Maximális fordulatszámon dübörög a kormányzati kommunikációs gépezet. Magyarország energiabiztonságának aggasztó helyzete megkívánja a nyílt és egyenes beszédet, a kialakult állapot várható következményeinek és lehetséges kockázatainak teljes körű felmérését, valamint a vizsgálódás eredményeinek a nyilvánosság elé tárását. Felelni kellene például arra is, hogy az előző rendkívüli hőség óta mit tett a kormány az ország energiabiztonságának, valamint a Paksi Atomerőmű zavartalan működésének biztosítása érdekében.
Az ország lakosságának a miniszterelnök hevenyészett, politikai szándéktól vezérelt megszólalásai helyett joga van hiteles válaszokat kapni arról, mi vezetett a Magyarország villamosenergia-termelésének nagyjából felét előállító Paksi Atomerőmű teljes leállításához, és ezzel az ország kiszámítható energiabiztonságának elvesztéséhez.
Őszinte beszédre és az esetleges mulasztások miatti felelősség vállalására van szükség. Egy ilyen helyzetben nincs helye olyan álszent, összefogást hirdető, „együtt legyőzzük az elénk tornyosuló akadályokat” típusú lózungoknak, miközben rendületlenül tolvajozzuk a választáskor 2,5 millió ember támogatását élvező Fidesz elnökét és kormányát. Ezt az adott helyzetben egy miniszterelnök akkor sem engedheti meg magának, ha az aktuális közvélemény-kutatások szerint az ellenzékbe szorult ex kormánypártok tábora április 12. óta a felére vagy még annál is csekélyebb méretűre apadt.
A propaganda helyett válaszok kellenek
Eljött az ideje annak, hogy Magyarország miniszterelnöke, valamint a gazdasági és energetikai minisztere, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője Tóth Máté energiajogásszal és a Századvég Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetőjével, Hortay Olivérrel, élő adásban álljon ki a „pástra”, és válaszoljon azokra a kérdésekre, kételyekre,amelyeket az elmúlt napokban a Paksi Atomerőmű leállítása kapcsán az említett szakemberek felvetettek.
A kérdések, amelyekre választ vár az ország
Az energiajogász például azt firtatta:
„Vajon igaz-e, hogy a teljes paksi leállás nem is indokolt, a szakemberek tiltakoztak ellene, de a kormány mégis le akarta állítani az atomerőművet?
Vajon igaz-e, hogy Kapitány megbízott pár hete egy céget, hogy francia kis moduláris reaktorok (SMR-ek) telepítését vizsgálják?
Vajon igaz-e, hogy korábban az osztrák állam által fizetett Paks-ellenes lobbistákat raktak
itthoni döntési pozícióba?
Vajon miért pont most fejezték le az MVM felsővezetését?
És miért nem hallani sem rendkívüli mederkotrásról a paksi hűtővízcsatorna beömlőnyílásánál, sem mobil átemelő szivattyútelep létesítéséről, sem annak vizsgálatáról, hogy történik-e vízvisszatartás a Duna felső szakaszain?
Egyáltalán: miért nincs hír vízáteresztési kérésről Nyugat felé?”
Kard ki kard!
Magyar Péter és Hortay Olivér szemtől szemben vitassa meg, létezett-e – állításának megfelelően – olyan szabály, amely szerint az Orbán-kormány idején súlyos energiahiány esetén elsőként a lakosság ellátását kellett volna korlátozni. Vagy azt, hogy a kormány hetekkel korábban felkészülhetett volna-e a Duna csökkenő vízállásából fakadó problémára. De egy ilyen párbeszéd arra is lehetőséget teremtene, hogy a miniszterelnök és minisztere konteónak minősítgetés helyett Tóth Mátéval élesben tárgyalja meg, mi a bibije a több ezer milliárd forintot felemésztő szélerőmű-projektnek, hogyan vándorolnak a nagy dérrel-dúrral bejelentett – hol már múlt időben megszerzett, hol jövő időben hazahozzuk majd, ha a nemzetáruló, gonosz ellenzék meg nem akadályozza – eurómilliárdok nyugati cégek zsebébe.
Mivel a projekteket az unió csak részben finanszírozza, ezért magyar költségvetési pénzekkel együtt megfejelve.
