A Közbeszéd legújabb epizódjának vendége Farkas Dezső, közgazdász, üzletember, az IRÁNY-a Jövő Párt alapítója. A politikus nyíltan beszél arról, miért döntött úgy, hogy új politikai formációt indít, milyen szakmai és értékrendi viták vezettek szakításához a Tiszával, és hogyan képzeli el Magyarország jövőjét a következő évtizedekben.
A pártok hibája: múltban élni
Farkas Dezső élesen kritizálja a jelenlegi politikai palettát:
Annak ellenére, hogy 200 párt van, egyiknél sem tapasztaltuk azt, hogy a jövővel foglalkoznak, és a jövőt képviselik. A jelenlegi politikai elit, a 40 pluszos generáció egyszerűen nem érti, hogyan működik a fiatalabbak gondolkodásmódja, és hogyan hat a technológia és a modernizáció az emberek életére.
Farkas szerint az összes párt a múlttal foglalkozik, miközben most kellene kijelölni azokat a stratégiai iparágakat, amelyekre Magyarország jövője épülhet.
Belépés, kilépés, visszatérés – és végleges szakítás a Tiszával
Farkas Dezső politikai útja a Tiszánál indult, ahová nagy lelkesedéssel érkezett. Mint elmondja, már az első időszakban is komoly energiával vetette bele magát a szervezőmunkába. Rövidesen azonban értékrendi és szakmai viták miatt távozott, majd később visszatért – de ekkor már más légkör fogadta.
Azért mentem tovább a Tiszába, mert voltak bizonyos értékrendi és szakmai nézeteltérések, amikkel nem értettem egyet, és úgy gondoltam, hogy van helye az IRÁNY- a Jövő Pártnak. (…) A Tiszával kormányváltás lesz, de nem lesz rendszerváltás
– hangsúlyozza.
Második visszatérésekor sem tudta megvalósítani azokat a koncepciókat, amelyeket fontosnak tartott az ország számára, így végleg kilépett. Visszaemlékezése mégis tiszteletteljes:
Egy nagyon szép időszakot éltem meg a Tiszánál. Én tisztelem a közösséget, tisztelem az ott lévő embereket és tagokat, és így ebből a szempontból nem szeretnék többet a Tiszáról mondani.
Az IRÁNY lehetséges szavazói
Az új párt főként azokat szólítja meg, akik belefáradtak a politikai megosztottságba.
A legtöbb ember, aki megkeresett minket, olyan, akinek elege van ebből a hergelésből és megosztásból. Örülnek, hogy végre felbukkant egy párt, amely nem a múlttal, hanem a jövő építésével foglalkozik.
Farkas szerint a társadalom ereje a sokszínűségből fakad:
Egy ország akkor lehet erős és egységes, ha a tagjai összefognak, és van bizalom egymás iránt. A poloskázás, óbaloldalizás, árokok ásása csak széthúzáshoz vezet, függetlenül attól, ki áll az ország élén.
A globális összefüggéseket is látja: úgy gondolja, hogy az a világszinten jelen lévő politikai feszültség, amely a társadalmi megosztottságból fakad, vezetett Charlie Kirk meggyilkolásához is.
Politikai kultúra és demokrácia
Farkas szerint a demokrácia nem épülhet egyetlen párt korlátlan hatalmára:
Az a párt, ami kétharmadot és korlátlan hatalmat akar egyedül, az nem rendszerváltásra, hanem uralkodásra készül. Ez nem a demokrácia alapja.
Hozzáteszi, hogy a rendszerváltás nem csupán politikai, hanem kulturális kérdés is, amelyhez bizalomra és együttműködésre van szükség.
Innováció és kampánytechnológia
Farkas arról is beszél, hogy a modern technológia a politikai kommunikációt is átalakítja.
Csinálok rólad egy képet, mondasz két mondatot, és 39 dollárból legyártom az AI-videót rólad, ami a kampánybeszéd. Ezt 106 emberrel ugyanígy meg lehet csinálni, és az emberek nem mondják meg a különbséget.
Program vagy kampányígéret?
Farkas Dezső szerint a jövőbe mutató politika nem üres kampányígéretek sorozata, hanem konkrét programokra épül. Három stratégiai ágazatot jelöl meg, amelyekben Magyarország 2030-ra vezető szerepet tölthet be: a kvantumtechnológiát, a mezőgazdaságot és a gyógyszeripart. Úgy véli, ezek egyszerre biztosítanak fejlődési lehetőséget és nemzetközi versenyelőnyt, amennyiben az ország időben felismeri a bennük rejlő potenciált. A gazdasági háttérrel kapcsolatban az adórendszer átalakítását összetett kérdésnek tartja: a kulcsok számát nem önmagában kell nézni, hanem abból a szempontból, hogy képes-e fellendíteni a vállalkozásokat és különösen a KKV-szektort. Mindezt kiegészítve hangsúlyozza, hogy Magyarországnak sürgősen be kell kapcsolódnia a technológiai forradalomba. Példaként az Egyesült Királyság gyakorlatát említi, ahol már az iskoláskorú gyerekeket is bevonják az adatvezérelt technológiák elsajátításába, így készítve fel a fiatalokat arra, hogy versenyképesek legyenek a jövő globális gazdaságában.
