Szirmai Gergely filmkritikus, utazó riporter, internetes tartalomgyártó a KözBeszéd vendége, ahol Meruk Marcellel beszélget a rövid és hosszú videós formátumok viszonyáról, az utazós tartalomgyártásról, az ADHD divattá válásáról, a mesterséges intelligencia szerepéről, valamint a múlt művészeti örökségének újraértelmezéséről.
Szirmai Gergely az öndiagnosztizált ADHD-t problémás jelenségnek tartja.: „Az öndiagnosztizált ADHD divatos. Az emberek agya szétszóródik a folyamatos dopaminturbulenciában, és keresik a megoldást, hogy vajon miért nem tudnak fókuszálni. Sokszor van egy felmerülő probléma, amit kezelni kell, de sokszor ez egy öndiagnosztizált jelző, amit az emberek szívesen aggatnak magukra, mert így mentesítik magukat a felelősség alól” – fogalmaz.
Az adásban a mesterséges intelligencia szerepéről is beszélnek. Szirmai Gergely szerint az AI-t nem lehet egyetlen egységes jelenségként kezelni, mert más szerepe lehet az egészségügyben, a jogban, a történelemben vagy a művészetekben. Példaként a mezopotámiai ékírásokat említette: szerinte ha több tízmillió fotó áll rendelkezésre ilyen leletekről, az AI néhány hét alatt képes lehet olyan mennyiségű anyagot feldolgozni, amelyhez az emberiségnek több generációra lenne szüksége.
A közösségi médiás formátumokról szólva Szirmai arról beszél, hogy a rövid és a hosszú videók nem egymás ellenségei. „Mindkettőre lehet speciális tartalmat gyártani, mindkettőnek megvannak a maga műfaji szükségletei és formanyelvi eszközei, mindkettő tökéletesen megfér egymás mellett” – mondja. Hozzáteszi: szereti a long formot, mert mélyebb véleménykifejtésre ad lehetőséget, de emellett a félperces, vicces videóknak is megvan a helyük.
Az AFK Légió kapcsán Szirmai Gergely arról beszél, hogy számára az utazós tartalomgyártás igazi nyeresége nem elsősorban pénzügyi kérdés. „Az AFK Légióból az a profit, hogy ki tudok menni látni a világot, ki tudok menni kalandozni, és van egy közösségem, akivel megosztom. Ők örülnek neki, és látnak valamit a világból úgy is, hogy esetleg nem másznak be a dzsungel mélyére” – mondja. Szerinte lehetne optimalizálni a csatornát nagyobb nézettségre, de valahol meg kell húzni a határt. „Ez számomra központi érték és fantasztikus tanulság lett: ha megtanulja az ember, mi az elég, akkor csodálatos életet tud magának teremteni” – fogalmaz.
A támogatói együttműködésekről szólva azt mondja, kialakult benne egy világos határ. „Semmit nem csinálok, amihez nincs kedvem. Én semmiről nem mondom, hogy jó, amiről nem gondolom, hogy jó” – fogalmaz. Hozzátette: ha támogatott tartalomról van szó, azt ajánlóként kezeli, vagyis megvizsgálja a terméket, és csak annak ajánlja, akinek szerinte valóban érdekes lehet.
Szirmai szerint a magyarok „példátlanul tehetségesek filmművészet terén”. Úgy fogalmaz: a magyar öntudat és hazaszeretet egyik alapja számára éppen az, hogy a magyarok Európa közepén, egy nehéz nyelvvel és sokszor kedvezőtlen körülmények között is újra és újra tehetségeket termelnek ki. „Valamiért a borzasztóan kigyilkolt oktatási rendszerünk ellenére is folyamatosan gyártjuk a tehetségeket. Ilyen szempontból csodás nemzet vagyunk, és ennek teret kell adni” – fogalmaz.
Szóba került az is, van-e olyan film, irodalmi mű vagy történelmi örökség, amelyhez nem szabad hozzányúlni. „Nincs olyan múltbéli dolog, amit ne lehetne újraértelmezni, rekonstruálni, újra elővenni és átgondolni, hogy vajon helyes-e, jó-e, hogy ünnepeljük-e” – mondja.
Szerinte :„Dolgoznunk kell azon, hogy megnézzük, a múltban mi volt érték, és azt hogyan tudjuk integrálni a jelenünkbe. Ez a művészettel is így van. Nyugodtan lehet újraforgatni dolgokat, ésszel, értelemmel”.
A teljes adás ITT TEKINTHETŐ MEG
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!