„Magyarország az elmúlt 16 évben nem volt demokrácia, de április 12. óta valamilyen okból hirtelen ismét azzá vált.”
„A jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók a törvénytelenség oldalára állnak, amikor elfogadják és bátorítják Magyarország miniszterelnökét az ország (nem a NER!) vezető közjogi tisztviselőinek leváltására.” – áll Pokol Béla aláírásgyűjtést kezdeményező Facebook-bejegyzésében.
Figyelemreméltó, hogy a nagy tekintélyű jogtudós a tiltakozásra buzdító irományban a 42 jogász terveit alkotmánypuccsnak nevezi. Jelezve, hogy a miniszterelnök részéről a köztársasági elnök és a közjogi intézmények vezetői ellen indított támadás középpontjában nemcsak az adott személyek, hanem a magyar demokratikus jogállam alapját adó legfőbb jogforrás, az Alaptörvény áll.
Pokol Béla, aki nem mellékesen 12 esztendőn át az Alkotmánybíróság tagja volt, nyílt levelében határozottan elutasítja azt a jogászi álláspontot, amely alkotmányos eszközökkel lehetővé tenné a korábbi parlamenti többség által megválasztott közjogi méltóságok idő előtti eltávolítását. Érvelése szerint az elmúlt tizenhat év valamennyi közjogi döntése a hatályos alkotmányos szabályok szerint, legitim parlamenti felhatalmazással született, ezért azok utólagos megkérdőjelezése az állami intézményekbe vetett bizalmat rombolja. Leplezetlen iróniával úgy fogalmaz: „Magyarország az elmúlt 16 évben nem volt demokrácia, de április 12. óta valamilyen okból hirtelen ismét azzá vált.”
A jogtudós álláspontja szerint a közjogi tisztségviselők mandátumának politikai alapon történő megszüntetése az alkotmányos kereteken kívülre vezet. Aki pedig ezen túllép, az abba a térbe helyezi magát, ahol nincs jog, nincsenek szabályok, ahol a nyers politikai erő uralkodik.
Hangsúlyozza: „Konkrét személyi döntések akkor sem tekinthetők alaptörvényi normának, ha azt az országgyűlési képviselők kétharmada fogadja el. Ezek személyi döntések, amelyeket egy politikai testület többsége hoz – függetlenül a megkívánt többség mértékétől.
A forradalmi törvényesség maga a törvénytelenség. Ez az elegáns érvekbe öltöztetett törvénytelenségre ugyanúgy igaz.”
Más a szemüveg
Az a 42 jogász, aki aláírásával hitet tett amellett, hogy a köztársasági elnököt és a közjogi intézmények vezetőit bátran leválthatja a miniszterelnök és a mögötte álló parlamenti többség, más szemüvegen át látja a világot. Nyílt levelükben arra hivatkoznak, hogy az elmúlt tizenhat évben a magyar intézményrendszer elveszítette jogállami jellegét, és az autokratikus hatalom fenntartását szolgálta. Álláspontjuk szerint a köztársasági elnöktől a legfőbb ügyészen át az alkotmánybírákig számos vezető szerepet vállalt, vagy hallgatásával hozzájárult a rendszer működéséhez, ezért hitelességük helyrehozhatatlanul sérült.
Úgy tartják, a demokratikus jogállam helyreállítása kivételes helyzetet teremt, amely indokolttá teheti a mandátumok idő előtti megszüntetését. Ugyanakkor a szerzők azt is hangsúlyozzák, hogy az új többségnek önkorlátozó módon kell eljárnia: kerülni kell a
„trükkös” jogi megoldásokat, és az új vezetők kiválasztását átlátható, szakmai és etikai szempontokra épülő eljárásban kell lefolytatni.
Az egyetlen közös nevező a példátlan szó
A méhkasként felbolydult jogásztársadalom teljesen megosztott az üggyel kapcsolatban. A menesztés módja és megvalósíthatósága azonban a laikusok jelentős részét is inkább a jogállamiságot sértő álláspontot vallók táborába vonzza. Erről tanúskodott a KözTér közéleti csatorna által a miniszterelnök célkeresztjébe került köztársasági elnök és állami szervezetek mellett kiálló szimpátiatüntetés is, ahol 3-4 ezer ember fejezte ki az eljárással szembeni nemtetszését. Néhány héttel a kormány megalakulása utáni tiltakozó tömeg minimum figyelmeztető jel.
Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ha a választások előtt, akár 2025-ben, akár 2026 elején megkérdezték volna a voksukat a Tiszára adó 3,3 millió állampolgártól, hogy ki Magyarország köztársasági elnöke, a többség „nem tudom”-mal válaszolt volna. De sajna, ez a hajó elment, és máskülönben is elvileg aki a biztos válasz birtokában fogad, az nem úriember, aki pedig bizonytalanra, az hülye.
Mindenesetre szögezzük le, hogy amennyiben helytálló a feltételezés, az nem Magyar Péter azon állítását támasztotta volna alá, hogy Sulyok Tamás arctalanul, láthatatlan módon végezte elnöki feladatait, hanem csupán annyit árult volna el, hogy a társadalom nagy létszámú csoportját nem foglalkoztatja sem a köztársasági elnök személye, sem munkássága.
Miként az is bizonyos, hogy az alkotmányos fékeket és ellensúlyokat jelentő intézmények és azok vezetői is kívül esnek az emberek érdeklődésén. Ami mégis a közbeszéd fókuszába emeli őket, az nem más, mint Magyar Péter kommunikációs háborúja, amelyet gyakorlatilag kinevezésének első percétől kezdve folytat ellenük. A kormányfő populista, gyűlöletszító, becsületsértő szólamokkal igyekszik ellenük hangolni az embereket és újabb felhatalmazást szerezni az illegitim lépés megtételére.
Elég belegondolni abba, hogy az „Orbán Viktor bábja” nem jogi kategória, csupán egy hatásvadász szlogen.
A nagy kérdés csak az, vajon az intézmények vezetői és a köztársasági elnök miért vannak annyira Magyar Péter útjában. Logikailag erre nincs semmilyen magyarázat. Kik lehetnének a kormány tevékenységének éberebb ellenőrei, a jogállamiság hűségesebb őrei azoknál, akiket az előző kormány állított a fékek és ellensúlyokként szolgáló intézmények élére?
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
