Választásokat megbindzsiző „békaemberes orosz ügynökök” nem szerepelnek azokban a forgatókönyvekben, amelyeket a lehetséges eredményeket számba véve felvázol a KözBeszéd három, markánsan eltérő látásmódot képviselő szakembere, Pokol Béla jogtudós és politológus, Szentpéteri Nagy Richard jogász, politológus és Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, jogvédő. Bár a Tisza vezetője – a tőle megszokott előremeneküléses trükkel – esetleges veresége esetére már most igyekszik egy, a politikai thrillerekből ismert sztorit eladni közönségének. Azonban, ha reálisan mérlegeljük a helyzetet, akkor mégsem egy ilyen film képsorai peregnek le szemünk előtt.
A Fidesz elűzésére készülő Tisza kampánya nem észérvekre, hanem az ellenséges érzelmek felkorbácsolására épül. Így köreikben reális mérlegelésről és egyáltalán a racionalitásról nem nagyon beszélhetünk. Mindaz, amit látunk a filmes hasonlatnál maradva – az „Amikor a farok csóválja” mozit idézi. Nem a valóság a mérvadó, hanem az, amit az emberek annak hisznek.
A választás kimenetelét illetően gyakorlatilag négy opció létezik (a.k.a. a „Fantasztikus négyes”). Az egyik, hogy a Tisza vagy a Fidesz kétharmados győzelmet arat. Bármilyen furcsán hangzik, igazából ez csak a Tiszának jelent nagy lehetőséget, a Fidesznek kényelmes lenne ugyan, de nincs ilyen fölényre szüksége. Pokol Béla szavait idézve, mivel olyan „turbulens” időket élünk, ahol az egész világrend átalakul, bármikor bekövetkezhet egy veszélyhelyzet, aminek kezeléséhez jól jöhet a kétharmados felhatalmazás.
A Tisza kétharmada azonban egészen más kérdés. Az említett veszély- vagy bármilyen váratlan helyzetben, amikor gyors és megfontolt döntést kell hozni, mindenképpen előnyt jelent a kormányzati tapasztalat, a hazai és világpolitikai szituk ismerete. Ennek hiányában - a -kétharmaddal a tarsolyukban - elhibázott döntések egész sora születhet majd.
Jelen pillanatban nemcsak azt nem tudjuk, hogyan reagálna egy válsághelyzetre a Tisza, de azt sem, milyen változást eredményezne a közjogi berendezkedésben, ha a párt kétharmados felhatalmazást szerezne. Nehéz elképzelni, hogy kihagyná a hatályos Alaptörvény felülírását. Az viszont illogikus elgondolás, hogy a Tisza képes lenne a jogrend alapjául szolgáló, mindenki által legitimnek tartott, konszenzuális dokumentumot megalkotni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy szinte teljes bizonyossággal kizárható, hogy akár a mérsékelt, akár a radikális konzervatív politikai erők részt vennének az alkotmányozásban. És az is elképzelhetetlen, hogy az alkotmányjogászok, a jogban járatos szakemberek egyöntetűen megéljeneznék az újonnan megszületett irományt. Az Alaptörvényt illetően az országgyűlési választás közeledtével rendszerint kizárólag legitimációs viták lángolnak fel, de legális voltát senki nem kérdőjelezte és kérdőjelezi meg.
Politikailag jól eladható lenne, de valójában az sem jelentene nagyobb elfogadottságot, ha a Tisza népszavazáson erősíttetné meg az általa megírt alkotmányt. Még akkor sem, ha meggyőződéssel valljuk a „vox populi, vox Dei” (A nép szava, Isten szava) elvet. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a voksolásra jogosult „nép” nagyon nagy többsége soha nem olvasta az alkotmányt, és ezen szokásán aligha fog változtatni.
De térjünk vissza a választás másik lehetséges végeredményére: mi minden történhet, ha a Tisza vagy a Fidesz egyszerű, de kényelmes, 106–115 mandátumos többséget szerez. A rendszerváltozás óta több ciklusban is bebizonyosodott, hogy minden különösebb probléma nélkül, egyszerű többséggel is stabilan lehet kormányozni. Igaz, kétharmados döntések csak akkor születnek, ha sikerül a jövendő ellenzékkel egyes kérdésekben alkut kötni. A KözBeszéd vendégei – ellentétben a Tisza körül felsorakozott jogászok véleményével – egybehangzóan kizárták, hogy törvényesen, a szükséges felhatalmazás nélkül felül- vagy újra lehetne írni az Alaptörvényt. Álláspontjuk szerint ilyen helyzetben nem lehet a sarkalatos törvényeket módosítani vagy újakat elfogadni. Nem lehet a közjogi méltóságokat, a kétharmados többséggel megválasztott tisztségeket betöltő személyeket lecserélni. A közmédiát felfüggeszteni, munkatársait és vezetőit szélnek ereszteni. A jogállamiságot átmenetileg sem lehet szüneteltetni.
Az elszámoltatás kérdése is kételyeket vet fel. A Tisza egyik, talán legnépszerűbb ígérete nem új találmány: szinte valamennyi kormányváltó erő tett már korábban hasonló vállalást. Teljesítése azonban eddig soha nem járt sikerrel. Gaudi-Nagy Tamás szerint a Tisza Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállításának ígérvénye egyfajta „Kész átverés show”, a megvalósíthatatlan programok kategóriájába tartozik.
