Nehéz ügy. Mondhatnánk. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy a 2026-os magyar országgyűlési választás sorsát a Tisza előválasztási procedúrája még idén novemberben eldönti. Hiszen akármilyen időket is élünk VV Tommyboyt nem fogják 50 százalékkal egyik választókörzetben sem megszavazni. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy a 2026-os magyar országgyűlési választásokon a Tisza a techcég vezetők mellett ilyen mesterlépésekre is készül. Ami, nehéz ügy.
Tl;DR
Kicsit utazzunk vissza a messzi-messzi múltban és ízlelgessük meg az előválasztást, mint jogintézményt.
Az előválasztások ősét az algonkin indián eredetű caucusok, magyarul jelölőgyűlések jelentették, az 1830-as évekig az Egyesült Államok elnökjelöltjeit is ilyen módon választották ki az egyes nagy pártok.
A caucus szót ma is számos összefüggésben használják az amerikai angolban – pl. egy ideológiai platformon csücsülő kongresszusi frakciók. Az első – a maihoz hasonló –előválasztásra (primary) mégis csak 1912-ben került sor. Akkor történt meg az a félkövér gaztett, hogy a hivatalban lévő republikánus William Howard Taftra ráindult a korábbi elnök, Teddy Roosevelt – a vezérük alkata alapján szarvasbikáknak is becézett Progresszív Párt színeiben. Ám végül nevető harmadikként a demokrata színekben induló, a wilsoni pontok szülőatyja, Woodrow Wilson lett a győztes a polgárháború után.
Az Egyesült Államokban a XX. század eleje óta olyannyira népszerűek lettek az előválasztások, hogy nemcsak az elnök, szenátor és kormányzójelölteket szelektálják így, de a nagyobb városok (pl. New York City) polgármesterjelöltjeiről, sőt még az állami főügyész és megyei sheriff jelöltek személyeiről is előválasztásokon döntenek már.
Az előválasztás intézménye az Egyesült Államokban a komolytalan figurák kiszűrését is szolgálja, segíti növelni a jelöltek ismertségének növelését és az előzetesen felmérését annak, hogy kinek mekkora támogatottsága van a választók és a kampányfinanszírozásban érdekelt donorok között. Az előválasztás olyan erős intézmény, hogy 2016-ban a kívülálló és a politikában lesajnált milliárdos üzletember és médiaszereplő Donald Trump a republikánus pártelit által favorizált jelöltekkel (Jeb Bush, Marco Rubio, Ted Cruz) szemben tudott diadalmaskodni az egyes állami előválasztásokon, hogy aztán még nagyobb meglepetésre a novemberi szövetségi szintű elnökválasztáson legyőzze a politikai establishment oszlopos tagjaként induló Hillary Clintont.
Az előválasztások története nálunk
Európában az előválasztás jóval kevésbé elterjedt intézmény. Olyannyira, hogy Franciaországon kívül még épp a magyar ugaron próbálkoztak vele a legtöbbször.
Kevesen emlékeznek rá, amikor Mádl Ferenc 2005-ben bejelentette, nem kívánja magát jelöltetni egy második államfői ciklusra, majd az akkori legnagyobb ellenzéki pártként a Fidesz az év áprilisában országos szimpátiaszavazást tartott a jobboldal köztársasági elnökjelöltjének személyéről. A helyszínt utcai standok biztosították a kora tavaszi napfényben, a szavazólapra pedig öt személyt vettek fel, köztük Mádl Ferencet, aki ugyan megnyerte a szimpátiaszavazást, ám mivel nem kívánt újra indulni, a Védegylet által is támogatott Sólyom László lett a parlamenti ellenzék (Fidesz, MDF) államfőjelöltje, akit Áder János akkori fideszes frakcióvezető ügyes taktikázásának és a többségben lévő MSZP-SZDSZ koalíció megosztottságának köszönhetően három szavazási fordulóban meg is választottak köztársasági elnökké. Ez az esemény azért is vált hungarikummá az előválasztások történetében, mert a jelölt személyének kiválasztásába ugyan beleszólhattak a választópolgárok, ám a köztársasági elnököt akkor, ahogy most is, nem közvetlenül választották meg, hanem az országgyűlési képviselők szavazataival.
2014-től kezdve az országgyűlési képviselőválasztások egyfordulóssá váltak, mely a megosztott és sok kispártra széttöredezett ellenzéknek feladta a leckét. A 2018-as zsinórban harmadik és nem narancsos bukta után a potenciális ellenzéki siker új varázsszere az összefogás mellett az előválasztás lett.
