Pokol Béla a Köztér Közbeszéd című műsorában párhuzamot vont Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2019-es hatalomra kerülése és Magyar Péter politikai íve között, előrevetítve az utóbbi népszerűségének drasztikus zuhanását. A 2026. áprilisi történelmi választások, Magyar Péter kétharmados győzelme és május 9-i kormányfői eskütétele után a párhuzam már nem elmélet, hanem a szemünk előtt zajló politikai valóság. De mennyiben áll meg az összehasonlítás, hol válnak el a forgatókönyvek, és miért bukik el mindkét rendszernél a meghirdetett társadalmi megbékélés?
Lehetséges egyezések
A kampány jellege: A „Harmadik Erő” digitális lázadása
Mindkét politikus tankönyvi példája az úgynevezett anti-establishment populizmusnak, amely a hatalomból kiszorított politikai elit teljes morális megsemmisítésére épít.
Zelenszkij 2019-ben a Nép szolgája című televíziós sorozatára és az Instagram-/Telegram-csatornáira támaszkodva sikeresen érte el az elégedetlen választókat, akik fogékonyak voltak valami újra a hagyományos ukrán pártok és oligarchák (élükön Petro Porosenko akkori elnökkel) ellen. Az üstökösként feltűnt politikus nem tartott hagyományos sajtótájékoztatókat, kampányából kiiktatta a klasszikus médiát.
Magyar Péter hajszálpontosan ugyanezt valósította meg a Magyar Péter vezette Tisza Párttal. Az óriásplakátok és a hagyományos média helyett a Facebook, a TikTok és egy kimeríthetetlen energiájú, közvetlen vidéki országjárás kombinációjával törte át a politikai fásultság falát. Mindketten képesek voltak egy harmadik utat felmutatni a választóknak, azt üzenve: „Mi nem a múlt emberei vagyunk.”
A társadalmi megbékélés illúziója: retorika vs. a bázis agressziója
A kampányidőszakban mindkét vezető a belső társadalmi megosztottság felszámolását és a nemzeti egységet tette meg retorikája sarokkövévé. Zelenszkij 2019-ben az orosz és ukrán nyelvű, illetve érzelmű lakosság közötti belső lövészárkok betemetését ígérte. Megválasztása után azonban érthető és kikerülhetetlen geopolitikai kényszerpályára került. Az állandó orosz katonai nyomás, a Krím és a Donbász helyzete, majd a növekvő belpolitikai feszültségek miatt kénytelen volt beállni a Porosenko által kitaposott, radikálisabb nemzeti irányvonal mögé. Zelenszkij számára a geopolitikai realitás és a külső agresszió tette lehetetlenné a belső békét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az EU által is vitatott nyelvtörvényekkel kapcsolatban sem tudott igazán megnyugtató megoldást találni.
Magyar Péter és a „kétarcú” megbékélés
Magyar Péter esetében a társadalmi megbékélés kudarca nem külső tényezőkön, hanem a belső politikai stratégián és a szavazótábor dinamikáján múlik. Sokan gondolják úgy, hogy személyisége is akadálya a nagy nemzeti összeborulásnak. Miközben Magyar a beszédeiben szimbolikusan kezet nyújt az ellene szavazóknak, és a „magyar a magyarnak nem ellensége” szlogennel operál, a politikai valóság mikroszinten teljesen mást mutat.
A bázis agressziója: a Tisza Párt törzsszavazói és online követői a digitális terekben és a közéletben kíméletlen verbális hadjáratot folytatnak mindenkivel szemben, aki kritikát fogalmaz meg az új kormánnyal vagy annak vezetőjével szemben. A „bárkibe belerúgni, ahol csak lehet” attitűd hétköznapjainkban is uralkodóvá vált. A 16 év alatt a Fidesz puha módszerekkel rengeteg ellenvéleményt fojtott el. Ezek most egyszerre törnek fel.
Ez a feszültség az új kormányban láthatóan senkit sem zavar. Az amúgy elfogadhatatlan stílust kormányzati cinkosság övezi. Magyar Péter és stábja a korábbi elit és támogatóik morális megbélyegzésével, sértő vagy inkább megalázó jelzők használatával nemhogy nem fékezi a hívek radikalizmusát, de a kormányzati kommunikáció sokszor maga is táplálja azt. A megbékélés így egyelőre csak szólamok szintjén jelenik meg, miközben a társadalmi árokásás új szereplőkkel, de ugyanolyan intenzitással folytatódik.
