Miközben Magyarország kampánylázban ég, egyre inkább beszűkül a tudatunk. Egyre kevesebbet érzékelünk a külvilágból pedig április 13-án is ugyanazokból áll majd a magyar nemzet, éljünk bárhol is a világban. Ezért is fájdalmas, hogy ilyenkor annyi sebet ejtünk egymáson. Olyanokat is, amikről nem is tudunk. És ott, ahol azt nem is sejtenénk: a külhoni magyarokon!
Amikor a Transtelexesek azzal büszkélkedtek, hogy megcsinálták az erdélyi szabad médiát, hát mi 20 éve már megcsináltuk.
Aki esetleg nem ismerné a romániai magyarság egykor legolvasottabb médiafelületét, a Transindexet, majd annak utódját a Transtelexet, annak most következzen egy rövid összefoglaló. Ám mindenekelőtt fontos leszögeznünk, hogy több tucat emberrel beszélgetve csak nagyon kevesen járultak hozzá a volt kollégák közül, hogy névvel idézhessük őket. Sőt, a legtöbben még név nélkül sem vállalták be.
A Transindex-story
A Transindex – korábban egy rövid ideig „internetto” – egy 2000-ben alapított, meghatározó erdélyi magyar hírportál volt. Több mint két évtizeden át az egyik legfontosabb erdélyi tájékozódási pontként szolgált. A lap eredeti formájában történő működése 2022 februárjában drámai fordulatot vett, amikor arra hivatkozva, hogy a kiadó és a tulajdonos részéről érkező politikai nyomásgyakorlás miatt ellehetetlenült a munkájuk a szerkesztőség szinte teljes egésze testületileg felmondott. Röviddel a felmondásuk után, a magyarországi Telex szakmai hátterére támaszkodva megalapították a Transtelexet, így folytatva a munkát.
A Transtelex végül 2022 márciusában kezdte meg a működését, Víg Emese vezetésével, aki már a Transindexnek is a felelős szerkesztője volt 2020. július 1-től. Arról, hogy a Transtelex némileg titokban, hogyan alakult meg a Telex segítségével itt olvashat részletesen. Ám röviden a lényeg: az induláshoz szükséges feltételeket, így az anyagi támogatást is – máig tisztázatlan forrásból – a Telex biztosította. De miért kellett a Transindexnek megszűnnie? Kicsit ugorjunk vissza az időben.
Az egész Transtelex story nem mesélhető el az RMDSZ szerepe nélkül. Vannak, akik azt mondják, hogy az RMDSZ lehetetlenítette el Transindex működését. Ha ez így van, akkor Kelemen Hunor elszámította magát. Hiszen így egy sokkal radikálisabb, ráadásul nem erdélyi, hanem magyarországi hang jelent meg a piacon, ami az RMDSZ-el még ellenségesebb.
Mondja Kelemen Attila Ármin, aki 9 évig (2000-2009) volt a Transindex alapító-főszerkesztője –, és még évekig külsős szerzője. Attilával beszélgetve jön csak rá az ember, hogy mennyivel másabb és összetettebb a magyarországi viszonyokhoz képest az erdélyi politikai lét. Hiszen egy kolozsvári magyar egyszerre figyeli a magyar, a román, és a külföldi eseményeket, de külön odafigyel a magyar és a román elit véleményére is. Arról nem is beszélve, hogy egymással is folyamatos vitában van.
Régen az volt a munkahipotézisünk, hogy az erdélyi magyar társadalom teljes, mindenhová begyűrűző és komplex nagy egész. Ha most körbenézünk nem ezt látjuk. Függünk, vagy függeni akarunk mástól. Ez a könnyebb út. (…) A mi időnkben ez még nem így volt, pedig akkor sokkal nehezebb dolgunk volt. Egy belsős poént használtunk erre a jelenségre: Nincs mivel, nincs hogyan, és kinek csináljuk. Csak ez a három dolog hiányzik.
