A Magyar Jelen véleménycikke szerint az elmúlt tizenhat év magyar politikai rendszerét leginkább a „fesztiváldemokrácia” és a „stadiondemokrácia” fogalmaival lehet leírni. Sarnyai Gábor elemzése rámutat, hogy a jelenlegi berendezkedés felemelkedése egyfajta „bulibáró” karakternek köszönhető, amely sikeresen nyerte meg a fiatal generációkat, miközben a hagyományos értelmiségi réteg fokozatosan kiszorult a közéletből. A teljes cikk itt érhető el.
A szerző kifejti, hogy az a korábbi humán értelmiségi réteg, amely a bölcseleti tudásból és a vidék lenézéséből ácsolt magának tekintélyt, mára szinte teljesen eltűnt. Ez a generáció korábban pusztító vádaskodásokkal és a magyar nép „alávalóságának” hangoztatásával kisebbségi komplexust rögzített a társadalomban, amely vagy szolgalelkűségbe, vagy dühödt radikalizációba hajszolta az embereket. Az ő helyüket vette át a véleményvezérek új nemzedéke, akiket a média „nem látott jönni”.
A cikk központi eleme a szórakoztatóipar szereplőinek, különösen a rappereknek a politikai térbe való kilépése. Olyan előadókat említ, mint Majka vagy Fluor Tomi, akik valódi felelősségvállalás nélkül kezdték el népszerűségüket pártpolitikai üzenetek közvetítésére használni. Sarnyai szerint ez egy sajátos magyar jelenség: a rapperek gyakran bűnözői szerepjátékból, kábítószer-használat és erőszak megjátszott nimbuszából építenek maguknak politikai szószéket. Úgy véli, egyetlen ép ésszel gondolkodó társadalom sem szerveződhet ezen előadók elvei mentén, akik dalaikban a nők tárgyiasítását és a kíméletlen világot hirdetik.
A folyamat hátterében a szerző a 444.hu portált látja, mint egyfajta „spindoktort”, amely tudatosan mosta össze a rap-kultúrát a direkt politikai tartalommal, például a „Rendszerbontó Nagykoncert” révén. Az elemzés figyelmeztet: ez a hiperpopulista rendszer az ösztönök szintjére süllyeszti a politikát, ami végül – a demokrácia jelszavai ellenére – a negyven évvel ezelőtti viszonyokhoz mérhető diktatórikus állapotokat eredményezhet.