Zelenszkij esetében részben a háborús helyzetre fogható, hogy a nemzeti megbékélés ígérete teljes mértékben megbukott. Magyar Péter viszont az ukrán elnökkel ellentétben nincs geopolitikai kényszerpályán. Egyelőre ugyan maximum a beszédeiben jelenik meg a megbékélés szándéka, a jövőben akár még testet ölthet tettekben is. Egyszerűen nem tudjuk, nem tudhatjuk, ténylegesen képes lesz-e hidat építeni a társadalom merőben más világlátású csoportjai között.
Ígéretek és a hatalomtechnika: az elszámoltatás és a kollektív bűnösség határa
A hatalom átvétele után a változásra szavazók körében erőteljes elvárás a Tisza zászlajára tűzött radikális elszámoltatás. Magyar Péter kormányának egyik legelső intézkedése az volt, hogy megtagadta a végkielégítések kifizetését a távozó fideszes kormánytagoknak, valamint zárolta az utolsó pillanatban aláírt állami szerződéseket.
Ez a lépés önmagában még nem feltétlenül nemzeti egységellenes. A társadalom jelentős része – politikai oldaltól függetlenül – egyetért azzal, hogy az igazolható bűnöket, a bizonyítottan elkövetett korrupciót és a közpénzek eltulajdonítását szigorúan büntetni kell. A valódi felelősségre vonás nem sérti a megbékélést, sőt, a jogállam alapja.
A probléma és a törésvonal ott húzódik, hogy a gyakorlatban hiányzik a differenciálás. A végkielégítések fűnyíróelvszerű, rendszerszintű megvonása azt az érzetet kelti a társadalomban, hogy az új hatalom nem válogat: nem egyedi büntetőjogi felelősséget állapít meg, hanem egyfajta kollektív bűnösséget hirdet. Azt az üzenetet közvetíti, hogy aki bármilyen szinten köthető a korábbi kormányzathoz, az automatikusan és megkérdőjelezhetetlenül korrupt. A kollektív bűnösség elvét a magyarság jelentős része pusztán történelmi okokból sem fogadja jól, pláne nem támogatja.
Magyar Péter eddigi és a kilátásba helyezett döntései hajszálpontosan megegyeznek Zelenszkij korai, Petro Porosenko köre ellen indított jogi offenzívájával. Ott is elmosódott a határ a tényleges oligarchikus bűnök megtorlása és a korábbi politikai adminisztráció teljes, rendszerszintű megbélyegzése között. A cél mindkét esetben ugyanaz: eleget tenni a kampány során felheccelt választók akaratának. Ezt a vágyat nevezhetjük igazságérzetnek, de a politikai szelekció nélküli csapások végül a „győztes mindent visz” és a totális politikai bosszú logikáját erősítik fel. Az ukránokat Zelenszkij megválasztása után hasonló indulatok fűtötték, ott fokozta a későbbi csalódottságot, hogy az új elnök semmit vagy csak alig tudott változtatni az előző kormány politikáján. Ezáltal politikai leszámolássá silányult a „rendszerváltás” ígéretével végrehajtott fordulat.
Audiovizuális nyomásgyakorlás
A leglátványosabb hasonlóság a politikai luxus vizuális reprezentációjában és annak fegyverként használatában rejlik. A populista retorika lényege, hogy a bonyolult korrupciós sémák helyett könnyen érthető, vizuális szimbólumokat használ.
Ukrajnában a rendszerszintű korrupció örök jelképévé a 2014-ben elűzött elnök, Viktor Janukovics rezidenciáján talált aranyozott WC-csésze vált. Zelenszkij a kampányában és korai elnöksége alatt ezt dobta be Porosenkóval szemben is: a korábbi elnök spanyolországi luxusvilláit kontrasztba állította a frontvonalon harcoló katonák szegénységével.
Magyar Péter ugyanabból a forgatókönyvből dolgozik, amikor a választási győzelem után körbejárja a Karmelita kolostort, élőben közvetít a miniszterelnöki hivatal prémium belső tereiből. A dunai panorámás teraszt és a luxusbútorokat a légkondicionáló nélküli, meglehetősen viharvert kórházakhoz és lepukkant gyermekotthonokhoz hasonlítja.
Különbségek: miben tér el a két politikus mozgástere?
Bár a felszín hasonló, a kormányzati hatékonyság terén a mélyben döntő strukturális különbségek vannak. E téren Magyar Péter felé billen a mérleg.
Insider vs. outsider:
Zelenszkij teljesen kívülről, a szórakoztatóiparból érkezett. Nem ismerte az államigazgatás működését. Magyar Péter ezzel szemben a rendszer belső köréből – diplomáciai és állami cégvezetői háttérrel – jött: pontosan tudja, melyik fiókban milyen dokumentumok fekszenek, és milyen jogi kiskapukat kell lezárni a régi politikai és gazdasági elit előtt.