Balázsi-Pál Előd, a Transindex későbbi főszerkesztője (2010-2017) így folytatta, Kelemen gondolatait:
Senki sem a pénzért csinálta. Abból ugyanis nem lehetett megélni. Mindig kellett valami plusz munka, másodállás. (…) Mindig voltak kisebb nagyobb pályázati támogatások, de a 2000-es évek végétől szinte teljesen piaci alapon működtünk – egy ideig. A bevételeink több mint 50 %-t reklámok adták ki. A 2010-es években már jött a nem piaci alapon működő konkurencia, és mindenkinek az volt a célja, hogy lenyomjon minket. Ráadásul a közösségi média térhódítása a reklámpiac beszűkülését is hozta magával.
Egy másik Transindexes volt főszerkesztő, Sipos Zoltán, aki azóta az Erdélyi Átlátszó főszerkesztője egy hosszabb cikkben írta meg a Transindex korábbi finanszírozási körülményeit. Így, aki Communitas alapítványra, vagy az RMDSZ szálra kíváncsi ott tudja folytatni. Ám egy biztos:
Még emlékszem a 2000-es nagy bulira Kolozsváron, amikor az egészet megalapítottuk. Akkor még nem volt benne az RMDSZ. A ’99-ben alapított Index volt mondhatni a tulaj a 2001-es dot.com csődig. Onnantól sokáig nem volt hajlandó szponzor belépni az online piacra. Akkor vette át az RMDSZ a lapot. De úgyis mondhatjuk, hogy megmentette.
Meséli egy, az alapítás idejére rálátó forrás, aki a neve elhallgatását kérve nyilatkozott. Legyen ő a továbbiakban Jimmy. Illetve egy másik volt kolléga pedig legyen Descartes, aki a következőkkel indokolta a névtelenséget.
Víg Emese egy veszélyes perszona, ha rád száll. Engem hagyjon békén! (…) Szóval amikor a Telexesek azzal büszkélkedtek, hogy megcsinálták az erdélyi szabad médiát, hát mi 20 éve már megcsináltuk. (…) Egészen addig ment jól az RMDSZ-szel az együttműködés, amíg nem történt meg a 2011-es híres Kelemen Hunor, Orbán Viktor kiegyezés. Azt az erdélyi progresszív értelmiség nem nagyon tudta megemészteni azóta se.
Transindex egy erdélyi projekt volt, a Transtelex nem az. De az igaz, hogy nagyon sokat változott a romániai magyar politikai ökoszisztéma: Kelemen Hunor alatt átvette a magyarországi keretezési rendszert. Ez szerintem a Transzilvanizmus önfeladása.
- fejezi be Descartes gondolatait, Kelemen Attila. Egy másik volt Transindex-es kolléga, akit nevezzünk Gizinek, segít pesti fejjel megérteni ezt az ökoszisztémát.
1945 után a kommunista elit Kolozsváron és Vásárhelyen kapott olyat, amit mások nem. Ők tanulhattak bárhol, bármelyik egyetemen. Még munkát is kaphattak ott, ahol mások nem. Aztán a ’80-as években Ceaușescu már őket is kiszorította etnikai alapon. Ilyen volt TGM (szerk. Tamás Gáspár Miklós) is. Ők többnyire kimentek külföldre, Pestre, ahova csak tudtak. Sokan vissza is jöttek. Így fordulhat elő, hogy a lakosság hiába nemzetibb érzelmű, jobbos, ha az a fülednek kedvesebb, míg az elit meg lényegében neomarxista alapokon próbálja újra értelmezni magát.
Egy ideig úgy volt, kb. 2011-ig, hogy nem foglalunk állást a magyarországi pártpolitikában. De onnantól elszabadult a pokol. El is jöttem. Igazam lett. Miért? Orbánt és a Fideszt ez a balos, de magát elitnek tartó erdélyi réteg egyszerűen nem bírja befogadni. És ilyenkor túl is kompenzálnak. Tehát, amikor bejött a woke, akkor ők turbó woke-ba kapcsolatk, és ugyanez volt a migrációval, most meg Ukrajnával.
