Valószínűleg a Vadhajtások olvasóit már a címnél elvesztettem, pedig ez az idézet az 1990-es marosvásárhelyi pogromban híresült el, amikor is Puczi Béla vezetésével megérkezett több száz cigány azért, hogy ha kell, a saját vérük árán is megvédjék a magyarokat a hőzöngő románoktól. Akkor sokan úgy gondolták, valami történelmi megbékélés lesz a magyarok és a cigányság közt. Nem lett. De talán tegnap újra felcsillant a remény.
Ha majd 10 év múlva visszatekintünk a Tisza 2026-os győzelmére, biztosan a top 3 ok közt tárgyaljuk a marketinget. Hegedűs Zsolt tánca, táncai például önmagukban nagyobb marketingértéket képviselnek, mint amit a Fidesz a popkultúrában az elmúlt évben fel tudott mutatni. Ugyanis a popkultúra a lájkokra és a szeretetre épül. Hiszen 2026-ban még aki nagyon szeret utálkozni, gyűlölködni, az is szereti, ha szeretik. Erre épül a teljes társadalmunk, mármint az egész világon. Barack Obama már 2008-ban ennek tudatában nyert választásokat az USA-ban, nálunk ehhez még kellett 18 év.
Ugyanakkor a cigányság témája nem egy lájkvadász ügy. Igaz, a Fidesznek elévülhetetlen érdemei vannak az elmúlt 16 évben a felzárkóztatás és nem utolsósorban az etnikai konfliktusok mérséklése terén, de az igazi tamburazenekaros pillanatig sosem jutott el. Tegnap ugyanakkor a Tisza – nagyon magasra helyezve a lécet – létrehozta a magyar Országgyűlés történelmének egyik legszebb pillanatát. Amikor a sükösdi Sugo Tamburazenekar elkezdett játszani, a képviselők közül többen is könnyekig meghatódtak. Sőt, fideszesek és tiszások lelkesen énekeltek a gyerekekkel együtt – Rétvári Bencétől Gulyás Gergelyen át Radnai Márkig. Sajnos a Mi Hazánk-osok viszont kivonultak. Nem énekeltek, nem éreztek együtt, ott sem voltak.
A Nébl Zsolt vezette zenekar úgy tűnik, eldöntötte, hogy a Mi Hazánk nem kíván részt venni a jobbközép szavazók megszólításában a jövőre nézve. Amikor ugyanis a nem hivatalos beás himnusz, a „Zöld az erdő, zöld a hegy is” megszólalt a magyarság legfőbb épületében, a Mi Hazánk hat képviselője már ott sem volt. Nem tisztem levonni a következtetéseket, ám nagyon kíváncsi vagyok Toroczkai László magyarázatára: miért nem tartották méltónak a pillanatot arra, hogy ott maradjanak meghallgatni a részben cigány gyerekekből álló zenekart?
Szóval a Tisza magasra tette a lécet. Ám ez felelősséggel is jár, és innentől kezdve mindennap át is kell ugrani azt a bizonyos tamburazenekaros pillanatot. Talán már nem nagyon emlékszünk rá, de a Fidesz is hasonlóan „jól” indult. Járóka Lívia személyében az első roma származású európai parlamenti képviselőt adták, és az Európai Roma Stratégia is innovációnak számított még 2010-ben.
A Tiszának négy roma származású képviselője lesz a parlamentben, sőt Kőszegi Krisztián egyben az első roma származású alelnöke is lesz az Országgyűlésnek. Viszont hogyan tovább? Hogyan lehet úgy integrálni az erre hajlamos cigányságot a többségi társadalomba, hogy közben a beilleszkedni nem akaró, jellemzően mélyszegénységben élő réteg ne forduljon szembe sem a magyarsággal, sem a „haladó” cigánysággal? Hogyan lehet egyáltalán beszélni fontos, húsbavágó dolgokról anélkül, hogy valaki rasszizmust kiáltana, vagy azt mondaná, hogy valaki szítja a feszültséget? Amúgy Kanász-Nagy Mátéval és Forgács Istvánnal nemrégiben tettünk erre egy kísérletet, ha érdekel: itt tudod visszanézni.
Hogy lesz ebből tényleges megbékélés? Előremutató intézkedések tucatjaival? Hogyan tudná kiváltani például a rengeteg ázsiai vendégmunkást a cigányság? Hogyan tudna egy cigány elit úgy felnőni, hogy közben nem szakad el a gyökereitől? És legfőképp: hogyan tud a magyar kultúra épp annyira meghatározóvá válni a romák számára, amennyire a többségi társadalomnak? 36 éve keressük ezekre a választ, most Magyar Péternél a történelmi lehetőség, hogy ezekre működő és igazi válaszokat adjon.
