Talán 2018 lehetett, amikor először megfogott a Kutyapárt által képviselt eszmeiség. Ekkor ragasztottam fel az első matricájukat egy Bartók Béla úti villanyoszlopra. Sokáig ez volt az egyetlen olyan politikai megnyilvánulásom, ami után nem éreztem magam bemocskolva, fel tudtam vállalni a szemléletüket.
Régen minden jobb volt!
A „régi szép idők” kifejezés mindenki életében megjelenik egyszer, így éreztem az idő elteltével a Kutya Párttal kapcsolatban is. A majdnem 10 évvel ezelőtti formáció alapgondolata más volt. Nem azt mondom, hogy jobb vagy rosszabb, egészen egyszerűen csak más. Kovács Gergőék nem a hagyományos értelemben vett politikát követték, hanem a politikai elitet parodizálva, viccpártként megjelenve néha-néha kikacsintottak: „ugye te is látod, hogy ez az egész őrület?” Én pedig láttam. Értettem, miről szólt: a nagyobb pártok mindent megígérnek, majd a fele sem valósul meg, láttam a plakátháborúk és gyűlöletkampányok következményeit, az emberekre gyakorolt hatásukat. Közben ott volt ez a csapat, aki egyszerűen csak felírta egy falra, hogy "ÖRÖK ÉLET, INGYEN SÖR", és ezzel többet mondott el a magyar politikáról, mint bármelyik választási műsor.
Nem a rendszer részesei akartak lenni, hanem abból viccet csinálva kívülről figyelték, és ebbe vonzottak be engem is, hogy együtt nevessünk a hibákon. A kátyúzások, a padfestések, az abszurd plakátok mind nem a klasszikus politikai kommunikáció eszközei. Művészi szintre emelték a politikai megszólalás abszurd formáit. Inkább úgy tűnt, mint egy „mi lenne, ha”kísérlet, hogy ezt lehet máshogy csinálni.
Idővel valami megváltozott
Nem tudom pontosan megmondani, mikor lehetett először érezni a változás kezdetét. Talán, amikor az EP-választási eredmények már nem csak a vicc kategóriába tartoztak, vagy amikor Nagy Dávid egyre többet szerepelt, amikor már úgy tűnt a posztok mögött már stratégia is van.
Ne értsétek félre: még mindig viccesek. A kommunikáció még mindig szellemes, és megmaradt a pimaszság is bennük. Mostanában viszont egyre többször fordul elő, hogy amikor látok egy MKKP-posztot, inkább csak bólintok rá, nem pedig nevetek rajta. És ez furcsa. Régen ugyanis a Kutya Pártra nem bólintani kellett, hanem röhögni rajtuk.
Az utóbbi időben megjelentek a konkrét álláspontok és irányvonalak, egyértelmű politikai üzenetek. A humor ugyan szerves része továbbra is a párt kommunikációjának, de már nagyobb hangsúly van a tartalmi kérdéseken. Mintha a gumicsirke mellé valaki odatett volna egy mappát tele policy paperekkel.
Amikor már nem csak a vicc számít
Van egy részem, a Corvin-negyedben élő harmincéves felnőtt, aki azt mondja: „Végre. Végre van egy párt, amelyik nem idegesít, és közben mondanivalója is van.” Ő az, aki örül, hogy a Kutya Párt komolyabban veszi magát, szervezettebbek lettek, és ténylegesen bele akarnak szólni a dolgokba.
Van azonban egy másik részem – az, aki 2018-ban matricázott – és ő most egy kicsit gyászol. Amit akkor szerettem ugyanis, éppen az volt, hogy nem kellett komolyan venni. Az volt a lényeg, hogy kilógtunk a rendszerből, ahol nem a politika számított, hanem a nevetés, hiszen ez adta magát az élményt, ez volt a különlegessége.
Most pedig azon kapom magam: számít, mit gondolnak olyan témákról, mint a lakhatás; hogyan pozícionálják magukat, és az is, kik képviselik őket, illetve milyen stratégiát követnek.
Ingyen sör, komoly remények
Ha őszinte akarok lenni magammal, ezt betudom annak, hogy ilyen a természetes fejlődés. Nem maradhat örökre csak egy szatíra, ha egyszer elkezdik komolyan venni az emberek. Talán pont ez a bizonyíték arra, hogy működik az alapelv: igenis lehet máshogy politizálni, nem feltétlenül kell csak két opció közül választani.
Megerősíti ezt az érzést az is, hogy ők az egyetlenek, akik beismerik, ha tévednek. Ha valami nem a terv szerint sül el, tudnak nevetni saját magukon is. Ez pedig nagyon ritka a hazai közéleti és politikai kommunikációban.
Éppen ezek miatt, néha nem tudva merre tart ez az irány, amit a Kutya Párt képvisel, kitartok mellettük, mert ha egy parányi esély is van arra: egy viccből kinőhet valami értelmes anélkül, hogy elveszítené a lelkét, akkor már megérte.
Meg hát... az ingyen sört még mindig nem adták fel.