- meséli Descartes, majd hozzáteszi, hogy:
Ez egy hosszú út volt. Mármint a leépülés. Az objektivitás és az érdekesség elvesztése. Még Előd idejében is sikerült minőségi újságot csinálni, sőt még talán Annamari (szerk. Gyöngyi Annamária korábbi főszerkesztő) idejében is voltak jó időszakok. De ez, ami ma van ez propaganda.
Jól tapintható a volt Transindexesek közti véleménykülönbség, hiszen a nevét felvállalók sokkal árnyaltabban fogalmaznak, és a valóságértelmezésük is más. Kelemen Attila szerint:
Az egy általános jelenség, hogy a romániai magyar elit betagozódott a magyarországiba. A szimptómája az egésznek egy perspektíva torzulás. És ebben a torzulásban az összes magyar romániai média részt vesz, egy-két kivétellel. Tehát nem csak a Transtelex. (…) Azt is mondjuk el, hogy úgy általában a világban megváltozott a médiafinanszírozás rendszere. Szóval, ami nem valamilyen pártérdeket szolgál ki, és kifejezetten Transzilvanista az itt nálunk nagyjából az UH (szerk.Udvarhelyi Hírportál) és még egy-két kisebb projekt.
Most négy tábor van. A román közszolgálati felületek; Az, ami még mindig az RMDSZ-hez kötődik. Van, ami a Demeter Szilárd égisze alatt van– bár már nem is a Szilárdé – és vannak, akiknek a finanszírozása finoman szólva sem átlátszóak, ilyen a Transtelex is.
– összegzi Gizi a romániai magyar média piacot.
Kelemen Attila így folytatja -
Annak idején, amikor világossá vált, hogy a Transindex-nek alternatív modellt kell keresnie, mert ellehetetlenedett a kiadása, felajánlottuk, hogy megvesszük, igaz, nem volt erre valami sok pénzünk. Ki lettünk nevetve, meg lettünk alázva. Aztán azt kértük, hogy miután világos volt, hogy a Transindex-et az RMDSZ mégsem akarja a politikai tónusában tovább működtetni, feltehetően azért, mert nem volt kivel tovább vinnie a projektet, azt kértük, hogy legalább az archívum maradjon meg és ha kell átvesszük, annak fenntartási költségeivel együtt. Közel tizenhat év archívumáról beszélünk. Izgalmas kordokumentumról van szó. A tulajdonos többször ígéretet tett arra, hogy az archívum elérhető lesz, de ez nem történt meg – pár hete egy részét közzétették ugyan. Az RMDSZ tehát, nemcsak ellehetetlenítette a projektet, hanem még a sírját is sóval szórta be. Ez a fajta intellektuális kegyetlenség, pazarlás, megalázás és politikai cinizmus is egy politikai-kulturális importtermék. És ez az attitűd nem volt jellemző Erdélyben, az itteni értelmiségiek között. Persze ez nem menti fel azokat, akik licencelik.
Ilyen viszonyok közt, mi is fideszesek, és tiszások lettünk. Pedig nem akarunk azok lenni. Egyre kevesebben vagyunk és össze kéne tartanunk, ehelyett kapjuk az Anyaországból ezt a sok politikai szemetet, ami széthúz minket. A saját értelmiségünk pedig nem tesz semmit. (…) Hogy miért? A romániai magyar ún. progresszív értelmiség szerintem 2011 óta nem szavaz az RMDSZ-re. Nem, hogy a Fideszre. (…) Pedig amikor volt a 2004-es kettős állampolgársági fiaskó még, hogy tudtak ordibálni. Most, hogy szavazhatnának meg az a probléma. Meg Orbán Viktor, aki annyi mindent tett értünk.
– ezen a ponton Jimmy megkérte, hogy hagyjuk abba a beszélgetést, mert túlságosan „felmérgelődött.” Így abbahagytuk. Mindenestre Jimmyt és Gizit hallgatva jobban megérti az ember a Transtelex áttranszformálódását. Vessünk egy pillantást a honlapra.
