Utoljára 2006-ban volt ennyire kiélezett Magyarországon egy választás. Most 2026-ban több kérdés is nyitott. Az első, hogy hány párt juthat be egyáltalán a parlamentbe?
Jelenleg úgy tűnik legfeljebb három párti parlament alakulhat, tehát a DK és a Kutyapárt sem tudja megugrani az 5%-os küszöböt. A Tisza Működő és emberséges Magyarországot, a Fidesz-KDNP folytatást, a Mi Hazánk gyökeres paradigmaváltást, a DK baloldali fordulatot ajánl a választóknak, a többi párt azt a választói élményt, hogy vagy el sem indul a választáson, vagy csak félig – vagy alig.
A második és talán legfontosabb kérdés, hogy az üstökösként berobbant Tisza programja mennyire komolyan vehető. Sokadik olvasásra a 240 oldalas Tisza program könnyen tekinthető egyfajta „svédasztalos büfének”. Megtalálhatóak benne egyszerre az „ó ellenzék”-nek titulált évtizedes narratíva csokrok, de a Fidesz „best of” is, tehát az összes népszerű intézkedés. Mindezenfelül politikai célját, a kormányváltást következetesen rendszerváltásként definiálja. A kampánykábítószerként bevetett manipulációs eszköz lényege, ha elég sokszor hallunk egy hamis állítást, egy idő után igaznak véljük. A marketing pszichológia a jelenséget illuzórikus igazságnak nevezi. Csakhogy mindannyiunk érdeke, hogy ezt ne gondolja senki se komolyan. Miért?
Nem kell még egy rendszerváltás
Magyarországon a rendszerváltás fogalma foglalt. A rendszerváltás nem szinonimája a kormányváltásnak. Politikai termékké tétele merész lépés, egy olyan országban, ahol 37 évvel ezelőtt az Ellenzéki Kerekasztalnál folytatott hosszú alkufolyamat eredményeként történt meg a Magyar Szocialista Munkás Párt önkényuralmi rendszerének felszámolása. Lezajlott a békés rendszerváltás. 1989-90-ben egy olyan diktatúra dőlt meg, amelynek fennállása alatt a kommunisták több százezer embert fosztottak meg vagyonuktól, otthonuktól, földjüktől vagy telepítettek ki. Koncepciós perek alapján több száz embert ítéltek halálra, mintegy hetvenezret bebörtönöztek.
Magyarán a demokratikus kapitalizmus rendszerét, a köztársaságot, ha leváltanák, az azt jelenti, hogy egy másik rendszert léptetnének a helyébe. Persze nem csak a kommunizmus lehetne alternatíva, de azt hiszem mindenki egyetért, hogy jó nekünk a köztársaság intézménye. Tehát legalább az értve olvasó magyar értelmiség tegye már helyre az efféle bonmotokat. Pláne, ha sokszor maga a szerző se tudja, hogy az mit is jelent.
A 2014-2022 közti időszakot bemutató írásunkban már elvégeztük a mélyfurást a rendszerváltást óhajtók kapcsán, ám egy dologra nem árt még kitérni. A Fidesz-KDNP 2010-es kétharmados győzelme traumatizálta a balliberális pártokat, így a rendszerváltó narratíva tőlük és nem a szavazóktól, az emberektől származott. Tehát maga a narratíva nem azért született meg ’13-tól, mert társadalmi igény volt rá. Mivel a soron következő három választáson a kormánypártok ellen induló ellenzéki pártok közül egy sem tudott felmutatni olyan programot, amit a választók többsége támogatott volna, kudarcaik elfedésére emelték a tétet. Kormányváltó szándékukat átkeresztelték rendszerváltóra. És ekkor jött a Tisza.
Magyar Péter, jogi végzettsége ellenére láthatóan a rendszerváltáskor lezajlott átalakításokkal szeretné egyenértékűnek láttatni esetleges győzelmét. Legalábbis ezt sugallja, hogy pártja programjában a rendszerváltás szó többször is a ’89-ben hozzátapadt békés jelzővel együtt szerepel. Mert egyébként hogyan kellene, lehetne értelmezni a „Békés rendszerváltásra készülünk” mondatot?
Forrás: Magyar Nemzet
Félelem rágta nagy ígéretek
Nagy várakozás előzte meg a Tisza programjának bemutatását. Talán már túl nagy. Alig 60 nappal a választások előtt tették közzé a politikai ajánlatot, ami kevés konkrétumot, eredeti gondolatot és bátorságot tartalmazott a végére. Például anélkül írja le a több kulcsos adó rendszert, hogy ezt egy szóval is egyértelművé tenné.
