Egy vezető uniós jogász azt állítja, hogy Magyarországnak vissza kellene fizetnie a 2023-ban befagyasztott uniós pénzeszközökből 10 milliárd eurót.
BUDAPEST — Ha Brüsszel visszaszerzi a Magyarországnak vitatottan kifizetett 10 milliárd eurós EU-forrást, akkor Lengyelországtól akár 137 milliárd eurót kell visszaszereznie – mondta a POLITICO-nak Budapest európai uniós ügyekért felelős minisztere.
Az Európai Bizottság 2023 decemberében egy rendkívül vitatott döntést hozott arról, hogy felszabadít 10 milliárd eurós EU-forrást Magyarországnak, amelyet a jogállamisági hiányosságok és az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaesése miatt befagyasztottak.
Az Európai Parlament tagjai elítélték a politikai döntésnek tűnő lépést, amikor elhúzták a felszabadított támogatással a mézesmadzagot Orbán Viktor előtt egy kulcsfontosságú csúcstalálkozó előtt, ahol az EU-nak szüksége volt a támogatására az ukrajnai segélyekhez.
Február 12-én Tamara Ćapeta, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka a határozat megsemmisítését javasolta, ami azt jelenti, hogy Magyarországnak vissza kell fizetnie a pénzt, ha a bíróság a következő hónapokban meghozza végleges ítéletét. Orbán „abszurdnak” nevezte a visszafizetés ötletét.
Bóka János, Magyarország európai uniós ügyekért felelős minisztere a POLITICO-nak elmondta, hogy a 10 milliárd euró visszaszerzése az euroszkeptikus budapesti kormánytól azt jelentené, hogy Brüsszelnek is vissza kellene követelnie a pénzt Lengyelországtól, élén az EU-párti Donald Tusk miniszterelnökkel.
„Úgy véljük, hogy a Bizottság döntése jogszerű volt... a vélemény, szerintem, jogilag túlzó” – mondta Bóka. Figyelmeztetett, hogy „ha a főtanácsnok véleményét követik, akkor a Bizottság jogilag köteles lesz befagyasztani az összes Lengyelországba folyó EU-s pénzt is, amit szerintem a Bizottság amúgy sem hajlandó megtenni.”
A Magyarországról szóló jogi vélemény kimondja, hogy a Bizottság tévedett, amikor feloldotta a pénzeszközök befagyasztását, „mielőtt a szükséges jogalkotási reformok hatályba léptek volna vagy alkalmazásra kerültek volna” – mondta Ćapeta februárban.
Bóka szerint ez a lengyelországi helyzetre is igaz lenne.
2024 februárjában az EU végrehajtó testülete 137 milliárd eurónyi befagyasztott pénzalapot szabadított fel Tusk kormányának az ígért igazságszolgáltatási reformokért cserébe. Ezeket azonban Karol Nawrocki elnök azóta blokkolta, mivel a két fél közötti feszültség fokozódik, ami megnehezíti Lengyelország további hozzáférését az uniós pénzeszközökhöz.
„Nagyon könnyű megszerezni az uniós forrásokat, ha oda akarják adni, ahogy azt Lengyelország esetében láthattuk, ahol egy másfél oldalas cselekvési tervvel is megszerezhették volna a forrásokat, amelyet a jogalkotási nehézségek miatt még mindig nem hajtottak végre” – mondta Bóka.
Alapvetően ezért mondta Bóka, hogy úgy véli, „a bíróság nem fog olyan ítéletet hozni, amely nehéz helyzetbe hozná Lengyelországot”.
Bóka kockáztatja, hogy Orbánnal együtt távozik hivatalából az április 12-i választások után, mivel Magyar Péter ellenzéki vezető vezet a közvélemény-kutatásokban az uniós források felszabadításának, a korrupció elleni küzdelemnek, valamint az egészségügy és az oktatás fejlesztésének platformján.
A Bizottság külön további 18 milliárd eurót tart vissza magyar forrásokból – 7,6 milliárd eurót kohéziós alapokból és 10,4 milliárd eurót a koronavírus-járvány utáni helyreállítási csomagból.
„Azt hiszem, Magyar Péternek igaza van, amikor azt mondja, hogy a Bizottság ezt a pénzt akarja nekik adni… cserébe, ahogy Lengyelország esetében is tették, kulcsfontosságú politikai területeken szeretnének összehangolást” – mondta –, „mint például Ukrajna támogatása, Ukrajna csatlakozási folyamatának előrehaladásának zöld jelzése, az orosz olaj- és gázipartól való leválasztás, valamint a Migrációs Paktum végrehajtása.”
„Akárcsak Lengyelország esetében, retorikailag talán eltérhetnek az irányvonaltól, de kulcsfontosságú területeken összehangolást és megfelelést akarnak.”
A lengyel Donald Tusk hangot adott az uniós törvények, például a migrációs paktum és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló törvények ellen.
Bóka azzal is vádolta a Bizottságot, hogy úgy döntött, „hogy nem folytat érdemi megbeszéléseket [az uniós alapokról] a választások közeledtével”.
Hozzátette, hogy ha Orbán Fidesze megnyeri a választásokat, „sem nekünk, sem a Bizottságnak nem lesz más választása, mint leülni és megvitatni, hogyan tudunk előrelépni ebben a folyamatban”.
A jogi szakértők óvatosan értékelik egy ilyen ítélet lehetséges hatását, megjegyezve, hogy a Lengyelország és Magyarország számára elkülönített forrásokat eltérő jogi keretek alapján fagyasztották be. Széles körű az egyetértés abban, hogy az eset valószínűleg valamilyen precedenst teremt azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan kezeli az uniós források kifizetését tagjainak.
Ha a jogi véleményt követik, „erős érvek merülhetnek fel a források kifizetése ellen Lengyelország ellen” – mondta Jacob Öberg, a Dél-dániai Egyetem európai jogi jogász professzora. Hozzátette azonban, hogy nem biztos, hogy a bíróság követni fogja Ćapeta véleményét, mivel az esetek eltérő nemzeti kontextusokat vizsgálnak.
Paul Dermine, a Brüsszeli Szabad Egyetem európai jogi jogász professzora egyetértett azzal, hogy a bírósági ítéletnek „legalábbis elméletileg következményei lehetnek a lengyel ügyben történtekre”, de azt mondta, hogy szerinte a bírák követni fogják a jogi véleményt, „mivel a Bizottság hibái a magyar ügyben meglehetősen nyilvánvalóak”.
Az eredeti cikk, angolul, itt olvasható.
