Bele sem gondolunk, de kevés dolog szimbolizálja annyira a magyar nemzet folytonosságát, mint a Kossuth rádió.
100 év. Emberi korban ez egy óriási idő, de vajon mennyit számít egy nemzet életében? A turbulens XX. században, amikor államok jöttek és mentek, azt gondolom, hogy igenis sokat. Ha egy állam 100 éven át fenn tudott maradni az 1900 és 2000 közötti évszázadban, az igenis teljesítmény volt. Magyarország ebből a szempontból a szerencsések közé tartozik, ugyanakkor az állam folytonossága a mi kis viharverte történelmünk során is többször megkérdőjelezhető volt. Bethlen féle aranykor, nyilasok, kommunisták, reformkommunisták, polgárok, majd átvedlett kommunisták váltották egymást. De ha csak az államformára nézünk, volt itt király nélküli királyságtól kezdve népköztársaságon át Magyar Köztársaságig, majd Magyarországig minden.
Az 1925 óta tartó 100 évünkben nagyon kevés dolgot tudnánk felsorolni, ami állandó, de ezek közül az egyik a Kossuth rádió.
Bár nem ezen a néven indult, de lényegében 1925. december elseje óta ez az adó az, ami folyamatosan szólt Magyarországon. Kossuth rádió volt akkor, amikor Bethlen István beszédeit kellett sugározni, amikor Gömbös Gulya bejelentette a Győri Programot, és akkor is, amikor a nyilasterror tombolt Magyarországon. És a Kossuth rádió akkor sem hallgatott el, amikor a II. Világháború legvéresebb óráit élte át az ország. És akkor sem, amikor az ’56-os ifjak hőssé váltak a pesti utcán.
Dunába bombázhatták az összes Budát és Pestet összekötő hidat vagy szitává lőhették hős fiainkat a gyűlölt szovjet tankok, a Kossuth rádióból mindig, mindenki tudomást szerezhetett arról, ami történik.
Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Kádár legvidámabb barakkot épített, de akkor sem, amikor elkezdődtek a kerekasztal tárgyalások a ’80-as évek végén. A Kossuth rádióban mindenki meghallgathatta Orbán Viktor 89-es beszédét, de ne felejtsük el, hogy az őszödi beszéd első részletei is a Déli Krónikában hangzottak el 2006-ban. Nem is tudunk róla, de a Kossuth rádió az életünk részévé vált. És nem mellesleg a nemzet folytonosságának egy folyamatosan alulértékelt, mégis fontos darabja volt.
És most nincs többé. Az az adó, amely túlélte Szálasit, Rákosit és Kádárt, kimúlt Magyar Péter alatt.
És ez így leírva túlzásnak tűnhet, de ez a valóság. Ez a mai Magyarország. Ahol az új hatalom semmit és senkit nem tisztelt. Ahol a miniszterelnök a beiktatási buliján lábát az ablakpárkányba feltéve iszogathat a Parlamentben, ahol a beiktatási beszéde közben tegeződve kiszólhat a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetőjének. És ahol a nemzet folytonosságát jelentő Kossuth rádiót egyik napról a másikra be lehet szántani.
Tudom, hogy ez sokaknak nem számít. Egy nemzetnek, egy országnak és a polgárainak mégis attól lesz méltósága, ha a vezetőinek is az van. Enélkül mit sem ér az egész. Ahogyan Kossuth nélkül sem.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