(forrás: Transtelex címlap)
10 hírből, 6 a Tisza párt narratívája alapján magyar belpolitikai hír, 3 román belpolitikai és egy hír foglalkozik Trumppal. Ez csak egy picivel jobb arány, mint pl. a Vadhajtások.hu-n a Fidesz narratíváját bemutató hírek vs. bármi más. Annyi különbséggel, hogy a Transtelex elvileg nem magyarországi portál. És elvileg független, és objektív.
Különösebb kontroll nélkül a Transtelex saját magát radikalizálja. (…) Ugyan érezhető egy fajta gyűlölet az irányukba, de azok az erdélyiek, akik mindig Budapestre tekintenek azt hiszik, hogy ez a vagány, már amit a Transtelex csinál. Szerintem meg ez egy hazaárulás.
– mondja Descartes.
Nem azt mondanám, hogy árulás. Az intellektuálisan felületesebb utat választották azzal, hogy a neotranszilvanizmust elengedték. (…) Lukratívabb, pragmatikusabb kimozdulni olyan irányokba, ami már ki volt járva előttünk.
– vélekedik Kelemen Attila.
Ha az erdélyi magyarságra úgy tekintesz, mint egy mikrotársadalomra, akkor a médiának igenis feladata, hogy szóvá tegye a hatalom túlkapásait. Ez is a megmaradásunk záloga, de kell, hogy legyen egy belső mércénk, és ez rólunk kell, hogy szóljon
– összegzi Balázsi-Pál Előd szűkszavúan a gondolatait, leszögezve, hogy nem szeretne többet a témáról beszélni. Egy másik forrásunk, aki még az idézéstől is elzárkózott elmondta, hogy a Telexnek sem az volt a célja eredetileg, mint ami mára létrejött. Tehát, amikor Dull Szabolcs, akkori Telex főszerkesztő felkarolta az ügyet és gyűjtést is indított a Transtelexnek még egy transzilvanista oldalról volt szó. Olyanról, ami Magyarországra hozza az izgalmas erdélyi híreket, nem pedig épp fordítva. Ez most egyfajta „Budapest export”. Ennek volt a szimbolikus vízválasztója, amikor Gyöngyi Annamária elkerült a laptól és a vezetést Víg Emese vette át.
Mindig könnyebb a másikat hibáztatni, mint szembe nézni a saját hibáinkkal
- mondja utolsó interjúalanyunk, aki ugyan nem volt szerződéses kollégája egyik lapnak sem, de jól rálátott a különböző korszakokra. Mivel ő is tart Víg Emese „bosszújától” álnéven beszélget velünk, legyen ő: Cinege.
Három dolgot kell megérteni. Az első, hogy minden szar, amit egymásra öntötök az ide hozzánk és Kárpátaljára, Felvidékre, stb is lehullik. Mert mi is szurkolunk, izgalomba jövünk. (…) A második, hogy a Transtelex csak azt csinálja, amit a Fidesz média is csinál, igaz nem vállalja fel, hogy kinek az érdekében, így kicsit álszent az egész. (…) Végül nem tudsz kuruc lenni Erdélyben, még egy magyar városban sem. Muszáj megtaláld a hangot a románokkal is. Ahogy az RMDSZ-szel, meg mindenkivel. Anno minimálbér alatt dolgoztak az indexesek, most a telexesk minimum a négyszeresét keresik. Nem kell tehát senkire se tekintettel lenniük. És ez függetlenséget ad. Mármint anyagi függetlenséget.
Az a lényeg a médiában, hogy maradj kíváncsi. A romániai román ma sokkal kíváncsibb a romániai magyarokra, mint a romániai magyar, saját magára. Mondok egy példát, ami ma már szürreálisnak tűnhet. 2011-ig médiapartnerei voltunk a Tusványosnak, még akkor is, amikor Markó Béla nem ment el. Tudósítottunk, beszámoltunk és az emberek imádták. Mert érdekelte őket.
