A tervezett menetrend szerint június 27-én véget ér az Alaptörvény 17. módosításának társadalmi egyeztetése, amelybe ex katedra beleírták, hogy a módosítás hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik. Ezt követően a kormánypárti képviselőkön a sor, hogy elfogadják a „tiszásított” Alaptörvényt. Ha ez megtörténik, a köztársasági elnök térfelén pattog a labda: Magyar Péter szándékának megfelelően nevetség tárgyává teszi-e önmagát azzal, hogy aláírja önnön „halálos ítéletét”, vagy sem. Ez utóbbi esetben rövid ideig tartó, pürrhoszi győzelmet arathat, de magát a folyamatot megállítani nem tudja. Ha megtagadja a módosított Alaptörvény aláírását, megfosztási eljárást indítanak ellene.
Stratégia vagy bosszú, vagy mindkettő
Egész pontosan nem tudni, Sulyok Tamás mikor lépett Magyar Péter tyúkszemére. Esetleg 2024 szeptemberében, amikor a Tisza Párt elnöke személyes találkozót kért tőle, ő pedig – mondván, hogy a köztársasági elnök nem avatkozhat be pártpolitikai versenybe – nem teljesítette a kívánságát? Vagy bármi egyébbel vívta ki az akkor még ellenzékben lévő párt elnökének ellenszenvét, és került be agyának „egyszer ezért még bosszút állok” rekeszébe?
Az indokokat keresve nem zárható ki az sem, hogy az államfő iránt táplált indulatot a Tisza Párt elnökében a választás előtti frusztráltság fűtötte. Az őt körülvevő jogászok buzgón locsolták olajjal a tüzet olyan fikciókkal, hogy Orbánék elhalasztják a választásokat. Azzal is riogattak, hogy ha a Fidesz–KDNP vereséget szenved, nem fogják átadni a hatalmat a győztes Tisza Pártnak; illetve ha csak kis többséggel nyer a Tisza, a köztársasági elnök nem őket fogja felkérni kormányalakításra. És persze arról is beszéltek, hogy az államfő milyen eszközökkel fogja lassítani a jogalkotást, megnehezítve a kormány dolgát. Közel két éven át sorjáztak a Tisza mögött felsorakozott jogtudorok legkülönbözőbb ötletei.
Azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Sulyok Tamás és a többi lemondásra felszólított – a jogállamiság fékek és ellensúlyok rendszerébe tartozó, a kormányzat fölött kontrollt gyakorló – intézményvezető lecserélése egy alaposan átgondolt stratégia része. Ezt támasztja alá maga az az egész folyamat is, amelynek során a nyílt személyes-politikai konfliktus alkotmányos hatalmi konfliktussá szélesedett.
A Sulyok–Magyar párharc stációi
Minekutána Magyar Péter 2025 januárjától folyamatosan vegzálta, és rendszeresen távozásra szólította fel az államfőt, nem okozott meglepetést azzal, hogy egyedülálló nagyságú választási győzelme után három nappal a Sándor-palotában felkereste Sulyok Tamást, és közölte vele: az új kormány megalakulása után távoznia kell.
A miniszterelnök az Országgyűlés alakulásának napján, május 9-én, esküjének letétele után elmondott első beszédében – május 31-i határidőt szabva – követelte Sulyok Tamás és több közjogi vezető lemondását.
Az államfő május 29-én közzétett kommünikéjében mondott nemet a felszólításra, majd a semmi jót nem sejtető alkotmányos helyzet miatt az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületéhez, a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsághoz – közismertebb nevén a Velencei Bizottsághoz – fordult. A megzsarolt államfő kérte a fennálló alkotmányos kérdések értékelését és a testület szakértői közreműködését a helyzet európai alkotmányos értékeknek megfelelő rendezéséhez. A testület nem késlekedett sokáig: Sulyok Tamás a közösségi oldalán számolt be arról, hogy a Velencei Bizottság sürgős eljárás keretében vizsgálja az ügyet.
Június elsején Magyar Péter az igazságügyi miniszterrel látogatott el a Sándor-palotába. Mivel ez alkalommal sem sikerült rávenni a köztársasági elnököt a távozásra, a kormányfő bejelentette, hogy Alaptörvény-módosítással mozdítják el az államfőt. Sulyok Tamás is megszólalt: szerinte a kormány alkotmányellenes, egyoldalú politikai elvárásokat fogalmaz meg vele szemben.
