Generációs szakadék Magyarországon és kőkemény, nemek közötti hidegháború Nyugaton. A modern politika mára nemcsak a társadalmat, de a párkapcsolatokat is végzetesen kettészakította. Ahhoz azonban, hogy ezt a több cikkben tárgyalt, jövőnket fenyegető krízist megértsük, először a kályhához kell visszatérnünk. Mert amíg nem tudjuk, mit jelentenek valójában az eszméink, addig csak a sötétben tapogatózunk.
Mi a jobboldal?
Manapság sok helyen felmerül ez a kérdés. Főleg magukat jobboldalinak valló embereknél. Kizárnak más jobboldaliakat ebből a csoportból, mert valamiben mást gondoltak. A nagy politikai vereség után zajlik az önmeghatározás. Pedig nem biztos hogy ennek olyan bonyolultnak kéne lenni. Az nem lep meg, hogy a témában nem jártas tömegek nincsenek tisztában a fogalmakkal, de az igen, hogy magukat tájékozottnak gondoló emberek sem, és bevallom senki nem fordult konkrétan hozzám, miért is tették volna, tök ismeretlen figura vagyok, de megszólítva éreztem magam.
Kezdjük ott, hogy nincs 100%-ban jobboldali ember. Erről már egy másik cikkben írtam pár sort, de újra előveszem, mert itt is különösen fontos.
Ha veszünk 10 ügyet vagy kérdést, nagyon kevés olyan ember van, aki mind a 10-re a jobboldali választ fogja adni. Tehát árnyalatok vannak, és attól függ a domináns világnézeted, hogy melyik nézet nyer meg a legtöbb kérdésben. Ez egy ideális világban úgy gondolom, segítené a párbeszédet a különböző felek között, de nem egy utópiában élünk.
Ezt fejeli meg az, hogy a jobboldal mint olyan nem csak simán konzervatívokból és nácikból áll. A teljesség igénye nélkül íme pár ideológia, ami mind a jobboldalhoz köthető: liberális konzervativizmus, kereszténydemokratizmus, szociálkonzervativizmus, neokonzervativizmus, reakciós konzervativizmus, reformkonzervativizmus, forradalmi konzervativizmus, nacionalizmus, konzervatív nacionalizmus, soviniszta nacionalizmus. A fasizmus meg egy érdekes kakukktojás, ami egy harmadikutas ideológia jobboldali elemekkel.
Jól látható, hogy ha ügyes az ellenfél, nagyon sok darabkára törhető a jobboldal. De ne aggódj, a baloldal pont ugyanannyira sokszínű.
Na de mi a közös ezekben az ideológiákban, ami miatt mind jobboldalra tehetők?
1. A természetes különbségek és az egymásra utaltság
A baloldal történelmi célja a társadalmi egyenlőség mesterséges megteremtése, mert a különbségekben sokszor az elnyomás bizonyítékát látja. Ezzel szemben a jobboldal azt vallja, hogy az emberek közötti eltérések nem egy hibás rendszer tünetei, hanem az emberi természetből fakadnak. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy aki kevesebb vagyonnal vagy más adottságokkal rendelkezik, az alantasabb vagy értéktelenebb lenne. Pusztán arról van szó, hogy mindenkinek másban rejlik a tehetsége és az erőssége.
A jobboldal a társadalmat egy élő szervezethez hasonlítja, ahol az eltérő képességű emberek nem elnyomják, hanem kiegészítik egymást. Ahogy egy óraszerkezet vagy egy élőlény is csak akkor működik jól, ha a különböző alkatrészek a saját, eltérő funkciójukat látják el, úgy a társadalom is a természetes sokszínűségre és a feladatmegosztásra épül. A jobboldal nem akarja mindenáron "kiegyenlíteni" a társadalmat, mert úgy tartják, hogy ezt a szerves harmóniát csak erőszakkal és az egyéni szabadság eltiprásával lehetne megszüntetni.
Hosszú utat járt be a jobboldal, de a született jogokat felváltotta a meritokrácia. A jobboldal eredetileg (a 18–19. században) az arisztokráciát és a születési kiváltságokat védte a francia forradalom egyenlősítő eszméivel szemben. Akkoriban a meritokrácia (a tehetség szerinti érvényesülés) kifejezetten liberális, sőt baloldali gondolatnak számított! Azonban a 20. századra a klasszikus jobboldal felismerte, hogy a nemesség kora lejárt. A konzervativizmus összefonódott a szabadpiaci gondolkodással (így jött létre a liberális konzervativizmus). A modern jobboldal a születési kiváltságok helyébe a gazdasági teljesítményt és a tehetséget emelte. Tehát a mai, modern polgári jobboldal már meritokratikus.
2. A hagyomány és a tekintély tisztelete
A jobboldali gondolkodás alapja egy nagyon erős történelmi alázat. Nem hisznek abban, hogy a mindenkori jelen generációja hirtelen olyan hihetetlenül okos lett, hogy a semmiből, egy üres asztalnál meg tudja tervezni a tökéletes társadalmat.