Sorról-sorra végig mehetnénk a 240 oldalon, de koncentráljuk először az eredeti gondolatokra, amiket más párt korábban még nem fogalmazott meg. Ilyen például a veterán és hobbiautók engedélyeztetése, műszaki vizsgáztatása, átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele. A programban fellelhető helyzetértékelések, megoldások azonban tartalmilag, vagy más pártok mostani vagy korábbi választási ígéretei kis átfogalmazással. Néha olyan élménye van az embernek, mint amikor a rossz diák az évfolyamdolgozatát, két három korábbiból összeszerkeszti – plusz ugye a hobbiautók.
„A működő és emberséges Magyarország alapjait több mint ezer szakértő és számos szakmai szervezet bevonásával” dolgozta ki a Tisza, és adtak közösen a mindennapi élet legfontosabb kérdéseire válaszokat. Ha ezt úgy kell érteni, hogy a többi párt programját ebben a körben értelmezzük, akkor már nem is tűnik olyan soknak a szakértői létszám. Vegyük például a Tisza által átemelt és Fidesz-KDNP által kidolgozott vasútfejlesztési programot. Ennek kidolgozásán egészen biztosan több tucat szakértő dolgozott, tehát így tényleg hamar összejön az a „több mint ezer szakértő.”
Plágium gyanú a köbön
De vegyünk még néhány példát. A Mi Hazánk idei, Virradat2 programjában keményen bírálja a Fidesz gazdaságpolitikáját, főként a multiknak nyújtott munkahelyteremtő támogatások miatt. Ez a gondolat a Tisza programjában is fellelhető: „A kormány az elmúlt másfél évtizedben folytatta a korábbi kormányok által elkezdett, teljesen hibás gazdaságpolitikát: a magyar kkv-k helyett néhány nagy, többnyire külföldi (és sokszor környezetszennyező) megaberuházást támogat.”
Megoldásként a Mi Hazánk a kis- és közepes magyar vállalkozások fejlesztése érdekében átalakítanák az adó- és támogatáspolitikát, a központi költségvetési forrásokból nem a multinacionális nagyvállalatokat, hanem a magyar kkv-szektort segítenék. Álláspontjuk szerint a multinacionális vállalatok túlzott piaci térnyerése torzíthatja a versenyt és gyengítheti a hazai tulajdonú vállalkozások pozícióját. A Toroczkai László vezette nemzeti párt egyszerűsítené a szabályozási környezetet, mérsékelné az adminisztratív terheket, stabil és kiszámítható működési keretrendszert alakítana ki.
A DK 2026-os programjában olvasható, hogy „A gazdaságfejlesztés középpontjában a magyar kis- és középvállalati szektor erősítése és korszerűsítése áll, annak érdekében, hogy a Magyarországon működő nemzetközi nagyvállalatok növekvő mértékben támaszkodjanak a hazai kkv-szektorra.”
Forrás: DK Sajtóiroda
A Tiszának is vannak a kkv-k helyzetének orvoslására javaslatai: „Adókedvezményekkel, célzott pályázatokkal, vissza nem térítendő támogatásokkal segítjük a hazai kkv-k fejlődését és külföldi piacra lépését.” A digitális készség kérdésköre is szerepel programjukban. Mint írják: „Kiemelten támogatjuk a hazai kkv-k digitalizációját.” „A kkv-k digitális kompetenciái alacsonyak, de magas elvárásoknak kell megfelelniük. A hazai kkv-k digitális érettsége alacsony, ami a gyenge termelékenység egyik oka.”
Nézzünk valami mást. A családi pótlék összegét a DK 2,5-szeresére, a gyermeküket egyedül nevelők esetében 3,5-szeresére emelnék. Magyar Péter szerényebb ajánlatot tesz, a Tisza csak duplájára emelné a családi pótlékot és az anyasági támogatást.
Már említettük a vasútfejlesztési programot, ami a Tisza programjában is visszaköszön. Ez önmagában még nem volna plágium, ám félelmetes az egyezőség a konkrétumok terén: a pályaállapotok javítására, új járművek beszerzésére, az árufuvarozási kapacitások növelése és a közép-európai hálózatba integrálása, összességében a vasút versenyképességének növelése a közlekedésen belül.
