Szerencsém volt részt venni a marosvásárhelyi Vibe Fesztiválon. Korábban egyszer jártam a városban, de mivel akkor is inkább munkával telt az idő, nem sikerült a várost felfedezni.
Most is inkább a fesztivál területén mozogtunk, ami, mint kiderült, azok mellett a focipályák mellett van, ahol itt jártamkor forgattunk. No meg a jégkorong csarnoktól mellett, ahonnan mai napig meg van a szurkolói sapka és korong, amit akkor kaptunk emlékbe. Hajrá Marosvásárhelyi Jegesmedvék!!!
Nem a fesztivál miatt, de kicsit hazatértem.
Kollégám már írt a fesztiválélményeiről és én nem is konkrétan a Vibe élményről akarok írni. Túl azon, hogy jártam már nagyobb zenei fesztiválon, vagy az hogy jártam már a környéken, vagy éppen, hogy a családfám is Erdélybe vezet, nekem kárpátaljaiként mindig kicsit hazatérés érzésem van Erdélyben.
Volt egy pillanat mikor arra gondoltam, hogy mindaz, ami itt körülvesz, meg volt, meg lehetne otthon is. De szülőföldemen háború van, és nem csak én, de sok száz, sok ezer földim nem mehet haza. Szomorú voltam ebben a pillanatban. Ott hömpölygött körülöttem több ezer bulizó fiatal és én pedig magamba voltam roskadva…
És pont ekkor lépett a színpadra Pogány induló. Bevallom a rap engem soha nem érintett meg. Nem utálom, de nem is szeretem. Tökéletesen neutrális számomra. Nagyon, de nagyon meglepett, hogy a srác a bizonyos körökben egyfajta himnusszá vált Nélküleddel nyitott. A dallal, amivel egészen biztos vagyok, hogy soha nem indítaná el a koncertjét az anyaországban. De van elég értelmes a srác ahhoz, hogy tudja ott az a dal sokkal többet jelent.
Nem tévedett. A lázadó Z generációs vagy még náluknál is fiatalabbak, akikről sokan hiszik azt, hogy nemzeti elkötelezettséget illetően el vannak veszve – kiváltképp, ha Pogány indulót és társait hallgatnak –, együtt énekelte vele a dalt. Majd spontán skandálták, hogy Ria!,-Ria! Hungária!
„Hogy adod tovább ezt az értéket?”
Ez a jelenet megmaradt bennem, és szeretem az ilyen apróságnak tűnő dolgokat elemezni.
Amikor a társaságunkban szóba került ez a gondolat, egy kollégám azt mondta:.
Hogyan lehetséges, hogy ez a generáció itt magáévá tudja tenni ezt az értéket és közben nem keveredik önellentmondásokba?
Majd nekem szegezte a kérdést:
Te hogyan adod majd mindezt a gyerekednek?
A második kérdésére a válaszom egyszerű: ismerni fog engem. Azt már nehezebb megfogalmazni, Erdélyben miért is éreztem, érzem otthon magam.
Csak úgy jön az érzés
Mint már említettem, korábban is forgattam a környéken, és azok közül, akik velem voltak, hasonló érzésről számoltak be. Például egy borsodi ember, aki eleinte csak a főnököm volt, de később a barátom is lett.
Vidéki televíziós riporterként számtalan népművészeti előadáson vett már részt. De mikor Marosvásárhelytől nem messze Magyarón voltunk, ahonnan látszik az Isten széke, valami váratlan hatás érte. Egy tizenéves erdélyi leány, népviseletbe öltözve elénekelt egy népdalt, és könnyek szöktek a szemébe. Később vallotta be, akkor kezdte kapizsgálni, hogy határon túl ezeknek a daloknak, képeknek olyan tartalma van, amit addig sosem értett, és még inkább nem érzett.
Nagyon érdekes volt számomra, hogy pár évvel később valakinél ugyan ezeket az érzéseket, gondolatokat látom megjeleni.
Csak annyit mondtam neki, amikor erről beszélt:
Itt a napi küzdelem, a lázadás része az, hogy vagy aki vagy. Nem kell keresgélni, találgatni az identitásodat. Hiszen itt a nyelved, a kultúrád, a történelmed forog nap mint nap veszélyben.
Amivel el akartak pusztítani, erőforrássá lehet
Persze tudom, a szórás nagy és nem minden határon túli ért maradéktalanul egyet velem. De itt először merült fel bennem: „Ha van nagyobb hatalom, mi volt a célja ezekkel a határokkal?”
Erre persze nincs igazi válaszom, de felötlött bennem, a magyarság huszadik században elszenvedett trianoni tragédiájából, talán a 21. században előnyt formálhat. A nyugati világ uralkodó trendje, hogy a fiataloknak egyre kevésbé jelent valamit a haza, nemzet fogalma. De kitekintve az anyaországból, ha az egész nemzettestet nézzük nálunk ez nem várt gátba ütközik. Hiszen körbeveszi az országot egy tömeg akiknek rengeteg olyan dolog kihívást jelent, ami egy anyaországinak csak úgy van.
Tehát elvették a hegyeink, de bizonyára nem számoltak azzal, hogy pont ezzel mentik belénk minden méterüket.
Ezért volt jelen mindenkiben a fesztiválon, ezért volt jelen, még ha váratlan is volt, Pogány induló közönségében. Ezt tudta maga Pogány induló is. Érje bármilyen hatás az új nemzedékeket, jöhet akármilyen korszellem, a fiatalok mindig lázadók lesznek. Külhonban magyarnak lenni pedig úgy intézték, hogy lázadás.
