A KözBeszédben Tóth Elizabeth, a Dobbanjon mozgalom alapítója beszélget Kurucz Dániellel arról, hogyan lett civilként közéleti tartalomkészítő, milyen tapasztalatokat szerzett korábban a Jobbik ifjúsági szervezetében, és hogyan gondolkodik ma a politikai kommunikációról és a közbeszéd állapotáról.
Tóth Elizabeth felidézi: 2012-ben barátaival alapították meg a Jobbik egyik ifjúsági tagozatát, amelynek tíz alapító tagja közül az egyik ő volt. Fiatalon – saját megfogalmazása szerint – hajlamos volt csak egyetlen nézőpontból szemlélni a politikát, később azonban több kérdésben is csalódott a pártban. „Ennyire befolyásolták a kommunikációjukkal, a cselekvéseikkel ezeket a fiatalokat (…) És nekik ez a hazaszeretet nem számított semmit. Ez nekik csak egy szlogen volt” – fogalmaz.
A jobbikos időszakából Makai Tiborra különösen érzelmesen emlékezik vissza. Amikor Kurucz Dániel arról kérdezi, volt-e valaki a pártban, akinek a hazaszeretet valóban fontos volt, Tóth Elizabeth Makai Tibort nevezi meg, majd elérzékenyülve hozzáteszi: „Ő már nem él, ő már elhunyt.”
Közéleti szerepvállalását ma továbbra is civilként határozza meg. „Én egy egyszerű civil állampolgárként kezdtem el ezt az influenszerkedést, aki a saját véleményét osztja meg azokkal az emberekkel, akik lehet, hogy ugyanúgy gondolják a dolgokat, mint én. De én csak a véleményemet osztom meg” – mondja.
Az általuk a migrációs paktum ellen szervezett első tüntetés kapcsán Tóth Elizabeth arról beszél, hogy a rendezvény után a sajtóban főként a Magyar Péter és Bede Zsolt közötti „erkélyjelenet” került előtérbe, miközben szerinte háttérbe szorultak a felszólalások és maga a migráció kérdése. „Elveszett a lényeg az ilyen jelenetekkel” – fogalmaz, hozzátéve, hogy különösen azt bánta, hogy a rendezvényen elhangzó, az ország jövőjét érintő témák helyett ez „ellopta a show-t”.
Tóth Elizabeth szerint ezért a politikai kommunikációnak is változnia kell. „Próbáltam egy kicsit nem arra összpontosítani, hogy én miért utálom ezt az embert, hanem arra, hogy nekünk mi a célunk, hogy 2030-ig mit kell megvalósítani” – fogalmaz. Hozzáteszi: a személyeskedő hangnemet nem érdemes folytatni, mert „ez a közbeszédet nem fogja előrébb vinni”, hanem tovább mélyíti a megosztottságot.
Szerinte a közéleti üzeneteket normális kommunikációval is el lehet juttatni az emberekhez. Saját szerepét továbbra sem hivatásos politikusként, hanem olyan civilként határozza meg, aki a nyilvánosságban mondja el a véleményét, és ezen keresztül próbál közösséget szervezni.
