Egyházi oktatás háttérbe szorítása, félreérthető kijelentések a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokról, tankönyv-liberalizáció, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megszüntetésre kerülő pedagógusképzés és ami a „legfontosabb”: társadalmi egyeztetés a tanév rendjéről. Nagyjából ennyit láttunk eddig a Tisza-kormány oktatási reformjából. De azt, hogy a tanár- és gyermekbarát, esélyegyenlőséget, magas szintű tudást nyújtó átalakítás egészen pontosan mit jelent, egyelőre homály fedi. Vegyük hát számba, mi is történt eddig ezen a fronton.
A miniszterválasztás története
Mielőtt feltűnt volna oktatási és gyermekügyi miniszterként a horizonton a pedagógusképesítéssel nem rendelkező, közgazdász és szociológus oktatáskutató, Lannert Judit neve, a sajtóban rejtélyes források útján kiszivárgott az az információ, hogy a Tisza- kormány Rubovszky Ritát, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatóját kérte fel a posztra a miniszterelnök.
A hír megjelenését követően szinte azonnal felzúgott a liberális kórus, Pankotai Lilivel az élen, és felháborodva tiltakozott a tanári pálya grádicsait szorgalmasan megjárt, intézményvezetői múlttal rendelkező, több mint egy évtizeden át a Katolikus Tanárok Európai Egyesületében tisztséget betöltő, az EU oktatáspolitikáját jól ismerő szakember ellen. A hirtelen feltámadt népharag elegendő volt ahhoz, hogy szélsebesen előkerüljön a kalapból a honi oktatás felvirágoztatását ígérő, végül a kinevezést is elnyerő miniszter.
Elitképzés vagy társadalompolitika?
Lannert Judit miniszterként a Balzacnak adott első exkluzív interjújában kifejtette: nem gondolja, hogy a tárca élén hátrányt jelent az, hogy soha nem tanított, sőt, még előnyt is jelent, ha az ember távolabbról lát rá a területre. Megosztotta azt az információt is, hogy pályája elején két évig egy gyermekotthonban nevelőtanárként dolgozott.
Ugyanebben az interjúban tett „olyan félreértett” kijelentéseket, amelyek a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok eredményességét kérdőjelezték meg. Mondandójának lényege az volt, hogy a látványos sikerek mögött nem hatékonyabb oktatás, hanem az erőteljes szelekció áll. A folyamat célja és értelme szerinte az, hogy „az elit kiszelektálja magát és biztosítsa pozícióját a társadalomban”. Szavai szerint tehát nem oktatási, hanem társadalompolitikai kérdéssel állunk szemben.
Mindenesetre a tények azt mutatják, hogy sok éve a legjobb iskolák élmezőnyét többnyire ezek az intézmények uralják. És ha már a társadalompolitika szó felmerült, óhatatlanul adódik a kérdés: vajon mit gondol a Tisza-kormány arról, szükség van-e egyáltalán elitre, vagy az a jó út, ha az esélyegyenlőségre hivatkozva felszámolják a „kegyetlen” felvételi rendszert, és a szelekció lehetőségét megszüntetve szélesre tárják a kapukat mindenki előtt? A tapasztalat ugyanis az, hogy ez utóbbi megoldás a színvonalat nem emeli, hanem lefelé húzza. Az elit pedig, mint mindig, megtalálja a módját annak, hogy gyermekeit az általa igényelt oktatáshoz juttassa. A vihart keltő kijelentéseket a miniszter félreértéssel magyarázta.
Keresztény iskolák a célkeresztben
A következő konfliktust kiváltó nyilatkozat az egyházi iskolák – félreértés ne essék, nem általában az egyházi, hanem a keresztény egyházi intézmények – fennmaradásának lehetőségeiről szólt. A miniszter asszony azt találta nyilatkozni, hogy az egyházi iskolák akkor maradhatnak fenn, ha véget vetnek az erőteljes szegregációs gyakorlatuknak, és a roma gyerekeket is felveszik. Természetesen a finanszírozási különbségeket is ki kell egyenlíteni.
Ez a gondolat – túl azon, hogy tartalmilag nem igaz, hiszen a szegregáció minden formája idegen a keresztény szellemiségtől, sőt a szóban forgó intézmények megannyi felzárkóztató programot működtetnek és kivételesen jó pedagógus-teljesítményértékelést folytatnak – komoly indulatokat váltott ki.
Mivel ez a kijelentés sem aratott közönségsikert, a miniszter – akárcsak a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok esetében – sietve korrigált. Egyeztetést kezdeményezett az érintettekkel. Egyelőre nem tudni, hogy ennek mi lesz a vége, azt viszont igen, hogy a liberális oldalon régóta sokak szemét szúrja a keresztény egyházakhoz kötődő oktatási intézmények puszta létezése is.
Az NKE pedagógusképzésének felszámolása
Az újabb botránykőre sem kellett sokáig várni: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen épphogy elindult pedagógusképzés felszámolásának bejelentése borzolta fel a kedélyeket. Az intézkedés ellen a Kereszténydemokrata Néppárt politikusa, Máthé Zsuzsa emelte fel a szavát, elfogadhatatlannak nevezve a döntést.
Társadalmi egyeztetés
Hogy a végére legyen valami jó is: a minisztériumot kapott oktatási tárca egyeztetést kezdeményezett a 2026–2027-es tanév rendjéről, és „Diákok Hangja” néven egy új témanapot hirdetett meg. A kormánypárti média „ilyen még nem volt” lelkesedéssel kommentálta a demokrácia eme vívmányát.
A populista fogás azonban több mint nevetséges. Az érintettek átírhatják a szünetek időpontját, a tanév kezdő- és zárónapját?
A szép szavakon túl
A Tisza választási programja szerint „a társadalom felemelkedésének alapja a jó közoktatás, ezért az oktatás nemzetstratégiai jelentőségű. Az oktatás célja, hogy kiegyensúlyozott, együttműködni képes, boldog embereket neveljen. A működő és emberséges közoktatást a gyermekek igényei felől kell felépítenünk. Hiszen az oktatás van a gyermekekért, és nem fordítva. Az az eredményes oktatási rendszer, amely a diákoknak a tanulás és az együttműködés szeretetét tanítja meg.”
Ám az, hogy ezt milyen úton éri el, mennyi pénzt fordít az oktatásra, hogyan alakítja át az oktatás jelenlegi rendszerét, milyen reformokat vezet be, egyelőre nem tudni. Mert a konkrét, lényegi, előrevivő és átgondolt változtatásokból semmi, de az égadta világon semmi sem látszik. Tervekről, konkrét elképzelésekről nem hallani. A miniszterelnök boldog tanárokról, gyerekekről, a „mindenszaris” rendszer lerombolásáról, esélyegyenlőségről, a legkisebb településen és a leszakadó térségekben is elérhető minőségi oktatásról, szebb jövőről szónokol.
Várjuk nagyon!
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
