A zöld átmenet körüli optimizmus mögött egyre több a kényelmetlen kérdés: valóban működik az a rendszer, amire a klímavédelmet építjük? A KözBeszéd vitájában Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, az IPCC alelnöke és Gelencsér András akadémikus, levegőkémikus több ponton is alapjaiban kérdőjelezi meg a közkeletű megoldásokat.
A beszélgetés egyik központi témája az újrahasznosítás és a hulladékkezelés. Gelencsér András szerint a rendszer alapvetően túl van értékelve:
Tulajdonképpen újrahasznosítani a szó eredeti értelmében nagyon kevés dolgot lehet, főleg amit így összekevertünk előtte, azt már nem lehet szétválasztani, illetve óriási energia ráfordítással lehet csak belőle valamilyen sokkal rosszabb minőségű terméket csinálni, elég, ha csak a papírra gondolunk.
A feldolgozás során az anyagok minősége romlik, az összetett termékek – például egy mobiltelefon vagy tablet, amely akár 60 különböző kémiai vegyületből áll – pedig gyakorlatilag szétválaszthatatlanok, vagy csak extrém költségek árán lehetséges
Miközben az egyéni környezettudatosság sokszor kimerül a szelektív hulladékgyűjtésben, a fogyasztói magatartásban nem történik valódi változás. A gyártók és az államok működése nem a problémák csökkentése, hanem a fenntartása felé mutat. A résztvevők szerint valódi megoldás csak szerkezeti és szemléletváltással jöhetne. Ürge-Vorsatz Diána hangsúlyozza: nemcsak technológiai, hanem rendszerszintű változásra van szükség, egyetértés mutatkozik abban, hogy összességében nincs valódi „zöld növekedés”, a szabályozás nem működik.
A vita másik kulcskérdése az erőforrások végessége. Bár leggyakrabban az olajkészletek kimerüléséről esik szó, Gelencsér szerint a probléma máshol van:
Az olajjal nem feltétlen az a baj, hogy elfogy, hanem hogy egyre nagyobb ráfordítással lehet csak kitermelni.
Ma még öt egység energia nyerhető ki egy egység befektetéssel, de ez az arány folyamatosan romlik, ahogy egyre nehezebben hozzáférhető lelőhelyekhez nyúlunk.
A jelenlegi gazdasági modell eközben továbbra is az állandó növekedésre épül, miközben az alapanyagok – réz, ezüst, kőolaj, vasérc – végesek. A fogyasztást nem a szükségletek, hanem a kínálat hajtja, amit Ürge-Vorsatz Diána azzal illusztrál, hogy valójában nincs szükségünk „harmadik autóra” és folyamatosan bővülő fogyasztásra, utalva arra, hogy a technológiai innováció önmagában kevés, ha nem korlátozzuk a túlfogyasztást.
A technológiai megoldások sem mentesek az ellentmondásoktól. A mesterséges intelligencia például hatalmas energiaigénnyel jár: a becslések szerint 2030-ig akár Japán teljes energiafelhasználásával összemérhető fogyasztást jelenthet globálisan. Az adatközpontok száma már most is több ezer, egy-egy létesítmény energiaigénye pedig egy fél paksi blokk teljesítményét emészti fel, nem mellékesen egyetlen hiperadatközpont mintegy 40 ezer tonna rezet is igényel.
A probléma gyökere a növekedésre épülő gazdasági logika, amely véges erőforrásokra támaszkodik – és amelyet egyelőre sem a technológia, sem a szabályozás nem képes érdemben felülírni.