– meséli Kelemen Attila majd hozzáteszi, hogy:
Nem az a kérdés, hogy mennyien olvassák a Transtelexet, hanem hogy önönbrand erejéből mennyit érne el, ha a Telex nem tolná meg őket. Minket az érdekelt, hogy mennyi romániai magyar olvassa, hiszen ez egy erdélyi lap. A Transtelex ma inkább egy beszállítója a Telexnek.
Cinege, Gizi, Descartes, Kelemen Attila, Balázsi-Pál Előd, Jimmy, tehát mind azt sérelmezik a leginkább, hogy a Transindex útjáról úgy tűnik szinte már mindenki lelépett.
A romániai magyar társadalomban ma már alig vannak románia magyar társadalmi viták. Többet tud a székelyföldi a budapesti csőtörésről, mint a saját megyéjéről
– mondja Attila. Hogy mi lehet a megoldás? Mi tudja újra felkelteni a Transzilvanizmus eszméjét, mi tudja újra összekovácsolni az anyaországi zajtól hallássérült erdélyieket?
Nézd, ha nem itt élsz ezt úgy se érted meg. Románia az egyik legkorruptabb ország a világon, nem Európában, a világon. Ilyen körülmények között, ha utálod is a Fideszt nem tudod nem elismerni azt a rengeteg jó dolgot, amit itt tettek. És nem csak a felújítások, meg a támogatásokról van szó, sok helyen az óvodák, iskolák nem működnének ma Magyarország nélkül. Összeomlana az erdélyi magyarság. Van korrupció? Hogyne volna! Van, aki ennek örül? De nem az a megoldás, hogy dühös feministaként egész nap a magyar kormányt szidod egy bőrfotelből és úgy csinálok, mintha ez lenne a független újságírás.
– mondja teljes apátiában Descartes.
Összegezve, az egy nagyon beszédes tény, hogy ilyen kevesen mertek egyáltalán nyilatkozni, és szinte kivétel nélkül mindenki Víg Emese személyét jelölte meg kizáró okként. Természetesen kerestük őt, ám Víg Emese elzárkózott a válaszadástól.
Az, hogy a kíváncsi, és évtizedeken át jól lavírozó szívvel lélekkel működő Transindex öröksége már a múlté úgy tűnik, szomorú bizonyosság. Azonban ez nem intézhető el egy legyintéssel. Az erdélyi magyarság feladata, hogy magára találjon, magával foglalkozzon és kizárja a megosztani szándékozó hangokat. Erdély nem lehet egy magyarországi projekt. Szükség van a Transzilvanizmusra, és arra is, hogy az emberek ne csak a politikától várják sorsuk jobbra fordulását. „Ennél mélyebb gödörből is visszajöttünk már” – zárja le Gizi az interjúnkat.
Búcsúzóul, pedig egy részlet Tőkés Hunor – Tranxtelex alapító, újságíró 2021. november 17-i Facebook posztjából, miután hazatért egy Telexes képzésről:
Ma utazom vissza Kolozsvárra, hogy az elkövetkezendő idők kisebb, nagyobb kihívásaival szembenézzek. Közben gondolatok kavarognak bennem az elmúlt három hétről, a telexes tapasztalataimról és persze Budapestről. Kétségtelen, hogy sokat tanultam a magyarországi kollégáktól. Bámulatos ahogyan és amilyen módon (összehangoltan és profin) együtt dolgoznak Magyarország egyik utolsó olyan műhelyében, ahol még szabad a kritika és a vélemény, az objektivitás pedig szent. Hitelességüket pedig mi igazolná jobban saját keletkezési történetüknél. Jól emlékszem arra a napra, amikor kollégáimmal egyöntetűen szolidaritást vállaltunk az akkori indexesekkel (és szerencsére rajtunk kívül még mennyien tettek így, igaz Erdélyből kevesen!). Arra az érzésre is emlékszem, ami mindazokban ott volt, akik kicsit is komolyan gondolják, hogy az elveinkhez hűnek kell maradjunk.
