Ki tapsikolva, ki szarkasztikus mosollyal az arcán vette tudomásul, hogy újabb székkel gyarapodott Magyar Péter famíliájának gyűjteménye. Batthyány szimbolikus ülőalkalmatossága után a napokban bejelentett hírek szerint rövidesen Deák Ferenc széke is a családba kerül. Ezzel részben beteljesül a meghirdetett rendszerváltás. Magyar Péter véget vetve az Orbán-féle urambátyám világnak, helyébe lépteti a sógor-koma korszakot.
A leendő miniszter életútja
A Tisza elnöke és Melléthei-Barna Márton között a családi kapcsolatnál régebbi kötelék van: anno a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen ismerkedtek meg, és lettek barátok. Melléthei jogi pályafutását külföldön kezdte, majd a Freshfields Bruckhaus Deringer budapesti irodájában folytatódott karrierje, ahol a versenyjogi és antitröszt csoportban dolgozott. 2007 novemberétől az Oppenheim Ügyvédi Irodához igazolt; itt a korábbiakhoz hasonlóan szintén versenyjoggal és kereskedelmi joggal foglalkozott.
Önálló irodáját 2020-ban nyitotta meg. Sógorával együtt szinte az első perctől kezdve részt vett a Tisza szervezésében, a tíz legelső belépő egyike volt. Mindvégig ellátta a párt jogi képviseletét, pár hónapja pedig Tarr Zoltántól átvette a Legyél a Változás Egyesület vezetését. Nem vádolható szűkmarkúsággal: a Tisza sikerességéhez 2 millió forintos adománnyal járult hozzá.
Borítékolt ellentét
Bizonyára sokak agyába vésődött be az a jelenet, amikor Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a választás éjszakáján Magyar Péter helyett a Facebooknak gratulált a győzelemhez. Mint kiderült, valóban kicsi a világ, ugyanis a leendő igazságügyi miniszter annak az Oppenheim Ügyvédi Irodának volt a munkatársa, amely a Metát képviselte ellene a Facebook és Instagram platformok cenzúrája miatt indított perben. Toroczkai szerint érdekes helyzetet eredményez majd az Országgyűlésben, amikor az esélyegyenlőséget, a magyarországi választások tisztaságát súlyosan sértő Meta és más globális techcégek beavatkozásaival szemben az új igazságügyi miniszter fellépését kéri.
Az előzmények ismeretében érdekes lesz az is, hogy az önkényességükről ismert cégek képviselete után az igazságügyi miniszter miként lesz a törvény előtti jogegyenlőség biztosításának és az átláthatóság megteremtésének élharcosa. Feladatai közé tartozik majd a jogállamiság, a független ellenőrző intézmények és hatóságok szakmaiságának helyreállítása, politikamentes működésük biztosítása. Arról nem szól a fáma, hogy rendelkezik-e az ehhez szükséges alkotmány- és közjogi ismeretekkel, ellenben ahhoz nem fér semmi kétség, hogy az Állami Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállításához lesznek ötletei.
Az új igazságügyi miniszter nevesítése után Magyar Péter húga, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája szinte azonnal bejelentette, hogy férje miniszterségének idejére bírói talárját a szögre akasztja. Ám ezzel kapcsolatban egyes internetes oldalak azt rebesgetik, hogy bátyja a Pesti Központi Kerületi Bíróság vezetőjének nevezi ki.
A mögötte szorgoskodó, semmiképpen nem propaganda sajtó egekbe magasztalta Magyar Péter választottját, saját sógorát az igazságügyi tárca élére. Semmi, de semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a Tisza elnöke a családi asztalnál, a hokedlin üldögélve bukkant rá a posztra lehető legalkalmasabb személyre, Melléthei-Barna Mártonra. Nem megkérdőjelezve a jelölt szakmai kvalitásait, nehezen képzelhető el, hogy a magyar jogászvilágban „egy, csak egy legény” állt talpon a vidéken. Hogy nálánál felkészültebb szakembert lámpással sem lehetett volna találni, aki legfeljebb a tágabb politikai családhoz tartozik.
Csalódottságunknak hangot adva idézhetnénk Magyar Péter korábbi kijelentéseit: „Ha nem akarjuk azt, hogy a mi gyerekeink egy családi részvénytársaságban nőjenek fel, akkor érdemes ezen változtatni” /Partizán-interjú/, vagy az országjárásán elpuffogtatott frázisát: „A mi ajánlatunk a magyaroknak a modern európai teljesítményalapú társadalom a jelenlegi uram-bátyám világ helyett.” De minek is tennénk: megszoktuk már, hogy ezeknek a mondatoknak nem sok közük van a valósághoz.
Látszik, hogy a magyar történelemben semmi se végleges. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb kérdés, vajon mi motiválta Magyar Péter döntését. Miért kellett nekik ez ennyire? Miért érte meg, hogy vállalja az előre borítékolható támadásokat?
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
