Kivételes bánásmódot élvezett Magyar Péter berlini látogatása során: Friedrich Merz német szövetségi kancellár katonai tiszteletadással fogadta az elődjével ellentétben kompromisszumkészségről tanúbizonyságot tevő magyar miniszterelnököt. Magyar Péternek első külföldi látogatása óta vélhetően protokoll-korrepetálást tartott a stábja, Donald Tuskkal ellentétben Merznek nem kellett jó irányba tuszkolnia az irányt tévesztett miniszterelnököt.
Igazából nem tudni, miért és mivel érdemelte ki Magyar Péter a német protokollban létező, de nem kötelezően alkalmazandó kitüntető fogadtatást. Vélhetően bárhogyan is igyekeznek az aktust kivételesként feltüntetők, egészen bizonyos, hogy nem politikai súlyának, teljesítményének szólt.
Nem tudom, Orbán Viktornak 19 év 10 hónap 2 napig tartó miniszterelnöksége alatt volt-e valaha Németországban hasonló fogadtatásban része. De igazából túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék annak, hogy gördítettek-e vagy sem vörös szőnyeget a lábai elé. A volt kormányfő Merz kancelláron kívül minden német kormányfőhöz többször ellátogatott, de ezen látogatások többsége munkaértekezlet volt. Az sem titok, hogy a kapcsolat a két ország között egy ideje nem nevezhető felhőtlennek; a politikai ellentétek miatt a gazdasági kötelékeken kívül egyre kevesebb dolog fűzte össze Németországot és Magyarországot.
A jövőt illetően akár ígéretesnek, urambocsá’, hízelgőnek is nevezhetnénk, hogy Friedrich Merz az új magyar miniszterelnököt a remény megtestesítőjeként tüntette fel. A megbeszélésüket követő sajtótájékoztatón a szövetségi német kancellár részéről elhangzó, Magyar Pétert méltató szavakból nem volt hiány. Mint mondta: Magyarország az ékes példája annak, hogy a választások alkalmával az illiberális irányból visszalendülhet a centrum felé.
Ki-ki eldöntheti, hogy a népszerűségét lassan lenullázó politikus részéről, az egyre erősebb AfD-vel a hátában, a dicshimnusz minek is szól. A közös médiaszereplésen sok dologról volt szó, a jövő zenéje, hogy a gazdasági kapcsolatok további erősítése kinek a javát szolgálja majd. Az elmúlt esztendőkben a német gazdaság teljesítményének csökkenése magyar érdekek tekintetében inkább jelentett béklyót, mintsem hajtóerőt.
Érdemes lesz figlemmel követni majd a „hazahozott” uniós pénzek sorsát is. A megszerzett összegek hány százaléka landol külföldi, többek között német cégek zsebében, és hány százalék gyarapítja majd a hazai nagy-, kis- és középvállalkozásokat.
Miközben repes a szívünk az örömtől hazánk kormányfőjét ért megtiszteltetéstől, az Ukrajna támogatásáról, jelentőségéről szóló kijelentésekről se feledkezzünk meg. Magyar Péter sietve adta hírül, hogy kész találkozni az ukrán elnökkel.
És ha már elnök, akkor a Spiegel „A pillanat, amikor Magyarország új miniszterelnöke elveszíti a hidegvérét” címmel megjelentetett cikkét se söpörjük a vörös szőnyeg alá. A lap a szóban forgó írásában beszámolt Magyar Péter dühkitöréséről, ami Sulyok Tamás köztársasági elnök menesztésével kapcsolatos kérdést követően robbant ki. A szózuhatag közepette olyan mondatok hangzottak el, hogy az államfő végignézte, ahogy Orbán alatt az országot „eladták”, és „Európa egyik legkorruptabbjává” tették.
A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy sok mindennel lehet a volt miniszterelnököt vádolni, de az ország eladásával egészen biztosan nem. Az Orbán-kormány, amit csak lehetett, visszaszerzett a nemzeti vagyonból, stratégiai cégekből, amit elődei eladtak. Az állami vagyon bruttó értéke nominálisan megduplázódott: a 2010-es 11 650 milliárd forintról 22 800 milliárd forint fölé emelkedett, az ország aranytartaléka pedig több mint 35-szörösére nőtt. Bocsánatos bűnnek tűnik, ha ez ellen nem emelte fel a köztársasági elnök a szavát.
A diplomáciai karaván halad tovább.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