Szentpéteri Nagy Richard szavai szintén egyértelműek:
A közönség jelentős része alighanem megnyugvást lel abban a tényben, hogy ezek az anomáliák, amelyekről az elmúlt 16 évben hallott – sőt másról sem hallott, csak ilyesmikről –, ki lesznek vizsgálva. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem lesznek teljes körűen kivizsgálva. És az a közönség, amelyiknek egy jelentős része ebben megnyugvást lel, csalódni fog természetesen.
Az egyetlen bibi, hogy ezt a program szerzője, szerzői is pontosan tudták. Magyarul belehazudtak a választók arcába, hiszen nincs semmilyen, hangsúlyozottan semmilyen lehetőség 20 évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálat lefolytatására. Hacsak nem vezetnek be valamiféle statáriális bíráskodást.
Érdekes, sokak által hangoztatott felvetés az, hogy az óellenzék politikai öngyilkossággal felérő visszavonulása csak látszólagos, egy titkos alkufolyamat része csupán. Amennyiben Magyar Péternek sikerül ledózerolni a Fideszt,
az óellenzéki erők előbújnak momentumostul, MSZP-stől, mindenestül.
Legkiszámíthatatlanabb következményeket az eredményezhet, ha akár a Fidesz, akár a Tisza minimális többséget szerez. A Fideszt, ha épphogy alulmarad, veresége ellenére sem lehet semmibe venni. Hiszen még egy legyőzött Fidesznek is 2,5–3 milliós lesz a támogatottsága. Radikálisabban gondolkodó és cselekvő kisebbség a konzervatív szekértáborban is fellelhető. Ennek ellenére feltehetően attól nem kell tartani, hogy a Fidesz szavazói utcára vonulnak és felgyújtják a várost. Ugyanez a Tisza végtelenül felheccelt támogatóiról már nem mondható el ilyen bizonyossággal. Kiváltképp, mert a Tisza Párt vezére már most is választási csalást emleget, ha nem ők nyerik meg a választást. Kommunikációja szerint csak a győzelmük esetén nem kérdőjelezhető meg a választás tisztasága.
Ez ügyben nem nevezhető megnyugtatónak a KözBeszéd vendégeinek álláspontja. Pokol Béla meggyőződése szerint ilyesminek Magyarországon nincs tömeges támogatottsága, néhány ezer, legfeljebb néhány tízezer ember részvételével képzelhető el utcai randalírozás, ezt azonban rendészetileg kezelhetőnek tartja.
Gaudi-Nagy Tamás ennél lényegesen aggasztóbb jövőképet festett fel. Szerinte létezik a háttérben egy majdani forgatókönyv is.
A Majdan nem az, hogy néhány tízezer elégedetlen ember kimegy, akik majd akár napokig tüntetnek, sátoroznak, mint 2006-ban a Kossuth téren, hanem az a forgatókönyv, amely már erőszakos eszközöket vet be, célzott lövésekkel lő ide-oda-amoda, öl meg embereket, és indít el egy véres folyamatot, amelynek a végén – ha úgy tetszik – netán intervencióval, külföldi segítséggel lehet a hatalmat átvenni.
Szentpéteri Nagy Richard sem zárja ki, hogy ez bekövetkezhet. Személy szerint sokféle „majdannak” nevezhető szcenáriót el tud képzelni. De reméli, erre nem kerül sor.
A Tisza veresége más, a parlamenti jelenlétüket érintő problémákat is felvet. A legfontosabb kérdés: ki vezeti majd a frakciót? Lemond-e Magyar Péter európai képviselői mandátumáról, miközben tudja, az ellene folytatott büntetőügyekben a legfőbb ügyész ugrásra készen várja a pillanatot, amikor kilép a védettséget adó zónájából. Hazatérésével Magyar Péter nem csupán a felelősségre vonhatatlanságát kockáztatja, jó eséllyel a számára roppantul hízelgő messiásstátuszát is elveszíti.
Távolmaradása viszont azt eredményezi, hogy a parlamentbe bekerülő tiszás képviselők vezér nélkül maradnak. A vérprofi öreg rókák között ez nem lesz hálás szerep, nehezen képzelhető el, hogy eredményes munkát végeznek majd.
Végezetül azt sem zárhatjuk ki, hogy a választás után nem a legtöbb szavazatot és mandátumot megszerző párt kap felkérést a kormányalakításra a köztársasági elnöktől. Az azonban nem tűnik életszerűnek, hogy a Mi Hazánk és a Tisza között létrejöhetne egy ehhez szükséges egyezség. A Fidesz előtt viszont ez az út nagy valószínűséggel nyitva áll.
Bízunk benne, hogy nem áll a feje tetejére a világ, és legyen bármi az eredmény, a pártok és támogatóik azt méltósággal elfogadják. Az a döntés, hogy milyen Magyarországon ébredünk április 13-án, a választók kezében van. Csak biztatni tudunk mindenkit arra: éljen a jogával, menjen el szavazni! Ezutóbbi tételmondat mentén korábban már írtunk egy cikket, ajánljuk mindenki figyelmébe!
