A magyar állam túlélt tatárt, törököt, németet, szovjetet, de a magyart nem biztos, hogy túl fogja tudni élni.
Az utóbbi két év politikai botrányainak tanulsága az, hogy a magyar államot a saját alkalmazottai sorozatosan elárulják. Kijelenthetjük, hogy a magyar állam HR- és szervezésmenedzsment-politikája mára nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Évek óta látom az Alkotmányvédelmi Hivatal hirdetéseit, amelyekben havi 700 ezer forintos bruttó fizetéssel lehetsz titkosszolgálati munkatárs. Ez a nagyszerű ajánlat nagyjából egyharmada annak, amit mondjuk egy közepesen jól menő fodrász keres ma Budapesten, vagy nagyjából negyede annak, amit egy menőbb edző vagy manuálterapeuta katás számlázással megkeres.
Igenis lehet kritikánk azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent sikerült felépíteni, megoldani, megváltoztatni, de az elmúlt 16 évben sok minden el is maradt. Az egyik legnagyobb hiba az, hogy még elméleti lépések sem történtek annak érdekében, hogy egy kicsi, kompakt, jól működő, a folyamatait egyszerűsítő, az alkalmazottait jól megfizető államigazgatás jöjjön létre. A magyar közszolgák egy része az anyagi és szakmai megbecsülés hiánya,munkahelyük alacsony presztízse, a „nyugatról pénzelt” médiumok indoktrinációs hatása miatt egyszerűen spiclivé válik.
Kezdődött ez a Kaleta-üggyel, ahol egy állami alkalmazott az állam számítógépén tárolt pedofil anyagokat. Igazán nagy hiba volt ez mindenki részéről. Aztán a kegyelmi üggyel, ahol az egész közigazgatáson végigment egy olyan kérelem, amely tökéletesen szembemegy a kormánypárt politikájával, és annak alapértékeit támadta. Szinte kizárt, hogy ez csak hiba lett volna. Majd az orosz titkosszolgálati hekkertámadás, ahol az újságok ugyanazt tették, amit állítólag az orosz titkosszolgálatok: olyan magyar állami anyagokat birtokoltak, amelyek nem lehettek volna náluk. Az újságok forrásvédelemre hivatkoztak. Ezt könnyen meg lehetett volna tudni: egyszerűen meg kellett volna nézni, hány címzett szerepelt a levelezésben, amit nyilvánosságra hoztak. Ha csak 2–3, akkor ezek az újságírók gyanúba keverték a levelezésben szereplő állami alkalmazottakat. Vagyis nem tartották be a forrásvédelem alapvető szabályait. Ezek az újságírók az újságírás szempontjai közé soha nem emelték be a mindenkori magyar állam érdekeit. Nem kell bemutatni a Guardian és WikiLeaks vagy Edward Snowden ügyét; ilyen Magyarországon nem létezik. A liberális újságíróknak a közérdek egyáltalán nem szempont, és a magyar állam integritása sem: egy bűncselekménnyel vagy külföldi titkosszolgálatok által hozott anyag szűrő nélkül megy át rajtuk.
Az i-re a pontot Magyar Péter és a Tisza Párt teszi fel, aki igencsak ízléstelen módon az állam alkalmazottait arra biztatja, hogy árulják el azt. Az állami szerveket fenyegeti, ha eljárást indítanak valamilyen ügyben, jelen pillanatban egy rendőrszázados hivatali visszaélése ügyében. Magyar Péter azt mondja, ha a századost az állam szokványos, törvényi eljárás alá veti, akkor a néppel találja szembe magát. Magyar Péter népszerűségét egyébként részben annak köszönheti, hogy állami intézményekbe látogatott: ott intézményvezetőket kért számon, fenyegetett, alázott meg nyilvánosan.
Ezek a jelenségek összességükben a magyar állam dezintegrációjával fenyegetnek egy olyan korban, amikor naponta robban ki háború.
A legszomorúbb az egészben az, hogy ez azért történhet meg, mert erre van igény a magyar társadalom felől. Egy egészséges, jól működő immunrendszerű társadalomban ezek a cikkek meg sem születnének, Magyarországon viszont ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása olyan politikai port kavarna, hogy inkább meg sem történik. Vagyis politikai félelmek miatt a magyar államot bárki elárulhatja anélkül, hogy vizsgálattól vagy büntetéstől kellene tartania.
Megváltoztatni a magyar embereket nehéz. Valamiért a fejükbe vették, hogy az ő életük borzasztó, bármi, ami magyar, az rossz, silány minőségű, rugdosni való. Úgy tűnik, hogy a magyar emberek jelentős része saját hazájukban a külföldi titkosszolgálatok tevékenységét üdvözlendőnek tartja, ha a kormányon épp a nekik nem szimpatikus politikai szereplők vannak. Ez is az állam szétesésével fenyeget.
Ez a mentalitás olyan mélyen ivódott a magyar társadalomba, hogy megváltoztatni nem volt elég 16 év. Sőt, talán még rosszabb is lett a helyzet. Erre egyetlen, viszonylag gyors megoldás az állam csökkentése, racionalizálása, saját, a magyar állam által fejlesztett bürokrácia-automatizáló rendszerek bevezetése, valamint magyar állami AI fejlesztése, amely kiválthatja azokat a munkavállalókat, akik annyira utálnak ott dolgozni, hogy akár le is rombolnák Európa egyik legrégebben működő intézményét a magyar államot.
