Első stáció

A szeptember 5-i tüntetés nyomán három állításom van a jobboldal részére, vitaindító belügyként kezelve – egyúttal folytatva egy korábbi cikksorozatot (első; második; harmadik rész):

1. A jobboldal vagy polgári lesz, vagy nem lesz.
2. Ha Orbán Viktor leteszi a hegedűt, hárommillió embernek készen kell állnia.
3. A jobboldali törzsszövetségnek Gulyás Virágtól Horváth Tamásig, mindenkinek, aki ehhez az értékrendhez tartozik, el kell férnie egy táborban.

„Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?”

(Márai Sándor)

A jobboldal vagy polgári lesz, vagy nem lesz.

Érdemes megnézni, hogy kik és milyen kvalitású emberek álltak ki annak idején névvel, társadalmi munkával a Fidesz–KDNP mellett, és milyenek most. Sinkovits Imre, Cseh Tamás, Makovecz Imre, Bessenyei Ferenc, Csoóri Sándor és még sokan évszázadok múlva is jelentenek majd valamit a magyarul beszélő és gondolkodó emberek számára. Ezzel nem azt mondom, hogy ne lenne egy-egy Eperjes Károly a jobboldalon, de igencsak megfogyatkozott az értelmiség – legalábbis azok, akik ezt névvel és arccal vállalnák is.

Ez a gravitációs hatás pedig nem sokat segít egy majdani faltól falig terjedő jobboldalnak. Mondhatni, ahogy anno az SZDSZ-árvák csapódtak jobbra-balra, most a Fidesz-árvákkal történik ugyanez. És a vélelmezhető gravitációs hatás nem segít nekik a hazatérésben. Miért?

• Nem attól lesz valaki jobboldali, keresztény-konzervatív, férfias, hogy homofób vagy xenofób stb. Attól lesz az, hogy milyen szellemiségben él, alapít családot és neveli fel a gyerekeit, gondoskodik a szüleiről.
• Nem attól lesz valaki jobboldali, keresztény-konzervatív, hogy azt bizonygatja, milyen régóta tartozik a törzshöz. Ez egy rossz verseny, amit ráadásul épp a hangoskodók rendre el is veszítenek. Attól lesz az, ha alázatos és közösségcentrikus – egyébként ez is csak az egóról szól.
• Nem attól lesz valaki jobboldali, hogy melldöngetve mindent és mindenkit kritizál. A jobboldal épít és félti a hazáját, de nem rekeszt ki senkit csak azért, mert nem úgy gondolkodik, mint ő. A cinizmus nem eszme, a kommentelgetés pedig nem munka.

Ha Orbán Viktor leteszi a hegedűt, hárommillió embernek készen kell állnia.

Van, aki szerint még visszatér, van, aki szerint nem is akar. De tegyük fel a kérdést: mi van, ha tényleg azért vállalta egy évre a Fidesz elnöki posztját, mert át akarja adni a hangszert másnak. Nem akarja többé a dallamot diktálni. Új zenekart keres a sajátja helyett, ami a ’80-as évek óta formálja a magyar ugart. Ha ez így lesz:

• készen áll erre az a 3 millió ember, akinek ’30-ban a Tisza-kormány pusztítása után rendet kell raknia?
• képes lesz a jobboldali nagy törzsszövetség Orbán Viktor nélkül is összefogni?
• megérti-e a Novák Elődtől Ferencz Orsolyáig tartó tábor, hogy vissza kell nyúlni a gyökerekhez, mert ami most a jobboldalt jellemzi, az tarthatatlan és tartalmatlan?

Tehát a jövő jobboldala vagy polgári lesz, vagy nem lesz. Teljesen mindegy, hogy ezt a fogalmat ma sokan nem értik, vagy nem akarják a helyén kezelve megérteni, ez az alapja minden jobboldali politikának. Akkor is, ha ennek elfogadásában sok az ellenérdekelt.

Valószínűleg Ronald Reagan vagy Antall József sem tudta volna elküldeni a szovjeteket, ha tiszteletlen, káromkodik és hazudozik. Valószínűleg Orbán Viktor sem tudta volna az európai integrációba vezetni az országot, vagy elküldeni az IMF-et rendkívül fondorlatosan, ha a hegedűjén csak egy dallam szólalt, szólalhatott volna meg. Ezért sem fontos Magyar Péter személye: tekintsünk rá múló vadhajtásként. Ma még sokaknak fáj, de akkor is el fog múlni. Viszont ahhoz készen kell állnunk majd.

A jobboldali törzsszövetségnek, Gulyás Virágtól Horváth Tamásig, el kell férnie egy táborban.

Szeptember 5. óta kétféle ember van Magyarországon. Az egyik, aki nagyon szeretné, hogy az ország a „Ne féljetek 2.0.” tüntetésen legfeljebb 500 embert lásson, illetve aki elhiszi a rendőrség 5000 fős becslését. Ha a több mint 25 000 embert nem is számoljuk ide, akik az Ultrahang, Konfront, Magyar Jelen, KözTér élő közvetítését végigkövették (utóbbi azóta több mint 50 000 megtekintésnél jár), ez az 5000 ember akkor is fantasztikus volt a Kossuth téren. Miért?

• A két jobboldali párt elnökének nyilvános felhívása nélkül gyűlt össze a tömeg.
• Mindkét oldalon sokan azért dolgoztak, hogy az emberek ne jöjjenek el, posztokban, videókban kérték a követőket, hogy tartsák magukat távol.
• Az utolsó forintig civil szervezésű és támogatású volt az esemény, amely az összes résztvevő örömére szolgált, a beszédektől a néptáncig.

Az a kommunizmus, amikor mindenkinek minden mindig tetszik. Így az természetes, ha vannak kritikák – ezekből lehet tanulni. Azzal sincsen baj, ha ezekből viták alakulnak ki – ilyen lesz nálunk a Gulyás Virág vs. Horváth Tamás vita is egy bő hét múlva. Szilvay Gergővel némileg vitatkozva, részemről még azzal sincsen baj, ha a mindenkori jobboldal ellenzéke be akar szállni ebbe a belügynek számító vitába. Igaz, nem túl nagy kompetenciával, de legalább megpróbálják.

A baj ott kezdődik, amikor felületességből, rosszindulatból, esetleg ostobaságból valakik szándékosan ferdítik a tényeket. Mondjuk furcsa is lenne, ha a Tisza-proxy sajtója le tudná vetkőzni az előítéleteit, de a jobboldaltól, a velünk még nem szimpatizálóktól azért mást várna az ember.

Ugyanakkor végre egy kicsit sikerült visszaszerezni a narratívát. Még ha Dull Szabolcs – akitől ezt a terminológiát az ország egy éve egy életre megtanulta – el is felejtette az aktuális öt pontjába ezt beleírni. Ez pedig jó üzenet minden civil kezdeményezésnek, hogy igenis át lehet törni a Facebook-kormány üvegfalát. Igenis meg lehet majd verni a Tisza-gépezetet, ám ehhez kevés lesz a kommentelgetés, videózgatás: utcára kell menni.

Úgy tűnik, a régi bevált dolgok univerzálisak. Most 5000 ember, egy év múlva 50 000, és 2028-ban már 500 000 ember kell, hogy elmondja a Kossuth téren állva Magyar Péternek: köszönjük szépen, soha többé nem kérünk belőled és abból, amit képviselsz! Auf Wiedersehen!

Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!