„Ez a rendszer sokkal törékenyebb, mint amilyennek kívülről látszik.”
Az első cikkben Magyar Péter kormányzásának első 70 napját rágtuk körbe. A második cikkben azon töprengünk majd el, hogy vajon mi lesz, ha Magyar ellenzéke megtalálja a saját hangját – ha egyáltalán megtalálja. Ha ugyanis marad, amit most látunk, az egy kevésbé izgalmas kérdés: a téma iránt érdeklődőknek a ’10 és ’14 közti ellenzéki útkereséseket javaslom szigorúan ír kávé mellé olvasgatni. Az igazi kérdés így ’30-ban az lesz, hogy Magyar Péter vagy nem Magyar Péter. Illetve az, hogy 1 vs. 1 csatában dől-e el az ország sorsa, vagy létrejön addigra egy, a Tiszának kedvező új centrális erőtér.
TL;DR
Ha legutóbb azzal kezdtük, hogy Magyar Péter okos ember, most kezdjük azzal, hogy ő kb. olyan, mint Daenerys a Trónok harcából. Fanatikusan hisz magában, így akik ismerik, tudják, hogy csak akkor adja fel a harcot, ha végérvényesen legyőzik. Ez valahol egy pozitív tulajdonság, ám egyúttal kiismerhetővé is teszi. A cikkhez a továbbiakban javaslom 6363-tól az ÉNÉNÉN című félelmetesen idevágó „slágert” háttérzajnak.
1.
Magyar Péter ellenzéke akárhány pártra is osztódik, arra oda kell figyelnie, hogy a végén egy, összehangolt monolit tömbként kell indulnia a választáson. Miért? A Fidesz 1998-tól számítva – ki nem találnák! – de 2014-ben kapta a legkevesebb szavazatát, mindösszesen 2 264 780 darabot. Ráadásul ebből 122 588 külhoni levélszavazat volt. Tehát, ha Magyar Péter meg is találná a góllövő cipőjét a kormányzáshoz, a magyar választói logika alapján 2030-ban lesz a legsebezhetőbb.
Ütőképes tud lenni addigra újra a Fidesz? Esetleg a Mi Hazánk áttöri a saját maga építette üvegketrecét? Vannak neszek a KDNP önállósodásáról, de ők váltópárttá akkor sem tudnának válni, ha Szoboszlai Dominik és Palvin Barbara együtt lépnének be Barankovics István pártjába. Így a fő kérdés az, hogy vajon megjelenik-e a jobboldal Tisza-pártja? És ha igen, az barátságos lesz-e a többiekkel, vagy inkább a Magyar Péter-i utat követve kiszorítaná őket?
2.
Új centrális erőtér. Ha Magyar Péter ellenzéke megtalálja a hangját, elkerülheti az „egzisztenciális lúzer" szerepét. Ha azonban képtelen kompromisszumokra, radikális lépésekre, bátorságra, akkor garantálható, hogy a Tisza bekormányozza magát középre, oda, ahonnan kirobbantani tényleg csak nagyon nehezen lehet majd. Az is lehet, hogy csak 16 év múlva. Ha létrejön az új centrális erőtér, a Fidesz maradéka óhatatlanul összeolvad a Mi Hazánkkal, míg a Tiszától balra egy új SZDSZ alakul – igaz, ezúttal Ruff Bálint nélkül.
„Nincs jobb, nincs bal, csak magyar!” Ez cuki, és tényleg jól is hangzik, de majd Kármán András lecsorgó verejtékcseppjei alatt újra lesz jobb, meg bal, mert az idei pótköltségvetés, de legkésőbb október 23. után kiderül, hogy miből és mennyit fognak megspórolni. Kiderül, hogy a kerítés nem kolbászból van, hanem Kádár János betonjából. Ez pedig az a pillanat lesz, amikor a székkereső játékban megáll a zene, mindenki le akar ülni valahova, de ugye nem mindenkinek sikerül. Ők lesznek Magyar Péter első árvái. Őket érdemes majd figyelni, hogy inkább balos vagy inkább jobbos szavazócsoport-e!
3.
Az új törésvonal a magyar politikában nagyon úgy tűnik – Magyar Péter és a Fidesz érzelmi megítélésén túl – tisztán a pénz lesz. Pontosabban, rég volt ilyen egyértelmű a társadalmi státusz kifelé mutogatása és annak a vágya, hogy feljebb jussunk. Igaz, ebbe igencsak belecsúnyít a még mindig közöttünk élő, féltékeny káderi kisember irigykedése is. És ez lehet a Tisza másik nagy, saját magának ásott verme, amire nem örökké lesz elég „áfium” a „tisztítótűz” hadművelet. Hiszen a felfelé tekintő átlagember nem lesz attól gazdagabb, hogy a modern ÁVH (Vagyonvisszaszerzési Hivatal) „visszaveszi” a jogosan vagy jogszerűtlenül megszerzett NER-es vagyonelemeket. Ezt az érzést ezért csak korlátozott ideig lehet árulni.
Nagyon úgy tűnik ráadásul, hogy a Tisza minden retorikai próbálkozása ellenére a gazdagok pártja lett. A kezdetektől a jobban szituált emberek keresték Magyarék közelségét, ők is támogatták és segítették – ki a médián, ki a csekkfüzetén keresztül. Így a szent szövetség a legszegényebbektől a leggazdagabbakig az első gazdasági nehézségeknél – pl. 600 forint körüli benzinárnál – elkezdhet repedezni. Aztán már, ha jóllaktak Magyar Péter maffiamanővereivel, elkezd szétesni, gyorsabban, mint ahogy azt ma el tudnánk képzelni. A kérdés csak az, hogy ki tudja majd ezeket az árvákat megszólítani?