¡ Karácsony Gergely! Karácsony Gergely ¡ Karácsony Gergely! Karácsony Gergely ¡
Nem is volt olyan régen, de lassan mégis kezd a múlt homályába vész, mikor 2019-ben egy lebonyolításában meglehetősen unortodox főpolgármester-jelölti előválasztást tartott az ellenzék Budapesten. Az első fordulót az aHang civil szervezet kampányplatformja szervezte és 2000 fővárosi lakos támogatásával lehetett indulni. Ez volt az a magyar caucus, amin Puzsér Róbert ilyen és olyan ok miatt végül nem indult el, csak a győztest és Tarlós István hívta ki.
2019 februárjában az első kört kiütéssel megnyerte Karácsony Gergely – akkori zuglói polgármester – Horváth Csaba egykori II. kerületi városvezetővel szemben. Horváth vigaszdíjként az őszi önkormányzati választáson Zuglóban indulhatott el és nyert később polgármesterként. Micsoda fájdalomdíj! Mindkét fordulóban lehetett online is szavazni, a második körben pedig az ellenzék Budapest 15 pontján szavazósátrakat felállított. Senkit se lepett már meg, hogy a második fordulót is kiütéssel húzta be Karácsony a DK-s Kálmán Olgával, és a Momentumos Kerpel-Fronius Gáborral szemben (emlékszik még rá valaki?). Szakbarbároknak érdekesség, hogy az előválasztást és a szavazatszámlálást a Magyar György ügyvéd vezetésével működő Civil Választási Bizottság (CVB) felügyelte. Mintha 30 éve történt volna, nem?
¡ Márki-Zay Péter ! Márki-Zay Péter ¡ Márki-Zay Péter ! Márki-Zay Péter¡
Négy évvel ezelőtt 2021-ben bekövetkezett a totális leolvadás. A káoszt egyrészt az előválasztási szabályok következetlensége, másrészt az okozta a káoszt, hogy a DK és a Jobbik egyfajta politikai Molotov-Ribbentrop paktumot kötve egymás javára visszaléptette az egyéni választókerületekben a másik javára a saját jelöltjeiket. Így 2021 őszén végül öt miniszterelnök-aspiráns szállt ringbe. A szabályokat viszont úgy írták meg, hogy nemcsak a résztvevő parlamenti pártok állíthattak jelölteket, hanem az első három helyezett is továbbjuthatott a második fordulóba. Az első fordulót a DK-s Dobrev Klára nyerte meg Karácsony Gergely előtt, az ellenzéki média és értelmiségi holdudvar mégis meglátta az aktuális messiást a „sötét lóként” induló, a harmadik helyre befutó Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester személyében. A korábbi politikai szövetségeseit és ideológiai elkötelezettségét a villamos alá lökő Karácsony Gergely nagy meglepetésre, az értelmiségi holdudvar és a médiaelit nyomásának engedve visszalépett a harmadik helyezett MZP javára Mindaz, ami ezután történt, az ma már történelem.
A miniszterelnök-jelölti előválasztás már jól látatta a létező ellenzékben való totális csalódást. Ez a kiábrándultság pedig 2018-ban 2018-ban Vona Gábort, 2024-ben pedig Magyar Pétert hozta helyzetbe.
A TISZA párt és a jelöltállítás
A Tisztelet és Szabadság Pártot (TISZA) még 2020-ban alapították Schmuck Andor követői, s korábbi levitézlett fideszes és helyi – egri – politikusok. Tavaly februárban, amikor egy Partizán interjúval beindult Magyar Péter egyszemélyes politikai pop-up vállalkozása, még nem volt egyértelmű, hogy csak egy újabb ellenzéki influencer van-e felívelőben vagy egy teljesen új jelenséggel állunk szemben.
Ma már talán kevesen emlékeznek rá, de a magát először a 2024 júniusi EP és önkormányzati választásokon Magyar Péter vezetésével megmérető párt csak azért lett a TISZA, mert az induláshoz szükség volt egy korábban szabályosan bejegyzett hibernált állapotban lévő pártra. Az pedig úgy tűnik, örök rejtély marad, hogy az egri alapítók milyen ellentételezés fejében ajánlották fel Magyar Péter részére a pártjukat egyfajta áldozati ajándékként.
OVB-ba öltött politikus piramis
A semmiből kinőtt, a klasszikus gyűjtőpártokkal, a nagy néppártokkal szemben inkább egy céges vállalkozásra hasonlító egyszemélyes pártok annyira nem is ritkák Európában mint gondolnánk. Az olasz Silvio Berlusconi, a cseh Andrej Babis vagy éppen az ukrán Volodimir Zelenszkij a versenyszférában már elismert, híres-hírhedt figurák voltak - ellentétben Magyar Péterrel. A pártjaik hátterét sokáig a cégeik adták, üzleti szövetségeseikből pedig később a politikai bizalmasaik lettek.
