A KözBeszéd legújabb adásában Kálomista Gábor Balázs Béla-díjas filmproducer, a Thália Színház ügyvezető igazgatója beszél az elmúlt húsz év magyar filmgyártásáról, az Elk*rtuk utóéletéről, Andy Vajnához fűződő viszonyáról, a filmszakma belső konfliktusairól és arról, miért nem vitte be soha a politikát a színházi és filmes alkotómunkába.
Mesél az Elk*rtuk című film születésének hátteréről, Mint mondja: az őszödi beszéd utáni eseményekről azért kellett filmet készíteni, mert sok minden nem volt kibeszélve. Szerinte a film egy olyan generációhoz is közelebb vitte 2006 történetét, amelyiknek már nem volt személyes emléke róla.
Kálomista arra a kérdésre, lehet-e Elk*rtuk 2, úgy válaszol: „Nyilván, hogy ezeknek a politikai thrillereknek van jövője, tehát látjuk ezt Európa- és világszerte, hogy ezek készülnek. Hogyha van egy olyan téma, akkor le kell érte hajolni, ha van olyan bátor producer, aki akarja, megcsinálja, és ha van olyan téma, akkor még azt gondolom, hogy én is szívesen mögé állok.”
A beszélgetésben többször előkerül a magyar film egyik alapvitája: szerzői film vagy közönségfilm. Kálomista azt mondja, ő harminc éve ugyanazt képviseli: „a közönségnek kell filmet csinálni”. Szerinte a fesztiválsiker fontos lehet, de nem helyettesíti a nézők tetszését. Úgy látja, az alapvető konfliktusa a filmszakmával is ebből indult: nem tartotta egészséges iránynak, hogy adófizetői pénzből kizárólag fesztiválokra készüljenek filmek, miközben a közönséget nem veszik figyelembe.
Kálomista felidézi, amikor Andy Vajna hazatért, rendet tenni a magyar filmszakmában. Szerinte végül rendet csinált, még ha ennek ára is volt. Úgy gondolja, ő volt az utolsó ember, aki még el tudta emelni a kultúrát a közvetlen politikától.
Kálomista kitér arra, sok embernél látott komoly fordulatot. „Tudod, én nem így váltogatom az elveimet. Pénzért nem váltogatom, mert ők azt mondják, hogy pénzért csinálták.”
Radnai Márkkal kapcsolatban azt mondja, annak idején lehetőséget adott neki, amikor mások támadták, de politikai beszélgetéseket nem folytattak egymással. Magyar Péter kampányáról szólva ugyanakkor elismeri Radnai szerepét: „Amit vizuálisan megvalósított Radnai Márk, ha ő csinálta, én is úgy gondolom, hogy ő csinálta, az egészen komoly dolog. Tehát egy olyan világot épített, amilyen világban most örömmel élnek emberek.” Kálomista szerint majd az idő dönti el, hogy ez a világ tartós marad-e, vagy „egyszer csak köddé válik”.
A kampányígéretek kapcsán Kálomista 2006-tal is párhuzamot von. Szerinte akkor „hamis ígéretekkel, hamis adatokkal, hamis számokkal” lehetett választást nyerni, és úgy fogalmaz: „Az is egy csalás, ha én ígérek valamit, és pontosan a tudatában vagyok annak, hogy ezt úgysem tudom megcsinálni, de behúzom a választást.” Magyar Péterrel kapcsolatban azt mondja, majd az élet mutatja meg, mi teljesíthető az ígéretekből, de szerinte Magyar elvesztette az elmúlt 16 évre történő visszamutogatás lehetőségét. Ugyanis a kampányában mindvégig azt állította, tisztában van az ország gazdasági helyzetével.
A filmgyártás jövőjéről azt mondja, szerinte akkor lehet tisztább rendszer, ha teljesítményalapú, elszámoltatható, közönségalapú és politikamentes filmgyártás jön létre. „Hagyjuk meg a sanszot, higgyük el, amit ki lehet szűrni, arról beszélni: teljesítményalapú filmgyártás lesz. Elszámoltató filmgyártás. Közönségalapú filmgyártás. Politikamentes filmgyártás” – fogalmaz. Úgy véli, a magyar filmnek és színháznak akkor lehet jövője, ha nem politikai hovatartozás, hanem teljesítmény, közönség és szakmai minőség alapján döntenek.
A nemzetközi filmsikerekről szólva Kálomista azt mondja: egy magyar film cannes-i versenybe kerüléséhez nemcsak szakmai minőség, hanem kulturális-politikai kapcsolatrendszer is kell. „Ez ennyire politika” – válaszolja arra a kérdésre, hogy valóban politikai kapcsolatokon múlik-e, mikor lesz magyar film a nemzetközi versenyben. Szerinte a nagy fesztiválok világában fontos, hogy a magyar politikai és kulturális vezetés milyen kapcsolatot tud kiépíteni például a francia kultúrpolitikával.
Kálomista arról is beszél, hogy szerinte a választás után hirtelen sokan új szerepbe kerültek. „Április 12-e után lett egy csomó hülye ember, meg hát egy csomó okos.”
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
