Cikksorozatunk első részében tisztáztuk a jobboldal valódi ideológiai alapjait: a meritokráciát, a történelmi alázatot és a rend primátusát. Ha azonban megnézzük a mai magyar valóságot, azt látjuk, hogy a fiatalok túlnyomó többsége élesen elfordul ettől az iránytól. Hogyan lehetséges, hogy 16 évnyi folyamatos jobboldali kormányzás után a hazai ifjúság elsöprő arányban baloldali vagy liberális? A válasz a hatalom elleni természetes lázadásban és a magyar rögvalóságban rejlik.
Baloldali-e a magyar fiatal?
A magam 34 évével már nem biztos, hogy ennek a társaságnak a része vagyok, ráadásul határon túliként teljesen más a nulladik pontom, mint egy budapestinek vagy debreceninek (témába vágó írásom itt olvasható). Ráadásul nyilván nem pár tucat emberről van szó, és a legelején tisztáztuk, hogy nincs olyan, hogy valaki 100%-ban jobboldali. De igen, túlnyomó többségük baloldali.
Nyilván ennek oka rengeteg dolog lehet. Először is, a fiatalok – történelmileg és pszichológiailag is – mindig a hatalom, a fennálló rend ellen lázadnak. Ez egy természetes körforgást okoz. Mint mikor azt látjuk, hogy a művészettörténetben mindig egy homlokegyenest más felfogású kor stílus következik. Ebben semmi rossz nincs, úgy is mondhatnánk, ez a természet rendje. Egy mai huszonéves magyar fiatal egész életében, mióta kinyílt az értelme, egyetlen dolgot látott: egy masszív, domináns jobboldali kormányzatot. Számára a jobboldaliság nem egy izgalmas filozófiai alternatíva. Számára ez maga a Hatalom, az „ősök megfellebbezhetetlen rendje”, az intézményesült fősodor, amit a plakátokról és az állami médiából sulykolnak. Ebben a közegben a természetes ifjúkori lázadás iránya szükségszerűen a másik oldalra mutat.
Ráadásul, mint láttuk, a Fidesz nem teljesített túl jól néhány alapvető jobboldali értékben. Ahogy tisztáztuk, a modern polgári jobboldal a meritokrácia híve: a teljesítményt, az innovációt és a szorgalmat kellene díjaznia. A magyar fiatalok azonban a rögvalóságban sokszor nem ezt tapasztalták. Azt látják, hogy a pozíciókat, a gazdasági javakat és a sikeres érvényesülést nem mindig a tehetség, hanem a politikai hűség, a haveri és családi kapcsolatok határozták meg. Ez a legtöbb esetben a legfelsőbb körökben volt igaz, de a hatalomgyakorlás módszerei kicsiben mindig leképeződnek a szélesebb társadalomra. Mivel a természetes vágya az igazságos, teljesítményalapú érvényesülés, elfordul a jobboldaltól – amelyet a fejében azonosít ezzel a nepotizmussal –, és baloldali eszmék felé fordul. Egy fidesszel elégedetlen jobboldali meg legtöbb esetben hiába magyarázza, hogy amúgy ez nem erről szól.
De mint láttuk, nem csak itt hasalt el az előző kormány. Beszéltek a kereszténységről, de sok esetben maximum csak a látszatra adtak. Beszéltek a családokról, de a bántalmazó kapcsolatok akár jogi kezelésével nem igazán láttuk, hogy bármit kezdenének. Beszéltek a gyerekek védelméről, de aztán tudjuk jól, milyen botrányok voltak.
Arról nem beszélve, hogy a hazai jobboldal az elmúlt bő egy évtizedben a hatalom megtartása és a bázis egyben tartása érdekében egy rendkívül éles, folyamatos harci retorikát épített fel. Bár a céljuk elméletben a „rend megvédése” (Brüsszellel, a migrációval vagy a globális trendekkel szemben), ez a végletekig vitt polarizáció és állandó verbális háború egy nyugodt, békés Európába beleszületett fiatal számára egyszerűen agresszívnek hat. A konzervativizmus a szemükben elvesztette a „fontolva haladó”, békés jellegét, és egy kirekesztő, harcias, radikális ideológiaként csapódik le. Nem látják a Chesterton kerítését védő bölcs öreget, csak a folyamatos csatazajt hallják. Nem akarom teljesen a Fidesz nyakába varrni a dolgot, mert mint írtam, a természetes hatalommal szembeni helyezkedés miatt a fiatalok egyébként is szemben lennének. De azért ennyire ráerősíteni csak nem kellett volna.
