A szerző hangsúlyozza: a modern hazafiság nem a világtól való elzárkózást jelenti, hanem azt, hogy az államok saját területeiken – legyen szó védelemppolitikáról, energiabiztonságról vagy kiberbiztonságról – ne csupán forrásokat kérjenek Brüsszeltől, hanem aktív problémamegoldóként formálják az uniós prioritásokat. Miközben a politikai menedzser a következő választás túlélését tartja szem előtt, az államépítő évtizedes horizontban gondolkodva erősíti meg az intézményeket. A régiónak a jövőbeni kihívások leküzdéséhez ezért purpose-vezérelt, ambiciózus államépítőkre van szüksége.
