Az Európai Unió hosszas és intenzív tárgyalássorozat után véglegesítette az új Migrációs és Menekültügyi Paktumot, amely alapjaiban reformálja meg a blokk menedékkérelmi rendszerét. A történelmi jelentőségű megállapodás célja, hogy igazságosabb felelősségmegosztást és hatékonyabb válságkezelést biztosítson a tagállamok között.
A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.
A reformcsomag egyik legfontosabb eleme a „kötelező szolidaritás” mechanizmusa. Ez azt jelenti, hogy a frontvonalban lévő országokra (például Olaszországra és Görögországra) nehezedő nyomás enyhítése érdekében a többi tagállamnak választania kell: vagy átvesznek bizonyos számú menedékkérőt, vagy pénzügyi hozzájárulást fizetnek (menedékkérőnként nagyjából 20 000 eurót), esetleg operatív támogatást nyújtanak.
Az új szabályok bevezetik a szigorított határellenőrzési eljárásokat is. A külső határokon felállított központokban gyorsított, legfeljebb 12 hetes szűrési eljárás alá vetik azokat az érkezőket, akik olyan országokból származnak, ahonnan statisztikailag alacsony a menekültstátusz megadásának aránya. Akiknek a kérelmét elutasítják, azokat gyorsított ütemben kell visszaküldeni a származási vagy egy biztonságos harmadik országba.
A paktum bevezetése komoly politikai vitákat váltott ki. A jogvédő szervezetek és a baloldali képviselők bírálják a rendszert, mivel szerintük az alapvető emberi jogok csorbulásához, a menedékkérők, köztük gyermekes családok fogva tartásához vezethet a határokon. Ezzel szemben néhány jobboldali és nemzeti kormány keveselli a szigorításokat, és úgy véli, az új eljárások nem fogják megállítani az illegális migrációt, míg a kötelező mechanizmust a szuverenitás megsértéseként értékelik.
A tagállamoknak most két évük van arra, hogy átültessék a gyakorlatba a paktum összetett jogi és technikai előírásait, miközben a végrehajtás hatékonysága továbbra is komoly kérdéseket vet fel.
