Nyilvánosságra került a Tisza Párt tavaly novemberi belső konfliktusa, amit egyesek egyszerű vitaként, mások puccskísérletként minősítettek. A clickbait címmel eladott sztori önmagában sem túl érdekes, az azóta történtek fényében pedig pláne nem. Ma már nem számít, hogy milyen konfliktusba keveredett a pártvezér Radnaiékkal 2025 őszén. A nagy kérdés az, mi történik ezzel a különös, Magyar Péter köré szerveződött politikai konstrukcióval, amikor először kerül szembe olyan válsággal, amelyet már nem ír felül a „le kell váltani Orbánt” szent küldetése, és amelynek kezeléséhez a választási győzelem legitimációja sem elegendő.
A Tisza tagságának létszámát 25–29 főre becsülik, vagyis klasszikus tömegpárti értelemben vett párttagsága nincs. Ráadásul a kirakatba kitett 5–6 emberen kívül a többieket nemhogy nem ismerjük, de még csak a nevüket sem tudjuk.
Ritka, de nem unikum
A Tisza ugyan különös politikai képződmény, de a maga nemében korántsem egyedülálló: a tagság nélküli sikerpártot nem Magyar Péter találta fel. Igor Matovič OĽaNO mozgalma például 2020-ban úgy nyerte meg a szlovák választást és alakított három másik párttal kormányt, hogy mindössze 45 tagja volt. A kezdetben alkotmányozó többséggel rendelkező koalíció azonban gyorsan meggyengült: Matovič egy év múlva távozott a kormány éléről. Eduard Heger vezetésével a koalíció új kormányt alakított, ám 2022-ben elvesztette parlamenti többségét, decemberben pedig a kormány megbukott az ellene indított bizalmi szavazáson.
Még szélsőségesebb konstrukció Geert Wilders PVV-je: a pártnak egyetlen tagja maga Wilders, mégis választást nyert, és 2024-ben kormánykoalíciót hozott létre – igaz, Wilders nem lett miniszterelnök.
A Tisza nem kényszerült koalícióra, elsöprő többséggel, önállóan alakíthatott kormányt, ez azonban csak látszólag teszi egészen mássá a magyar történetet. Nyolc párt – az LMP, a Mindenki Magyarországa Néppárt, a Momentum, a Megoldás Mozgalom, a Második Reformkor, a Párbeszéd–Zöldek, a Humanisták és az MSZP – önkéntes harakirit hajtott végre: nem indult a választáson, tagságát és támogatóit pedig a Tisza mögé terelte, hogy a Fidesz–KDNP megdöntésére egységes szavazói bázis jöjjön létre. E pártok korábban együttesen nagyjából 5–8 százaléknyi biztos pártválasztót, mintegy 300–500 ezer potenciális szavazót képviselhettek, akiknek többsége valószínűleg a Tiszára szavazott. És akkor még nem beszéltünk a Fideszből kiábrándultakról, valamint a Jobbikról, a Munkáspárt–Szolidaritásról és a Normális Élet Pártjáról, amelyek indultak volna, de nem tudták teljesíteni az országos listaállítás feltételeit.
Nem tudjuk, milyen egyeztetések vagy alkuk előzték meg a pártok döntését a visszalépésről. És abban sem lehetünk biztosak, hogy ez valaha kiderül. Ennek ellenére a visszalépési cunami egyfajta szürke zónában született koalíciónak is nevezhető.
A tagság egyszerre feladat és támasz
Egy, a társadalom szövetébe beágyazott tagság nehéz politikai helyzetben erős támasz lehet, de kötelezettségekkel és kockázatokkal is jár. A helyi erős ember eltakarhatja a „napot”, népszerűsége akár a pártvezérét is felülmúlhatja, konfliktus esetén pedig lázadást szíthat ellene. A tagsággal egyeztetni kell, biztosítani kell beleszólását és részvételét a döntéshozatalban. Szóval, csupa macera. Magyar Péternek nincs szüksége közvetítőkre: a közösségi oldalakon keresztül közvetlenül sokkal több embert ér el.
Csakhogy a „rettenetes tagság” egyben az az erő is, amely megtarthatja a pártot, amikor vezetője meggyengül, hibázik, külső támadás éri vagy belső konfliktus alakul ki körülötte. Magyar Péter mögött nincs ilyen véderő.