Okosmérők, hálózatfejlesztés és eurómilliárdok
És az is válaszra vár, hogy hálózatfejlesztés helyett, miközben számos településen a lakossági amperbővítési kérelmek teljesítménybővítési korlátokba ütköznek, az elosztók ezeket elutasítják, vagy csak többmilliós hálózatfejlesztési hozzájárulás ellenében, akár évekkel későbbre vállalják. Miért is fontosabb az uniós pénzeket egymillió okosmérő felszerelésére fordítani? Jogos-e a Tóth Máté által megfogalmazott aggodalom, hogy:
„A szociális ellátás (értsd: a rezsivédett ár) profilos elszámolásának leváltását teszi majd lehetővé az idősoros elszámolást jelentő »okosmérő«. Ennek az okosságnak annyi és csak annyi lesz ránk nézve a valódi hatása, hogy az adókkal, rendszerhasználattal, mindennel együtt, zusammen Európa-szerte a legalacsonyabb lakossági villanyár helyett majd szépen, lépcsőzetesen a tőzsdei villanyárat kezdjük el fizetni. Azt a tőzsdei, spekulatív villanyárat,
amely az elhibázott zöldpolitika, az egyre több nap- meg szélkapacitás eredményeképpen épp a fogyasztási csúcsaink idején extrém magas, miközben hiába van akár saját napelemünk, az viszont napközben nulla forintot fog érni, vagy épp negatív ára lesz.”
Ami ma valóban érdekli az embereket
A felsoroltakon túl, már-már pitiáner szőrszálhasogatásnak tűnik, hogy vajon hányan foglalkoztak az elmúlt hetekben a kormányban többek között Kapitány István minisztériumában a Paksi Atomerőmű üzembiztonságának, folyamatos működtetésének kérdéseivel és hányan kurkászták az előző kormány szerződéseit, döntéseit, amiket grandiózus lopás vádjával lehet bedobni a köztudatba akár úgy is, hogy az eljárás végére kiderül, alaptalan volt az egész cécó.
Jelen pillanatban az ország józanul gondolkodó polgárait az sem érdekli, ha Orbán Viktor és kormányának tagjai kamionnal hordták haza a közpénzeket. A vérgőzös kommentsereget és az elvakult híveket kivéve keveseket szórakoztat jelenleg a volt miniszterelnök vezetőszáron való elhurcolásának nyíltan vagy virágnyelven beígért képsora. Ugyanis a hűtők, a világítás, a mosógépek, légkondik árammal és nem “letartóztattuk Orbánt" fotókkal működnek. Az embereket az érdekli, mi fog történni az országban. Mi lesz az ország energiabiztonságával, mi lesz az ország energiafüggetlenségét biztosító Paksi Atomerőmű sorsa. Mi a kormány terve Paks II. megépítésével kapcsolatban, és mit szándékozik tenni a rezsicsökkentéssel.
A miniszterelnöknek nem Radnai Márk által rendezett házi videókban, nem a kormánypárti, az előző kormány idején még propagandistáknak nevezett médiumok válogatott csapatának álkérdéseire, hanem a szakemberek és az emberek kérdéseire kellene válaszolnia.
A végső szó a szakmáé
A jelenlegi állás szerint Magyar Péter úgy véli, hogy az atomerőmű leállítása miatt nincs ok az aggodalomra. A művelet biztonságát ötven vízügyi szakember és a szükséges hűtővíz garantálja a teljes leállás idején is. A gond csak az, hogy ilyen lépésre még sohasem került sor, a szakemberek is csak szimulátoron gyakoroltak efféle manővert.
Éppen ezért különösen fontos lenne, hogy a kormány állításait ne politikusok, hanem az atomenergia és az energetika elismert szakemberei erősítsék meg vagy cáfolják. Magyar Péter hitelessége ebben a kérdésben sajnos nem elegendő ahhoz, hogy önmagában eloszlassa a közvélemény aggodalmait. Ezért megnyugtatóbb lenne, ha az erre vonatkozó információkat – beleértve a leállítás és újraindítás lehetséges kockázatait is – inkább Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára osztaná meg a nyilvánossággal.
Ha Magyarország történetében először teljesen le kell állítani a Paksi Atomerőművet, akkor a közvéleménynek nem politikai üzenetekre, hanem szakmailag megalapozott válaszokra van szüksége. Az biztos, hogy sem a fenyegetőzés, sem egy válsághelyzetben a miniszterelnök jópofának szánt, ennek ellenére elfogadhatatlan beszólásai nem segítik a megoldást. Ahogyan az ideiglenes köztársasági elnök hivatalában rendezett showműsor sem.
Az időjárás bármilyen rendkívüli is, a hőséggel és csapadékhiánnyal járó folyamatok modellezhetők, matematikailag előre jelezhetők. Ebből következik, hogy a stratégiai és kockázatkezelési szinten a krízishelyzet kialakulásának nagyon komoly esélye már július közepén is teljesen egyértelmű volt a hidrológusok és az erőmű üzemeltetői számára. A szakemberek számoltak vele, és a háttérben követték az eseményeket. A politikai és kormányzati szintű döntéshozatal azonban az azonnali cselekvés helyett (például a védelmi törzs összehívása) megvárta, amíg a fizika valósággá lett, a Duna vízszintje elérte a kritikus határértékeket. Az előző 16 év felemlegetése és Orbánozás ideig- óráig elfedheti a valóságot, de a jelenlegi kormánynak számot kell adnia arról, miért nem cselekedett korábban. A „Jaj, nem tudhattuk! Ilyen még soha nem fordult elő!” nem válasz.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