4.
Vegyük a parlamenti ellenzéket. Ki profitál ebből az egész Mónika-show-ból, amit Magyar Péter megteremtett – már persze a Tiszán kívül? Picit Szűcs Gábor, Pócs János, Balla György, esetleg Rétvári Bence, de az igazi és egyértelmű győztes Toroczkai László. Azonban hiába remeg meg Magyar Toroczkai puszta közelségétől is, a politika nem a fizikumról szól. Viszont ez a szégyenteljes, gyűlölködő show másra meg nem nagyon alkalmas.
Ezért is kellene expressz sebességgel, bátran megfogadni Gulyás Gergely tanácsát: adja vissza mindenki a mandátumát. Hadházy Ákos után szabadon, azt nem tudná kimagyarázni a kormánypárt külföldön. De persze kompország vagyunk, a félmegoldások társadalma. Pedig, ha a Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk húzna egy váratlant bátran és radikálisan, akkor onnantól egypárti parlament fogadna el minden jogszabályt. Pont, mint a kommunizmusban.
5.
Soha ne mondjuk, hogy soha, de a Fidesz jelenleg 52 parlamenti képviselőt és Orbán Viktor Facebook-oldalát jelenti. Ráadásul maga Orbán Viktor is arra buzdítja a jobboldalt, hogy szervezze meg magát. Mielőtt valaki erre legyint, felhívnám a figyelmét egy bizonyos Diego Maradona esetére. Mindenki imádta, istenítette, amíg két világbajnokságot nyert vele Argentína. Aztán a vesztes ’90-es vb-döntő után elkezdték kritizálni, majd a ’94-es dicstelen pozitív drogteszt után szabályosan közellenség lett. Aztán szépen lassan újraértelmezték, mígnem mára viszonyítási ponttá vált: aki rosszat mer róla mondani, azt minimum „ledobják a padlóra”.
Magyarán Orbán Viktor brandje lehetséges, hogy most mélyponton van. Sőt, lehet, hogy már ő sem ambicionálja magát politikusként, de egy biztos: évtizedekig origó marad a magyar közéletben. Hiszen az ő 36 évnyi munkája sokkal több egy csúfos választási vereségnél, és ezt az amúgy orbánista Magyar Péter is tudja. És talán ez adja a fő frusztrációját, hogy sohasem tud majd a nyomdokaiba lépni. Sőt, jelen állás szerint, mint Brutus fog bevonulni a történelemkönyvekbe, ez pedig csakugyan egy olyan körülmény, amire a Tisza jövőbeli ellenzéke majd építhet.
6.
Mi az, ami erősebb a betonnál is 2026-ban Magyarországon? Az O1G-koalíció! No, de mi történik, ha ennek a koalíciónak a kötőszövete teljesen kivonul a politikából? Vagy, ahogy az első cikkben fogalmaztunk: „Ha ezt a leplet lehántjuk, kapkodó egypártrendszert találunk, ami azért tud mindent is megtenni, mert az ellenzéke jelenleg nem vagy alig létezik.” És ez lesz az egyetlen pont, mikor egy ütőképes, váltópártgyanús baloldali formáció is létre tud jönni Magyarországon, nemcsak egy újragondolt, 5% körüli SZDSZ. Miért?
Az MP1G-érzés nem tud megszületni Kazincbarcikán, Szegeden, Kispesten, stb., mert elnyomja az O1G-érzés. Ez ilyen egyszerű. Ma ez a metája a magyar politikának. Így a jobboldalnak éppen addig van ideje, hogy újragondolja magát, amíg Magyar Péter el nem rúgja a pöttyöst a klasszikus baloldali szavazórétegnél – nem a liberális demokratáknál, ők egy másik kávéház.
7.
Magyar Péter ellenzékének, érkezzen az balról vagy jobbról, az az elementáris érdeke, hogy Magyar Péter maradjon a miniszterelnök a ’30-as ciklusig. Most még nem érzi ezt a Tisza-szavazó, de történelmi léptékben találni csak annyira gyűlölt figurát a magyar történelemben, mint a jelenlegi miniszterelnök. Tehát nála jobb ellenfél nincs is – talán Kulcsár Krisztián. Egy Medgyessy Péter-szerű Orbán Anitával vagy Kapitány Istvánnal szemben például sokkal nehezebb lenne a ’30-as választási küzdelem.
Attól azonban nem kell félni, hogy Magyar önszántából elhagyná a hajót. Ahogy attól sem, hogy az új Alaptörvényének elfogadása után lemondana, és új választásokat írna ki. Pedig ez volt az egyik legfontosabb ígérete.
8.
„Ez a rendszer sokkal törékenyebb, mint amilyennek kívülről látszik.” – Most is érdemes ízlelgetni ezt a mondatot. Miért? Mondjuk összeomlik a Tisza-kormány egy év múlva, és mondjuk egy ütőképes jobboldali párt veszi át a stafétát: mi lesz, ami összetartja? Mi lesz a víziója? Lesz-e egyáltalán? Vagy csak folytatódik a dühös proli-show?
Ha az ország nem Magyar Péterrel álmodó fele elkezd fejben egy modern, de a múltjára büszke és a jövőt arra alapozó Magyarországot építeni, úgy ez a négy év hasznosabban is eltelhet, mint amilyennek most látszik. Elképesztő lemaradásban van ország. Nemcsak a bérek, az egészségügy, úgy általában a nagy állami rendszerek tekintetében, hanem a gondolkodásban. Le vagyunk maradva fejben! Részben erről fog szólni a következő, egyben utolsó cikk: a jövőről!
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