Június 11-én a Sándor-palota közleményben jelentette be, hogy az államfő az Alkotmánybírósághoz indítványt nyújtott be. „Az elmúlt hónapokban elhangzott, közjogi méltóságok elmozdítását célzó politikai nyilatkozatok olyan alaptörvény-módosítások lehetőségét is felvetik, amelyek általános jellegű szabályozás helyett egyedi helyzetek rendezésére irányulnak” – ezért kérte, hogy a testület „absztrakt értelmezésével segítse az állami szervek között felmerült konfliktusok, politikai viták jogi mederben tartását és az alkotmányos elvekkel összhangban álló jogalkotást.”
Az Alkotmánybíróság június 22-i ülésének napirendjére vette a beadványt, ám mivel a tizenötből nyolc alkotmánybíró személyes és közvetlen érintettségére hivatkozva kizárta magát, az ülés megtartására és a téma tárgyalására nem került sor. Arról, hogy miért bukott el a jogsértés kimondására irányuló köztársasági elnöki indítvány, a KözTér öt alkotmánybírót megszólaltató cikkéből értesülhettek az olvasók.
Sulyok Tamás beadványa és az Alkotmánybíróság tervezett ülésnapja közötti pár nap sem telt események nélkül: 42 jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktató és kutató nyílt levélben jelentette be, hogy támogatják a NER hivatalban maradt vezető közjogi tisztségviselőinek – köztük az államfőnek – a leváltását. Mint írták: „az Országgyűlés kétharmados többséggel módosíthatja az Alaptörvényt. Más intézmény nem bírálhatja felül tartalmi szempontból a módosítást.” És ez a Fidesz 2013-as, negyedik Alaptörvény-módosításának köszönhetően valóban így van. Az Alaptörvény módosítását illetően az Alkotmánybíróság csupán azt vizsgálhatja, hogy megalkotása során a parlament betartotta-e az idevágó eljárási szabályokat. Tartalmi aggályai miatt tehát Sulyok Tamás nem élhet alkotmányos vétójogával.
Június 22-én Magyar Péter bejelentette, hogy elkészült az Alaptörvény-módosítás tervezete, amelyet társadalmi vitára bocsátanak. Egyúttal azt is jelezte, hogy szeptemberben elindul az alkotmányozási munka, és az új alkotmányt népszavazással fogják megerősíteni.
Az Alaptörvény 17. módosításának nyilvánosságra hozott tervezetéből kiderült, hogy Magyar Péterék nem cifrázták a dolgot. Pestiesen szólva: fényes nappal, maszk nélkül indultak bankot rabolni. Meg sem kísérelték a köztársasági elnök menesztését valamiféle jogszerűnek látszó köntösbe bújtatni. Ugyan a jogállamiság alapelve, a törvény előtti egyenlőség és a normavilágosság követelménye tiltja a személyre szabott jogalkotást, de láthatóan ez cseppet sem érdekli a kormányt.
A köztársasági elnök leváltását két mondattal intézték el: „Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik. A hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatásának megszűnését követően az Országgyűlés az új Alkotmány hatálybalépéig, de legfeljebb öt évig tartó időtartamra köztársasági elnököt választ.”
Tiszás trükk
A miniszterelnök ugyanezen a napon tartott sajtótájékoztatóján és különböző médiumoknak adott interjúiban határozottan kijelentette: Sulyok Tamás július 20-a körül már nem lesz köztársasági elnök. Az aktus – túl azon, hogy a jogállamiság megcsúfolása – olyan mérhetetlenül cinikus, hogy nemcsak példa, de szavak sincsenek rá.
A tiszások kész forgatókönyvvel készülnek arra az esetre is, ha a köztársasági elnöknek nem lenne kedve asszisztálni a folyamathoz, és nem szentesítené kézjegyével saját lemondatását. Ebben az esetben megfosztási eljárást kezdeményeznek ellene. A megfosztási eljárás indoka az lesz, hogy az aláírás megtagadásával a köztársasági elnök Alaptörvényt sért. A képviselők egyötöde írásban tehet javaslatot az ország történetében mostanáig példátlan procedúra elindítására. A döntéshez az összes képviselő kétharmadának szavazatára van szükség, ami a számok ismeretében semmilyen akadályba nem ütközik majd.
