Történelmi lehetőséget szalasztott el a sajtó konzervatív része az elmúlt 10 évben.
Robbanásszerű átalakuláson ment át a sajtó világszerte az elmúlt 10-15 évben. A hírek a napilapokból és a tévéképernyőkről először az online portálokra költöztek, majd mára oda jutottunk, hogy valójában ezek az oldalak is csak másodlagos hírközlők a közösségi média mögött. Magyarországon ezzel az idei választási kampányban szembesültünk teljes valójában, de nyugaton már régebb óta trend, hogy a politikusok Facebookon jelentik be a legfontosabb döntéseiket. Ez a jelenség az online hírportálokat is lépéskényszerbe hozta, eltolva őket a mélyebb, utánajárósabb, exkluzívabb, pikírtebb és fizetős tartalom irányába. És ez utóbbi, a fizetős tartalom az, amiben a jobboldali sajtó borzasztóan lemaradt az elmúlt 10 évben.
Kezdésként azonban számoljunk le a jobboldalt propagandistának bélyegző sajtó egyik legerősebb mítoszával: nincs olyan csak közélettel foglalkozó médiaszolgáltató, amely meg tud élni a piacról.
Azoknál a cégeknél, amelyeknek nagyobb médiaportfóliójuk van, a bulvár, a trash, esetleg a bűnügyi tartalom hozza a pénzt – az erőforrásigényes és kevésbé olvasott közélet pedig csak viszi. A pusztán közéleti oldalak üzemeltetői pedig pályáznak. Olyan nemzetközi pénzekre, amelyek közelébe konzervatív, keresztény, patrióta alapon álló oldalak soha nem férkőzhettek és nem is férkőzhetnek a jövőben sem. Persze szeretik ezt a gyakorlatot a minőség szinonimájaként feltüntetni, valójában hideg politikai számítás áll mögötte. A ’68-asok és örököseik így akarják a liberalizmus azóta kifejezetten szélsőséges formát öltő gondolatvilágát minél inkább a társadalom szöveteibe itatni – komoly sikerrel. Ezt a helyzetet ismerte fel 2010 után az Orbán-kormány és rájött arra, hogy
ha a jobboldal médiafronton is szeretné felvenni a versenyt, akkor muszáj más eszközökkel segíteni a nyilvánosság ezen szeletét. Az ötlet persze reális és volt is létjogosultsága, csakhogy itt is sikerült átesni a ló túlsó oldalára.
A jobboldali portálok mögött álló cégekhez ugyanis annyi forrás áramlott az elmúlt években, hogy elkényelmesedtek. Nem volt szükség hatékonyságra, innovációra és nem volt szükség arra sem, hogy kialakítsanak egy olyan fenntartható finanszírozási modellt, amely hosszú távon képes biztosítani a túlélést. Valójában ennek a jelenségnek a következményét láttuk a választások után, amikor lapok szűntek meg és csoportos létszámleépítésekre került sor. Az eleve kis költségvetéssel, függetlenül és hatékonyan működő műhelyek – mint amilyen a KözTér is – túlélték. Csakhogy ez a túlélés is időleges.
Mert van még egy dolog, amiben a liberális médiavilág a konzervatív előtt jár. Méghozzá az olvasók bevonása a finanszírozásba. Sok portál – köztük elsősorban a hvg, a 24.hu és a 444 – ugyanis hamar felismerték, hogy a pályázatok világa turbulens, ahogy a hirdetőké is. Így az akkor már kipróbált nemzetközi gyakorlatot átvéve elkezdték rászoktatni az olvasóikat arra, hogy bizony a tartalomért fizetni kell. Először csak néhány írás került a „fal mögé”, majd egyre több és több, ma pedig már az írások nagy részét csak úgy lehet elérni, ha a fogyasztó fizet érte. A művelet sikeres volt, az emberek megtanulták, hogy nekik is kell valamit adni a tartalomért cserébe, így ezek a portálok ki tudtak alakítani egy plusz bevételi lábat.
Eközben a jobboldalon önbizalomhiányból és kényelmességi szempontokból alig-alig próbálkoztak azzal, hogy pénzt kérjenek a cikkekért.
Pedig ott is sok műhely volt, ahol jó írások születtek. És ott is vannak elkötelezett olvasók, akik már évekkel ezelőtt fizettek volna érte. Mégsem próbálta meg senki. Hogy nem merték, vagy nem is akarták, mert nem voltak rákényszerítve, ezt döntse el mindenki maga. Ami viszont biztos, hogy ha 10 év késéssel is, de ezt a munkát el kell kezdeni. Van értékes tartalom, van fizetőképes kereslet és a kettőnek találkoznia kell. Talán akkor senki nem jár úgy legközelebb, mint most, április után.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