A Tisza azt ígéri: 10 éven belül megfelezi a vasúti kocsik és mozdonyok átlagéletkorát a mostani 40-50 évről. A vasúti fővonalakon eléri az autópályával versenyképes, legalább 100 km/h állomástól állomásig mért átlagsebességet, amely 160–200 km/h-ra alkalmas pályák fejlesztését jelenti.
Ismétlés és befogadás
„Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?” - tette fel a költői kérdést Ady Endrét célba vevő stílusparódiájában Karinthy Frigyes Így írtok ti című könyvében. Vajon mit szólna a mester a Tisza Párt pár nappal ezelőtt bemutatott programjához? De ne vicceljük el a kérdést, Magyar Péter parafrazáló programgyűjteménye nem holmi stílusparódia. A szlogenek sulykolása a politika pavlovi reflexet kialakító technikája.
A program szerkesztési elve, hogy minden ígéret, vagyis panel többször szerepel benne. Ha az ismétlések számát redukálnánk, a program terjedelme 50-70 oldallal csökkenne. A „hazahozzuk az uniós forrásokat” például tizenháromszor van leírva. A 8000 milliárd forintot ellenben akárhányszor ismétlik, csak egyszer lehet elkölteni.
Hangoztatott felelősség és a nagy átverés
Feltűnően sokszor szerepel a Tisza-programban a felelősség szó. Íme pár citátum: „A nemzet egysége nem politikai szólam, hanem közös felelősség és cselekvés.” „Ma minden eddiginél nagyobb szükség lenne az összetartásra, egy egységes, egymásért felelősséget vállaló nemzetre.
Utoljára a Gyurcsány Ferenc élt hasonlóan hangzatos szólamokkal, amikor a választási győzelem utánra tartogatva a brutális megszorítások elindítását mindenféle ígérettel verte át az országot.
Az MSZP 2006-os választási programjában olyan veretes gondolatok szerepeltek mint: „Megismételhetetlen a pillanat: most olyan források állnak Magyarország rendelkezésére, amelyek csak a kiegyezés utáni boldog békeidők fejlesztési forrásaihoz mérhetők. Ahogy akkor, úgy most is új Magyarország épülhet fel, és új békeidők köszönthetnek a nemzetre: prosperitás és gyarapodás. A tét tehát nagy. Ezért a politika felelőssége is nagyobb most, mint eddig bármikor.”
„Mi a több felelősség fent, több lehetőség lent” elve alapján alakítjuk át az állam elosztási rendszerét.”
„A Magyar Szocialista Párt kéri a választók bizalmát, és méltó lesz minden magyar állampolgár bizalmára. Nemzeti kormányt kíván alakítani, amely felelősséget érez minden magyar állampolgárért és közösségért, amelynek felelőssége egyetemleges, és kiterjed a magyar nemzet egészére.”
Lesz sok pénz és magyar euró
A gyanakvást csak fokozza, a Tisza-program ígérete, ami szerint 2030-ra teljesítik a maastricht-i kritériumokat: 3% alatt lesz a költségvetési hiány, GDP-arányosan csökken az államadósság, alacsonyak lesznek a kamatok és az előírt szintre csökken az infláció. Aminek a végén a cél az euró bevezetése 2030-ig.
A Tisza az alacsony, 120-200 ezer forint összegű nyugdíjat kapó idősek szavazatát is próbálja megszerezni olyan ígéretekkel, hogy maximum 200 ezer forintig bevezeti a Szép kártyát, valamint 20 ezer új férőhelyet létesít korszerű idősotthonokban. A két projekt becsült költsége 700 milliárd forint körül van. Garantálnák, hogy havonta 120 ezer forintos öregségi és rokkantsági nyugdíjnál senki nem kaphat kevesebbet, jelentősen megemelik a kimondottan alacsony nyugdíjakat. A 140 ezer forint felettiek esetében pedig differenciált emelést vállalnak. Ígéretet tettek arra is, hogy duplájára emelik az időskorúak járadékát.
Félreértés ne essék, ezek mindenkinek szimpatikus jól eső szavak, de a program egy szót sem ejt mindezek pénzügyi fedezetéről, a megvalósíthatóságról.