A beadványról az Alkotmánybíróságnak kell döntenie, és itt jön a svédcsavar. Az államfő jogköreit az eljárás idejére felfüggesztik, azokat őt helyettesítve az Országgyűlés elnöke gyakorolja. Magyar Péterék szerint a kör ekkor bezárul: Forsthoffer Ágnes egy másodpercig sem fog tétovázni, aláírja az Alaptörvény 17. módosítását, és másnaptól Sulyok Tamás már nem köztársasági elnök.
Magyar Péter több fórumon ismertette a trükkös eljárás kimenetelét. Bár az Alaptörvény tiltja a névre szóló jogalkotást – amihez a „lex Sulyok” esetében semmilyen kétség nem fér –, nem tudhatjuk, hogy a trükk a végjátékot vagy egy új játék kezdetét jelenti-e majd. A kérdés az, megállítható-e bármilyen módon a jogállamiság alapjainak felszámolása. Felismerjük-e, hogy ez az egész nem – vagy nem csak - személyekről, hanem a demokratikus jogállamról szól.
A legértékesebb trófea
Miközben a köztársasági elnök leváltására irányul a közfigyelem, alighanem mindannyian Magyar Péter kottájából játszunk. A kormány számára ugyanis nem az államfői poszt megszerzése az igazi cél, hanem a fékek és ellensúlyok rendszerébe tartozó intézmények összességének – az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, az Alapvető Jogok Biztosa és a Médiahatóság – irányítása.
A cél az eddig létező szabályok felrúgásával egy olyan, erős felhatalmazásra hivatkozó, önkényes hatalomgyakorlási modell bevezetése, amely ha az elmúlt 16 év autokrácia volt, akkor egy nyíltan diktatórikus önkényuralom időszakába vezet át minket.
Brüsszel némasága
Robert A. Heinlein amerikai sci-fi-írótól származik a TANSTAAFL mozaikszó, azaz a „There Ain't No Such Thing As A Free Lunch”. Az angolszász közgazdászok nyomán szállóigévé vált mondás jelentése: „Nincs olyan, hogy ingyen ebéd.” A kifejezés a 19. századi amerikai vendéglátósok nagy trükkjére utal, amikor is a kocsmárosok elsózott ingyen ételekkel traktálták vendégeiket, hogy azok még több italt fogyasszanak.
Ne legyenek kétségeink: a jogállamiságra egyébként annyira kényes Európai Unió már-már fülsértő hallgatásának nemcsak oka, de ára is van. Hogy mit és mennyit fizetünk majd a csöndért, most még nem tudjuk, de előbb-utóbb egészen biztosan ki fog derülni.
Velencei Bizottság
Sajtóhírek szerint a Velencei Bizottság delegációja elhalasztotta magyarországi látogatását, mivel a kormány nem kíván egyeztetést folytatni velük. A hírt azonban sem a kormány, sem a bizottság oldaláról nem erősítették meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy maga a vizsgálat lefolytatása elmarad.
Akár jönnek, akár nem, mivel a Velencei Bizottság csak ajánlásokat fogalmazhat meg, és nem kötelezheti sem a kormányt, sem az Országgyűlést semmire, legfeljebb kellemetlenséget okozhat egy negatív jelentéssel. A helyzet normalizálását illetően ez sem jelent valódi megoldást. Az egyetlen „veszélye” az, hogy Brüsszel kénytelen lesz megszólalni, és nem dughatja tovább homokba a fejét.
Nagyjából itt tartunk most. Június 7-én a KözTér közéleti csatorna szervezésében a köztársasági elnök és a többi közjogi intézmény vezetője mellett egy 3-4 ezer fős szimpátiatüntetésre került sor a Sándor-palota előtt. A súlyosbodó helyzet miatt a KözTér szeptember 5-én a Kossuth térre várja mindazokat, akik úgy gondolják, hogy a miniszterelnök és kormánya nem tehet meg mindent kénye-kedve szerint.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
