Ezt a cikket most nem mint újságíró, vagy mint jogász írom, sokkal inkább mint „a 15 millió magyar” egyike, akinek nem tetszik, amit teszünk egymással. Ez a két éve tartó kampány szó szerint a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Még akkor is, ha egyetértek Török Gáborral és szigorúan politikai szemmel ez a mostani kampány messze a legszínvonalasabb is évek óta.
Azon kapja magát az ember, hogy frusztrált és ideges lesz. Bekapcsolja a híreket és gázpisztollyal lőnek egy fideszes aktivistára, mert fideszes aktivista – előtte meg egy Tiszás aktivistát fenyegettek meg baltával. Szerencsére azon a bizonyos vörös vonalon még nem léptünk át. Ha nem számítjuk ide a német antifások 2023-as ámokfutását, komolyabb erőszakig egészen a ’06-os rendőrterrorig, majd ’98-ig kell visszalapoznunk. Kevesen emlékeznek, de a ’90 években még bombákat robbantottak, és a választási kampány végén épp Torgyán József és Szájer József lakásánál –, de szerencsére akkor sem sérült meg senki. Politikai meggyőződése miatt utoljára , még a kommunizmusban gyilkoltak meg valakit – a Kádár-korszakban.
Viszont nagyon jól láthatóan több ezer ember azon ügyködik minden nap Magyarországon, hogy megtanítsa az embereket gyűlölni. Ez, ha megint visszaforgatjuk az időt régebben könnyebb volt és őszintébb. Mind a nácik, mind a kommunisták bűntettei mai napig köztünk élnek. És nem is szabad egylapon említeni semmivel, ami ’90 után történt: relativizálás volna és ekképpen tiszteletlenség. Az más kérdés, hogy a kommunistázás és nácizás a máig a magyar közbeszéd szerves része. Ugyanígy a hazaárulózás és hasonló szitokszavak, ebben amúgy biztosan világbajnokok vagyunk. Bántani nagyon tudjuk egymást.
Nos, egy pillanatra álljunk meg! Amikor Hajós András ’06-ban a Heti Hetes tagjaként felemelte a szavát az őszödi beszéd nyomán kialakult tüntetések leverése és különösen annak módja ellen, gyakorlatilag kiközösítették a balliberális oldalon. Pedig akkor az egy hőstettel ért fel. Hol vannak ma a Hajós Andrások, akik időnként, ha kell a saját táborukra is rászólnak, hogy: sok!?
Szóval miért akarunk annyira gyűlölni? Anélkül nehéz tartozni valakihez vagy valamihez? Ugye nem az adja az élet más területén sem az identitásunkat, hogy jól tudunk utálni? Például nekem semmi bajom a fradistákkal – Édesapám és több jó barátom is az – csak mert az Újpestnek szurkolok. Fantasztikusan tudok egy Moldvából Erdélybe költözött románnak érvelni a soviniszta és középkori román politikai mentalitás ellen, anélkül, hogy utálnám a románt. Sőt, két koccintás után az olyan közös kulturális vonásokra is rátalálunk, amire egy nyugat-európaival már alig. Főleg, hogy egy ilyen beszélgetés többnyire Székelyföld Autonómiájának támogatásával zárul.
Vajon egy Tiszás és egy Fideszes beszélgetése is tud így végződni? Mármint érvek felsorakoztatása után tiszteletben tartva a másik meggyőződését. Elismerve a másképpen gondolkozást és a politikától független emberi kapcsolatokat?
És akkor most tegyük fel a kérdést magunknak: azért fogunk szavazni egy pártra, mert szeretjük, amit képvisel vagy csak azért, mert annyira utálod a másikat?
Nyilván mindenki lányos zavarában, de a maga módján hosszasan tudná sorolni az érveket. Mentegetné magát. Magyarázkodna. Aztán rájönne, hogy amit eddig hitt az nem is biztos, hogy az ő gondolata, az ő meggyőződése. Mi van, ha amit gondolunk a világról azok előre becsomagolt gondolat-szaloncukrok olyanoktól, akiknek épp az a dolguk, hogy magunkénak tulajdonítsuk azt, amit készen kapunk? Mi van, ha az egyéniségünk így igazából más egyénisége, és az a másik egy csalódott, sértett, vagy csak eleve gyűlölködő ember?
Én tudom, hogy miért és, hogy fogok szavazni. És ebben nem játszik közre egyik párt, vagy oldal szociopatája sem. Sosem játszott. Talán, mert már nem tudok gyűlölni. Ebbe is belefáradtam. Szeretni szeretnék mindenkit, akivel vagy így, vagy úgy de közös a generációm és a sorsom, itt a Kárpát-medencében. Mert szeretem ezt a helyet, szeretem a hazám. Annak minden hibájával.
Tehát a politikusok vannak értünk. Nem fordítva. És, ha így nézem, tudom, hogy vannak még jól körbe határolt értékes gondolat-szaloncukrok, csak ki kell bontani, el kell rendezni ezt a nagy káoszt ebben a gyűlölködő közbeszédben. Szóval, menj el szavazni és annak add a (2db) voksod, aki képviseli azt, ami te is vagy. Hiszen ne tévesszen meg semmi, a demokrácia pontosan erről szól: ki képviseli leginkább azt, akik vagyunk.