Igor Matovič, akinek kormányzása egy év alatt totális káoszba fulladt a COVID-19 járvány idején, néhány emberrel alapította meg 2011-ben az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽANO) nevű mozgalmát. Még most 14 évvel később is mindössze 61 tagja van az időközben Szlovákia Mozgalommá átkeresztelt pártnak.
A holland Geert Wilders, aki ikonikus frizurájával még Trumpot is lekörözte a holland választási törvények egy joghézagát kihasználva mindössze egy taggal hozta létre a Szabadságpártot (PVV) 2006-ban. És nem hiszitek el, ez azóta sem változott. Sőt, a kedves olvasó kitalálhatja, hogy hívják a PVV egyetlen tagját: Soros-terv, Geert Wilders! Így kell egy ügyes jogi trükkel leválthatatlanná tenni magunkat, a saját pártunkban.
¡ Magyar Péter projekt! Magyar Péter projekt¡ Magyar Péter projekt!
A kormányellenes szavazók kétségbeesett messiásvárása, a létező ellenzékből való végleges kiábrándultsága és a kegyelmi ügy idején tapasztalható politikai vákuum tette lehetővé, hogy a jókor-jó-helyen-jó-gyorsan lépő Magyar Péter a semmiből az online térbe költözve az ellenzéki szavazók kedvencévé váljon. Ezt a felpimpelt virtuális valóságot pumpálta tovább MP a permanens országjárásaival.
A 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választásokat ugyan a Fidesz-KDNP nyerte meg, ám a régi politikai tankönyvekre rácáfolva Magyar Péter gyakorlatilag teljesen ismeretlen, underdog jelöltekkel rommá verte és leváltotta az addig létező ellenzéket. Erre az idő rövidsége miatt csak a két listás szavazás, az EP és a Fővárosi Közgyűlés tagjainak megválasztása kapcsán nyílt lehetősége. Szemben ugyanis a polgármesterekkel, az EP és a Fővárosi Közgyűlés esetén „csak” a listavezető személye számít, a lista többi szereplője lehet akár biodíszlet is. A fővárosi listaállításhoz ugyan szükséges volt néhány budapesti kerületben (pl. X. ker. Kőbánya és XI. ker. Újbuda) polgármester-jelölteket is állítania a TISZA-nak, de ők a hivatalban lévő polgármesterek és a régi baloldali/fideszes kihívóik mögött csak a harmadik helyen végeztek. Ami már akkor is intőjelnek is számított, bár senki nem törődött vele.
A meglévő káderhiányt nemcsak a vezető TISZA-as politikusok (Ruszin-Szendi Romulusz, Tarr Zoltán) ismétlődő ballépései mutatják, hanem már az a tény is, hogy jogi összeférhetetlenség hiányában vannak olyan EP képviselőik, akik egyben a Fővárosi Közgyűlés tagjai is – Gerzsenyi Gabriella, Kollár Kinga. Geert Wilders büszke mosolya vagyunk. Miközben nehezen képelhető el, hogy valaki egyszerre tudjon helyt állni Brüsszelben és Budapesten is.
Idén februárban a Klubrádiónak azt nyilatkozta Magyar, hogy a Tisza pártnak csak 25 tagja van, így nem világos a párttagság és a TISZA szigetek szimpatizánsi csoportjai közötti viszony sem. Mármint jogilag és morálisan sem. Épp erről beszélt nekünk nem rég Farkas Dezső, a Közbeszédben.
Tisza szigetek vs az a 25 Tisza tag
Azt már korábban bejelentették, hogy mind a 106 egyéni választókerületben 3-3 előjelöltet ajánlanak a szavazóik figyelmébe (ez 318 főt jelent), akik közül majd a választók dönthetik el október helyett november elejétől, hogy kik legyenek a tényleges indulók az egyes választókerületekben. Az Avont vagy az OVB-t idéző céges működést jól szemlélteti Magyar szeptember végi Facebook posztjának az a kitétele is, hogy
majd tízezren jelentkeztek a jövő vezetői pályázatra, már majd ezer jelöltet hallgattunk meg személyesen és HR szakemberekkel a legjobbak közül és az első kiválasztási lépcső a végéhez közeledik.
Ez egy klasszikus párttal szemben, ahol a tagság és a helyi alapszervezetek dönthetik el, hogy kik indulhatnak el jelöltként egy választáson, sokkal inkább egy céges állásinterjúra emlékeztet, ahol a tulaj az ügyvezető, személyesen vesz részt a jelentkezők interjúztatásában. Ne legyenek illúzióink ez már most rengeteg konfliktust eredményezett párton belül, csak eddig jobbára nem kerültek felszínre.