Felmerül a kérdés: miből látszik, hogy a magyar fiatalok többsége inkább baloldali? Nos, a következők miatt: A kutatások rendre azt mutatják, hogy a magyar 15–29 évesek körében a magukat „egyházuk tanítását követő vallásosnak” vallók aránya folyamatosan csökken, mára egyértelműen 10 százalék alá esett. A többség vagy kifejezetten felekezeten kívüli/ateista, vagy a „maga módján vallásos” (ami a klasszikus konzervativizmus szempontjából egy individualista, intézményellenes megközelítés). A hagyományos, tekintélyelvű egyházi iránymutatást tehát a magyar ifjúság elsöprő többsége elveti. Továbbá a fiatal korosztály a leginkább Európa-párti demográfiai csoport Magyarországon. Ez önmagában nem jelent semmit a témánkat tekintve, hiszen a jobboldal nem eredendően EU-ellenes, sőt, az alapítói között számos kereszténydemokrata volt.
Ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért baloldali/liberális irányú a fiatalok EU-pártisága, be kell hoznunk a „milyen Európát akarunk?” vitát. A jobboldal és a baloldal ugyanis teljesen mást ért az Európai Unió alatt:
- A jobboldali EU-kép (A Nemzetek Európája): A klasszikus konzervatív és jobboldali felfogás az EU-t egy pragmatikus gazdasági és kereskedelmi szövetségnek (egy modern Közös Piacnak) látja. Számukra a szuverenitás továbbra is a nemzetállamok kezében marad. A jobboldal nyitott határokat és szabadkereskedelmet akar a gazdasági fellendülés érdekében, de élesen elutasítja, hogy Brüsszel egyfajta "szuperállamként" beleszóljon a tagállamok kulturális, jogi vagy morális kérdéseibe (pl. családpolitika, migráció).
- A fiatalok EU-képe (A Föderális Értékközösség): Amikor a magyar fiatalok és az urbánus rétegek EU-pártiságáról beszélünk, az adatok szerint ők nem a konzervatív "Nemzetek Európáját" akarják. Számukra az Unió nemcsak egy gazdasági piac, hanem egy értékközösség. Ők támogatják a mélyebb politikai integrációt, a közös európai fellépést a klímavédelemben, és elvárják, hogy az EU számonkérje a tagállamokon az olyan liberális-baloldali értékeket, mint a kisebbségi jogok, a jogállamiság vagy a sajtószabadság.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Európai Kormányzati Minőség Index (EQI) hivatalos, 2021-es felmérése, amelyből egy egészen megdöbbentő adat rajzolódott ki: az EU 208 vizsgált régiója közül Budapest volt az egyetlen (!), amelynek lakói erősebben és fontosabbként határozták meg az Európához való kötődésüket, mint a saját országukhoz valót. Ezt az átfogó, több mint 129 000 fő megkérdezésével készült kutatást a Göteborgi Egyetem kutatóintézete készítette az Európai Bizottság megbízásából, és az EU mind a 208 régióját vizsgálta.
Ezek számomra a legfontosabb pontok a témában, de beszélhetnénk a hagyományos családmodellről, a határon túli magyarokkal való kapcsolatukról stb. Mindettől eltekintve, bár én inkább vagyok jobboldali, mindez nem értékítélet volt felettük. Sokadjára írom: ez egy természetes körforgás; majd az ő gyerekeik meg unokáik az ő dolgaikra fognak ráunni, és keresni fognak valami egészen mást, ami – mint oly sokszor a történelemben – a jobboldal lesz.
Folytatása következik!
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
