A The New York Times beszámolója szerint egy Budapesten bemutatott új, megrázó monodráma az autoritarizmus veszélyeire figyelmeztet, miközben a hazai művészeti szcéna lehetséges megújulásának szimbólumává vált. Az előadás alapjául a magyar-amerikai író és újságíró, Kati Marton memoárja, a A nép ellenségei (Enemies of the People) szolgált.
A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.
A darab a szerző szüleinek, Marton Endrének és Ilonának a sorsát dolgozza fel, akik az 1950-es években amerikai hírügynökségek budapesti tudósítóiként dolgoztak, amiért a kommunista államvédelem koholt vádakkal bebörtönözte őket, a családot pedig a rezsim ellenségének bélyegezte. A monodráma – amelyben a főszerepet Marozsán Erika játssza – nem pusztán a múltbéli hidegháborús elnyomás és a titkosrendőrségi megfigyelések krónikája, hanem határozott állásfoglalás a független újságírás és a személyes szabadság védelmében.
A lap elemzése rámutat: Kati Marton hosszú éveken át szándékosan távol tartotta magát Budapesttől, mivel éles kritikusa volt a hatalom centralizáló és a kulturális szférát szigorúan kontrolláló politikájának. A cikk megjegyzi, hogy az Orbán-kormány idején egy ilyen, a hatalmi visszaéléseket és a politikai megbélyegzést nyíltan boncolgató független produkció színpadra állítása rendkívüli akadályokba ütközött volna a támogatási rendszerek és a színházi intézmények politikai felügyelete miatt.
A darab mostani budapesti bemutatása és fogadtatása a nemzetközi sajtó szerint jóval túlmutat önmagán: a kulturális megalkuvás falainak repedezését, a művészi bátorság visszatérését jelzi. Az előadás nemcsak a totalitárius mechanizmusok természetét világítja meg a személyes és családi tragédiákon keresztül, hanem arra is emlékezteti a nézőket, milyen végzetes árat követel, ha a társadalom némán tűri a hatalom és a propaganda túlterjeszkedését.
