Két nagy hatású vezető kampánya is a béke ígéretével indult. Volodimir Zelenszkij egy tévésorozatból kilépve ígérte meg az ukrán népnek, hogy mindent megtesz a konfliktus rendezéséért. Donald Trumptól pedig számtalanszor hallhattuk: ha ő maradt volna hatalmon, nem tört volna ki az orosz–ukrán háború. A béke lehetőségével nyertek, mégis úgy tűnik, a világ soha nem volt ennyire közel egy újabb, az eddigieknél is több áldozattal járó világháborúhoz. Úgy látszik, bármit is ígérnek a vezetők, a végén rendre úgy alakul, hogy a globális konfliktusok eszkalálódnak, és egymásra torlódnak.
A magyar választást követően Donald Trump lezárta a Hormuzi-szorost. Izrael és Törökország egyre élesebb konfliktusba kerül. A szerb elnök szerint Horvátország és Albánia csak arra vár, hogy a nagyhatalmi feszültségek kiszélesedjenek, és a kialakuló káoszt kihasználva támadást indítsanak Szerbia ellen. Ukrajna és Románia katonai szövetségre lép – reméljük, kizárólag Oroszországgal szemben.
Az új magyar miniszterelnök olyan pártcsaládban foglal helyet az Európai Parlamentben, amelynek vezetői nyíltan, sajtótájékoztatón beszélnek európai csapatok Ukrajnába küldéséről. Magyar Péterről nem feltételezem, hogy szándékosan háborúba akarná sodorni az országot. Ugyanakkor, ahogy a Tisza Párt főtanácsadója, Kéri László is elmondta, a párt nem kerülheti el, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon. A kampány alatt ez mégsem sikerült: nem foglaltak egyértelműen állást. A bagatellizálás és a háborús veszély relativizálása nem tekinthető valódi állásfoglalásnak. Az első nyilatkozatok inkább azt sugallják, hogy mindenkinek meg akarnak felelni, aki számít – hamarosan kiderül, ez mennyire lesz működő stratégia.
Egy dolog azonban biztos: kétharmados felhatalmazással a Tisza Párt és az őket körülvevő influencerek felelőssége lesz mindaz, ami a következő években velünk történik. Az ő feladatuk lesz kezelni a kihívásokat, és biztosítani, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból. Ezek az évek pedig biztosan nagyon nehezek lesznek – itthon is és máshol is.
Ha jól értem a napokban kialakult internetes közvéleményt, az emberek felelősségre akarják vonni az elmúlt 16 év miatt a korábbi döntéshozókat, influencereket. A vád: nem lett minden olyan jó, amilyen lehetett volna. Ha máshogy költötték volna a pénzt – mondjuk nem kormányközeli influenszerekre –, akkor most rövidebbek lennének a várólisták, gyorsabban járnának a vonatok. Ez talán igaz.
De májustól a mostani hatalom megválasztásán dolgozó influencereknek is lesz felelősségük. Borzasztóan nehéz feladat az övék: el kell érniük, hogy a következő négy évben minden nap, nevetve is kiírhassuk: ma sem vagyunk a fronton! Ha mégis másképp alakulna, akkor vállalniuk kell majd a felelősséget. Sok munka lesz ebben, erőt és egészséget kívánok. Bár ne legyenek kétségeink: baj esetén ők lennének az elsők, akik elhagynák az országot.
Aki nem szavazott a Tiszára, az valamivel nyugodtabban alhat. Úgy érezheti, hogy nem adott felhatalmazást arra, ami talán így is, úgy is megtörténne.
A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét.