A jelöltállításban a fő nehézséget az jelenti Magyarék számára, hogy azokban a körzetekben, ahol kifejezetten erős lehet az ellenzék (pl. Budapest, Érd, Dunaújváros, Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Szolnok, Szombathely), ott vagy már több ciklus óta egy helyben népszerű ellenzéki politikus (pl. Hiller István, Mellár Tamás, Szabó Szabolcs) van hivatalban vagy éppen az adott település polgármestere tartozik a TISZA által lesajnált „óellenzékhez”. A választási kampányok gerincét ugyanis legtöbbször a helyi egyéni önkormányzati képviselők jelentik, akik elérhető közelségben vannak a választókhoz és képesek motiválni, mozgatni az aktivista hálózatot is, tehát a helyi külsős bizottsági vagy éppen FB tagságot az önkormányzati cégeknél.
A TISZA-nak pedig éppen azok polgármesterei és települési egyéni önkormányzati képviselői hiányoznak, akik házról házra mozgósítva a híveiket letalpalhatnák az adott választókerületet. Ez különösen az aprófalvas körzeteknél számíthat sokat, az ajtótól ajtóig (from door to door) terjedő mozgósítás eddig mind a négy Fidesz-KDNP kétjharmad az egyik kulcselemét jelentette. És ezt Magyar is egészen biztosan tudja, hiszen anno, ő is talpalt.
A Tisza Párt azzal sem számolhat, hogy mondjuk Hiller István régi MSZP-s aktivistái, akik adott esetben már évtizedek óta segítik a kampányait, mintegy varázsütésre hirtelen átálljanak a teljesen ismeretlen TISZA-as jelöltnek segíteni. Nem lehetetlen persze, és a háttérben bizonyára nagy erők küzdenek minden aktivistáért, csak hát ez is elég nehéz ügy.
Nagy kérdés az is, hogy az előválasztás során a három induló közül lemorzsolódó két „nem-jelölt”, illetve azok támogatói lelkesen (!) beállnak-e végül a győztes mögé, aki a tényleges jelöltséget megszerzi a jövő áprilisi választásokon. Tehát vajon VV Tommyboy csápolna-e majd féléven át az őt végül legyőző Tiszás jelöltnek? Le tudja majd nyelni a pirulát, vagy sem?
Waterloo közelről
A TISZA célja, hogy olyan jelölteket találjanak, akik legyenek bárkik, nem kezdhetők ki az előéletükkel és semmilyen módon nem köthetők az „óellenzékhez".
Esélyes azonban, hogy az ilyen személyek vagy teljesen jelentéktelenek és dögunalmasak vagy jobb esetben is zéró politikai gyakorlattal rendelkeznek a legtöbb helyen már sok választási kampányt végigharcoló és megnyerő fideszes rutinos vén rókákkal, vagy az óellenzéki Hillerekkel szemben.
Az idősebb olvasók talán még emlékezhetnek rá, hogy 15 évvel ezelőtt az akkor már erősen hanyatló MDF országgyűlési képviselő-jelöltjeinek a YouTube-ra kiszivárgott bemutatkozó videói milyen tragikomikus és David Lynch munkásságát idéző szürreális pillanatokat hoztak el, pedig akkor még nagyon messze voltunk a mai influencer korszellemtől. Persze nem kizárt, hogy ettől a gikszertől a Tisza jelölteket a technika fejlődése, a mesterséges intelligencia menti majd meg. Magyar Péter Tisza-ból kiugrott, új pártot gründoló egykori bizalmasa ugyanis a KözBeszédben az AI által nyújtott korlátlan lehetőségeket vetette fel egy választási kampányban: „Csinálok rólad egy képet, mondasz két mondatot és 39 dollárból gyakorlatilag legyártom azt az AI videót rólad, ami a kampánybeszéd. Ezt ugyanúgy 39 dollár 106 emberrel legyártani. És úgy, hogy az emberek nem mondják meg a különbséget.”
Most csak annyit mondhatunk, hogy a Tisza párt apadásáról és áradásáról, annak tényleges szervezettségéről, erejéről és esélyeiről csak akkor kaphatunk reális képet, ha már az embereik sikerrel rajthoz álltak. A nagy kérdés, hogy hányan, pontosan kik és mikor tudnak elindulni az egyes egyéni választókerületekben, miközben a Fidesz-KDNP jelöltjei már ezerrel kampányolnak legkésőbb idén tavasz óta.
Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy az ország nem fog minimum 53 Ruszin-Szendi Romulusz megválasztani, még akkor sem, ha mind az 53 Romulusz legyőzi a maga Tommyboyait.