Ennek a gondolkodásnak a legszebb metaforája az úgynevezett "Chesterton kerítése" (G. K. Chesterton angol író, filozófus nyomán). A példa így szól: Képzeld el, hogy sétálsz a mezőn, és találsz egy kerítést, ami látszólag teljesen értelmetlenül áll ott, és elzárja az utat. A haladó, radikális gondolkodó rögtön felkiált: "Ennek semmi értelme, bontsuk le!" A konzervatív, jobboldali ember viszont azt mondja: "Amíg nem deríted ki, hogy az ősök miért építették oda azt a kerítést, addig eszedbe ne jusson lebontani!"
A jobboldal szerint a hagyományok (a kerítések) azért vannak ott, mert generációk hosszú sorának tapasztalata, próbálkozása, véráldozata és hibája alakította ki őket. Chesterton ezt a "halottak demokráciájának" hívta: a hagyomány tisztelete azt jelenti, hogy szavazati jogot adunk az őseinknek is, és nem dobjuk ki a több ezer éves tudást egy éppen aktuális, új divat kedvéért.
Ebből a logikából következik a bevált intézmények tisztelete. A hagyományos jobboldal szerint az olyan évszázados keretek, mint a család, az egyház vagy a nemzetállam, nem azért jöttek létre, hogy elnyomják az egyént. Épp ellenkezőleg: azért maradtak fenn évezredeken át, mert a történelem viharaiban ezek bizonyultak a legstabilabb védőhálónak.
- A család az a hely, ahol az egyén feltétel nélküli szeretetet és támogatást kap, szemben a piac kegyetlenségével.
- A nemzet megadja a valahová tartozás, a közös nyelv és a sorsközösség biztonságát.
- A vallás és az egyház (a kereszténydemokrácia esetében) pedig azt az erkölcsi iránytűt adja meg, ami megmondja, mi a jó és mi a rossz.
Ha ezeket az intézményeket leromboljuk, a jobboldal szerint az egyén nem szabadabb lesz, hanem magányos, gyökértelen és kiszolgáltatott a mindenkori államhatalomnak.
Végül itt kell tisztázni a "tekintély" (autoritás) fogalmát. A modern fülnek ez rosszul cseng, mert azonnal a diktátorokra asszociálunk. A klasszikus jobboldali filozófiában azonban a tekintély nem az erőszakot jelenti. Úgy tekintenek rá, mint a szülői tekintélyre vagy egy bölcs tanár tekintélyére: irányt mutat és kereteket ad. A jobboldal úgy tartja, hogy az emberi természet hajlamos a káoszra, az önzésre és a züllésre. Ahhoz, hogy egy társadalom működjön, kellenek megkérdőjelezhetetlen szabályok, morális alapvetések és tekintélyek, amelyekhez az egyén igazodni tud. Szabadság ugyanis csak ott létezik, ahol van rend; ha nincsenek tekintélyek és szabályok, az nem szabadság, hanem anarchia, ahol mindig az erősebb kutya győz.
3. A rend és a stabilitás primátusa
A jobboldal irtózik a forradalmaktól. Úgy tekintenek a társadalomra, mint egy bonyolult, ezer szálon összefonódó szövetre: ha egy fonalat hirtelen és erőszakosan kitépünk, az egész szövet felfeslik. Változásra szükség van, de az csak organikus, lassú és óvatos (evolúciós) lépésekben történhet, hogy a társadalom békéje megmaradjon.
A jobboldali világkép egyik legfontosabb felismerése, hogy a rendet felépíteni évszázadokig tart, lerombolni viszont elég néhány nap. A bizalom, a jogkövető magatartás, a kulturális normák és az intézmények nem maguktól értetődő dolgok; ezek jelentik azt a vékony civilizációs mázat, amely megvéd minket a barbárságtól.
Amikor a baloldal egyenlőséget és azonnali igazságot követelve felforgatja ezt a rendet, a jobboldal rámutat a következményekre: a régi rend lerombolása ritkán hoz utópiát, sokkal gyakrabban torkollik terrorba, káoszba és vérontásba. Ezért a jobboldali ember számára a stabilitás és a társadalmi béke mindig magasabb rendű cél, mint a tökéletes egyenlőség. Inkább élnek egy kissé egyenlőtlen, de békés és kiszámítható világban, mint egy lángoló laboratóriumban.
Ez a három legfőbb gondolat, ami azt a sok jobboldali ideológiát összeköti. Ezeken felül van rengeteg árnyalatuk. Egyetérteni velük egyáltalán nem kell, de könnyen belátható, hogy a szándékuk nem gonosz vagy szélsőséges. Azért használtam a szélsőséges szót, mert pár hete egy utca embere forgatáson egy fiatal srác azt mondta, hogy a konzervativizmus szélsőséges. Így ezen a ponton térünk át a következő fejezetre.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
