A magyar közbeszéd megint megtalálta a legfőbb témáját. Bár hiába vagyunk túl az évszázad katasztrófáján, amelyből megannyi tanulságot kellene levonni és hiába választott a Parlament épp új köztársasági elnököt igencsak vitatható körülmények között, a legforróbb téma most mégis Magyar Péter helikopterezése.
A miniszterelnök ugyanis vette a bátorságot és egy honvédségi gépen utazott le Paksra, a kihelyezett kormányülésre. Az, hogy az atomerőmű feletti légtérzárat megsértette-e Magyar Péter, azt nem tisztem eldönteni. Ha igen, akkor az tényleg baj, mert senki nem lehet egyenlőbb az egyenlők között. Ha így történt, azt ki kell vizsgálni. A kritizáló posztok többsége ugyanakkor még csak nem is erről szól, hanem arról, hogy indokolt volt-e Magyarnak helikopterre szállnia és mennyibe került így az utazás?
Ez a vita ugyanakkor teljesen félrevisz minket.
Persze, tudom és látom, hogy az egész út csak díszletet jelentett az abszolút filmszínház újabb epizódjához. A helikopter menő, az olyan „válságkezelős” és még jó fotókat is lehet lőni róla.
És emellett praktikus is, hiszen időt lehet spórolni vele. Márpedig egy miniszterelnöknek valószínűleg abból van a legkevesebb.
Éppen ezért nem értem, hogy miért baj az, ha a kormányfő praktikussági szempontokból helikoptert használ?
Tegye csak meg! Részemről abszolút nem elvárás az, hogy mindig közúton menjen, vagy hogy fapados, menetrend szerinti járattal utazzon Brüsszelbe. A probléma itt is a kettős mércével és az álszentséggel van. Mert ugyanez a Magyar Péter a WizzAir gépével repült az Uniós csúcsra, vonatozott Varsóba és jelentette be, hogy egy Skoda Superb lesz a hivatali autója. Miért? Mi szükség ezekre? Nőjünk már fel! Kinek lesz attól rosszabb vagy nehezebb az élete, hogy a miniszterelnök a sokkal biztonságosabb és kiszámíthatóbb katonai repülőt használja hosszabb utakra?
Esetleg a kenyér lesz drágább attól, ha egy Audiban ül Skoda helyett?
Ezek mind-mind csupán arról szólnak, hogy az adott vezető megmutassa, hogy mennyire puritán életmódon képvisel. Csakhogy ez nagyon álságos. Álságos volt az elmúlt évtizedekben és álságos most is. Mert nem ezen múlik a költségvetési egyensúly, nem ezen múlik, hogy egy kormány elherdálja az emberek pénzét, vagy sem. Éppen ezért jó lenne hanyagolni ezeket a vitákat és felnőni végre a társadalomnak és a politikának is ahhoz a feladathoz, ami előtte áll. Az ország ugyanis a kiszáradás szélére került és ha nem teszünk a következő években valamit, néhány évtizeden belül élhetetlenné válik. Tudom, hogy sokkal egyszerűbb a helikopterezésen gondolkodni, de elő kell venni végre a fontos ügyeket is!
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