A kormány lassan apadó, de még mindig jelentős szavazóbázisán túl háttérországát elsősorban a Tisza Szigetek adják, amelyek azonban nem jelentenek a hagyományos párttagsághoz hasonló megtartó közösséget. Bár részben a polgári körök mintájára szervezték őket, tagjaikat nem közös ideológia vagy értékrend, hanem mindenekelőtt az Orbán-kormány leváltásának és a NER lebontásának célja kapcsolja össze. Eddig két dolog tartotta őket fegyelmezetten Magyar mögött: a hatalom megszerzésének reménye, majd annak sikere. De kérdés, kitartanak-e mellette a bajban is. Kivált azok után, hogy a választási győzelem után a Szigeteket Magyar Péter és a Tisza frakció magára hagyta. Magyar Péter az augusztus 20-i országos találkozón ugyan elnézést kért emiatt, és kecsegtető ígéreteket tett nekik. Ha ezek nem teljesülnek könnyen lehet, hogy szép lassan elsüllyedhetnek a Szigetek.
A „nagy balhé”
A tisztesség azt diktálja, hogy a megszellőztetett tavalyi összezörrenés zanzásított összefoglalója se maradjon el. A Tisza Párt 2025 novemberében súlyos belső konfliktusba került, amikor a Radnai Márk körül szerveződő csoport bírálta Tóth Péter kampánystratégiáját, valamint Magyar Péter domináns, szigorú, a vitákban gyakran kemény vezetési stílusát. A pártvezetés a fellépést a kampányt veszélyeztető belső támadásként élte meg, míg Radnaiék segítő szándékú figyelmeztetésnek tekintették. A balhé nem került nyilvánosságra, a Tisza egyben maradt és megnyerte a választást, a cikkben megszólaló névtelen források szerint azonban az akkori törésvonalak máig érezhetők.
A Tisza első válsága még előtte van
A jövő dönti el, mi történik ezzel a politikai konstrukcióval akkor, amikor a választási sikert már nem a közös ellenfél, hanem a kormányzás mindennapos konfliktusai követik. Egy ennyire sok helyről érkező, ilyen elképesztően sokszínű szavazóbázis eleve rendkívül sérülékeny. Ráadásul a Tisza programja és Magyar Péter kampányban, majd miniszterelnökként tett vállalásai között számos olyan ígéret van, amelynek teljesítése elmaradt vagy módosult. A választók azonban komolyan vették ezeket, és az ígéretcsekkeket előbb-utóbb be akarják váltani. És az lesz az a pillanat, amikor már nem lesz elég az előző kormányra mutogatni, és kevés lesz a „nem azonnal, hanem később”, „nem ennyi, hanem amannyi”, „nem mindenki, csak a rászorulók” típusú kifogás és magyarázkodás.
A NER lebontása, a gazdaság átalakítása, a támogatások felülvizsgálata, az energia- és üzemanyagárak, az infláció, az elmaradó béremelések, a hibás kormányzati döntések vagy a világgazdaság alakulása mind olyan kockázat, amely további elégedetlenséget szülhet a társadalomban, a frakcióban és még a kormányon belül is.
Mindezen felül Magyar Péter pedig maga is kockázati tényező. Ugyanazok a tulajdonságok, amelyek ellenzéki vezérként előnyt jelentettek – a centralizáció, a könyörtelen tempó, a konfliktusvállalás és a személyes dominancia –, miniszterelnökként és saját politikai közösségében teherré válhatnak. Kemény, gyakran személyeskedő és sértő politikai stílusát ma már mindenki ismerheti, aki parlamenti megszólalásait és beszédeit követi.
Nem tudni, hol és mikor következik be az első komoly törés. Ha a frakción belül, akkor az a kérdés, akad-e a képviselők vagy a kormánytagok között valaki, aki a megfelelő pillanatban a Tisza Gyurcsány Ferencévé lép elő, és megpuccsolja Magyar Pétert. Ha pedig a társadalom felől érkezik a változtatni akarás szele, azok, akik pajzsra emelték, földre ejtik-e majd?
És végül ez a legfontosabb kérdés: ha kivesszük Magyar Pétert, mi marad? Létezhet-e a Tisza Magyar Péter nélkül?
Persze az is megeshet, hogy Magyar Péter nagyobb viharok nélkül végig viszi a ciklust. Az azonban bizonyos, hogy konfliktusokat gerjesztő személyisége miatt aligha lesz eseménytelen az út odáig.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