Közjogi környezet:
Zelenszkij elnöki rendszerben kormányzott, de a parlamenttel és a regionális oligarchákkal folyamatos alkukra kényszerült. Magyar Péter parlamentáris rendszerben, alkotmányozó kétharmados többséggel lett miniszterelnök. Ez pedig totális kontrollt, törvényalkotási szabadságot biztosít számára, amelynek birtokában a korábbi struktúrát egyetlen éjszaka alatt átírhatja anélkül, hogy bárkivel alkudoznia kellene. Legalábbis itthon.
Az ukrán elnök egy belső háborúkkal terhelt országot vett át, hiszen a Donbászban már a 2010-es évek közepe óta harcok dúltak. Ennek megoldása jóval bonyolultabbnak bizonyult mint gondolta. A szeparatista oldalt már akkor is támogatta Moszkva, ahol nem igazán hajlottak a Zelenszkij próbálkozásai fel. Közben Ukrajnán belül is különböző elképzelések voltak a megoldást tekintve. Voltak akik elengedték volna, voltak akik autonómiát adtak volna a területeknek, és már akkor is volt egy nagyon erős szélsőségesen nacionalista réteg akik akár az életét is veszélyeztették volna Zelenszkijnek ha az utóbbi kettőt meglépi. Nekik kizárólag az jelentett megoldás ha harcok útján zárják le a konfliktust. Magyar Péternek nem kell ilyen szituációval megküzdenie.
A népszerűség íve: törvényszerű a zuhanás?
Pokol Béla az ukrán elnök népszerűségvesztését illetően nem állított valótlant. Az orosz–ukrán háború előtt, 2020–2021-ben valóban drasztikusan, 26 százalék környékére zuhant támogatottsága. Ennek oka a realitás sokkja volt.
Zelenszkij minisztereinek bukásai:
Zelenszkij a pártjába (Nép szolgája) és a kormányába tapasztalatlan, lojális, de szakmailag felkészületlen embereket ültetett, ami rövid időn belül kormányzati káoszhoz vezetett:
A kormányfő és a gazdasági csőd: első miniszterelnökét, a mindössze 35 éves Olekszij Honcsaruk alig fél év után ki kellett rúgnia, miutánkiszivárgott egy hangfelvétel, amelyen Honcsaruk elismeri, hogy sem ő, sem Zelenszkij nem ért a gazdasághoz.
Miniszterkeringő a pandémia alatt: 2020 márciusában, a COVID–19 világjárvány robbanásakor Ukrajnában egyetlen hónap alatt három egészségügyi miniszter váltotta egymást (Oleh Prascsuk, Ilja Jemec, Makszim Sztepanov), mert a tapasztalatlan tárcavezetők képtelenek voltak megszervezni a védekezést.
Végzetes korrupciós botrányok: bár Zelenszkij hadat üzent a korrupciónak, az általa kinevezett tisztségviselők gyorsan beleszürkültek a régibe. Jól példázza ezt Vaszil Lozinszkij infrastruktúra-miniszterhelyettes esete, akit a korrupcióellenes ügynökség (NABU) ért tetten, amikor 400 000 dollár kenőpénzt vett át a téli áramkimaradások idején a generátorbeszerzéseknél.
Magyar Péter előtt pontosan ez a veszély tornyosul. A Tisza Párt új, politikai és államigazgatási tapasztalattal nem rendelkező miniszterei és képviselői óhatatlanul elkövetnek majd hibákat. A szavazók által elvárt „azonnali csoda” elmaradása a mézeshetek után Magyarországon is elindíthatja a népszerűség amortizációját. Viszont a különbségek is igen jelentősek. Magyarország senkivel nem áll hadban, és Magyar Péter mozgástere jóval nagyobb.
A hasonlóságok ellenére a különbségek akkorák, hogy távolról sem biztos, hogy beteljesül a neves alkotmányjogász jóslata.
Hiszen önmagában az, hogy Magyarország nem áll hadban jelentős könnyebbség. Teljesen más normális békeidőben vezetni egy országot. Úgy érezzük a magyar társadalom jelenleg agresszív, de egy háborús helyzetben lévő ország lelki állapota dimenziókkal másabb. Arról nem beszélve, hogy sokkal kegyetlenebb dolgokkal szembesülnek ilyenkor mint békeidőben. Zelenszkij a polgárháborús fázist így nem tudta megoldani, a népszerűségének újbóli emelkedése annak köszönhető, hogy végül nem ő súlyosbította a helyzetet, hanem Moszkva.
Merész, de nem esélytelen kijelentést tett Pokol Béla, mikor azt mondta ugyanolyan népszerűségi zuhanás várható. A körülmények nagyon mások, de valójában Magyar Péter kezében van, hogy beteljesíti-e a jóslatot.