Kidobott pénz az áfa csökkentés
A Tisza, mint már oly sokan korábban belengette az áfa csökkentést. Tervei szerint az egészséges élelmiszerek és a tűzifa áfáját 5%-ra csökkentené, a vállalkozói bérlakás szektor megerősödését kedvezményes áfa kulccsal segítenék. Ezen felül áfamentessé tennék a vényköteles gyógyszereket. Ebből – a tapasztalat azt mutatja – a kedvezményezetti kör csak átmenetileg profitál. Előbb-utóbb ugyanis a kereskedő a nagyobb haszon reményében visszaemeli a termék árát. Surányi György a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke korábban azt nyilatkozta, hogy az áfa mérséklése „nemes cselekedet, de téves út.”
Kevés, mint a lepkepuki
Vona Gábor a 2RK elnöke szerint a hangzatos elnevezések és a „minden jobb lesz és semmi sem lesz rosszabb” hangulat tökéletesen beleillik a korábbi Tarr Zoltán által belengetett – most erről nem szabad beszélni – stratégiába.
Kritikájában megfogalmazta, hogy a Tisza-program minden területen pozitív fordulatot ígér, és igyekszik a Fidesz saját témáiban (migráció, rezsicsökkentés, családtámogatás, ukrán EU-csatlakozás stb.) is tartani a frontot. Az elénk táruló jövőkép lényegében egy cukorszirupba mártott nyalóka. Annyira édes, hogy már émelyítő. Elkeserítőnek nevezte, hogy az ellenzék többi pártjához hasonlóan a Tiszának sincs gazdaságstratégiája. Vona Gábor szerint annak a mantrázása, hogy hazahozzuk az EU pénzt, meg segítjük a kkv-kat, nagyon kevés, egy „nagy lepkepuki.”
A kritikus bejegyzés miatt sokan bírálták a 2RK elnökét. A másnapi írását úgy zárta: mindenképpen azt akarja, bukjon a NER, ezért nem indult el a választáson. Megjegyezte, Magyar Péter és a Tisza Párt kapcsán továbbra is rossz megérzései vannak. „Azt már csak a sanyarú magyar sorsnak tudom be, hogy egy olyan ember és pártja 2/3-át kell kívánnom, akikről sejtszinten érzem, hogy megbízhatatlanok. De ez van. Most ezt dobta a gép.”
Forrás: MTI
A Fidesz-KDNP-kormány bár programot változatlanul nem írt, de ígéretük szerint mégsem kell vakon voksolnia annak, akik nevük mellé húzzák be az x-et. A kormány tavaly ősszel elindította a lakásvásárlást segítő fix 3 százalékos kamatú hitelfelvételt nyújtó Otthon Plusz programot. A nyugdíjasok 14. havi nyugdíját a pártkoalíció 4 év alatt vezeti be. Az első heti járandóság folyósítása a napokban kezdődött el. A családokat támogató adókedvezmények sora tovább bővül. 2026. január 1-től a harminc év alatti édesanyák adómentességet élveznek, a 40 év alatti kétgyermekes édesanyák szja-mentessége pedig 2027-től kiterjed az 50 év alatti, 2028-től az 60 év alatti, 2029-től pedig valamennyi kétgyermekes édesanyára. Idén január 1-től a minimálbér 11 százalékkal, a garantált bérminimum 7 százalékkal nőtt. A szociális és kulturális dolgozók bére 15 százalékkal emelkedett.
Április 12. már része a választások történetének
Az idei választás egyik legérdekesebb jelensége, hogy a kispártok – a Mindenki Magyarországa Néppárt, a Momentum, a Szikra, a Megoldás Mozgalom, Második Reformkor, a Lehet Más a Politika, a Humanisták, a Párbeszéd -Zöldek – sorra jelentették, jelentik be, hogy nem indulnak a választásokon. Ez nemcsak a pártlogikának, de a józan észnek is ellentmond, hiszen pártok célja, hogy saját politikai programjuk megvalósításához megszerezzék a hatalmat vagy részesedjenek belőle, a kormányzásban, a törvényhozásban érvényesíthessék ideológiájukat, képviseljék szavazóik érdekeit. Nem tudni, hogy választóik hogyan reagálnak harakirijükre, a voksolás napján otthon maradnak vagy felsorakoznak valamelyik induló párt mögé. A kampányok stílusa várhatóan az elkövetkező hetekben tovább fog durvulni. A hazai politikai életből ki tudja mikor, de rég kiveszett az udvariasság. A választók tavasszal döntést hoznak majd a kormányzásról — a rendszerváltásról azonban a történelem már döntött.
