A kormányváltást ígérő ellenzéki választási programokban 2014-ben tűnt fel először a rendszerváltó gondolat: a rendszerváltás! Vannak, akik a volt SZDSZ elnök Magyar Bálint ’13-ban megjelent, Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam című könyvéhez vezetik vissza – megint mások Karácsony Gergelyékhez, a későbbi Párbeszédhez. Mindenesetre a narratíva választásról választásra egyre erőteljesebbé vált, míg nem ’26-ra szinte egyeduralkodó lett.
Úgy tűnik, a politikának van humora. A korábban legradikálisabb rendszerváltó Fideszből „rendszervédő”, az állampárt elitjének egy részét a diktatúrából a demokráciába átmentő, ám jogutódi státuszát mind a mai napig fenntartó MSZP-ből pedig rendszerváltó erő lett. A 2018-as és a 2022-es választás két újdonságot tartogatott. Míg a programjaikban az ellenzéki pártok ígéretekkel küzdöttek a választók kegyeiért, a kampányukban gyakran tettek dehonesztáló megjegyzéseket a kormánypárt szavazótáborára. A másik novum, hogy 2022-ben a balliberális ellenzéki pártok az ördöggel is összefogtak volna a hatalom megszerzéséért.
A kormánypártok a 2018-as választáskor sem változtattak 2014-ben bevált kampánystratégiájukon. Miért is tették volna? A választók egyértelmű ajánlatnak tekintették egyszavas „Folytatjuk” programjukat.
Forrás: Mátrai Dávid
A folytatás alapja
A teljesség igénye nélkül néhány szavazatvonzó tétel a ’14–18 közötti kormányzás eredményei közül: a GDP három százaléka alá csökkent a költségvetési hiány. A gazdasági növekedés ’14-ben 4,2, ’15-ben 3,5, ’16-ban 2,3, ’17-ben 4,1, ’18-ban 4,9 százalékos volt. A ciklus végére a munkanélküliség ismét négy százalék alá süllyedt. A foglalkoztatottság 57 százalékról 73 százalék fölé emelkedett a 15–64 évesek körében. Az Orbán-kormány ’15-ben bevezette a Családi Otthonteremtési Kedvezményt, ’16-ban a támogatást a háromgyermekes családok körében jelentős mértékben felemelte.
„2018-ban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete és a családi kedvezmény figyelembevételével számított havi átlagos nettó kereset egyaránt 11 százalékkal nőtt az előző évhez képest. ’17-ben a háztartások egy főre jutó havi bruttó jövedelme 9,3, nettó jövedelme 8,4 százalékkal többet tett ki, mint ’16-ban.”
(Forrás: KSH, Magyarország, 2018)
A programként értékelt beszéd
Az elemzők, valamint az értelmiségiek egy csoportja Orbán Viktor 2018 márciusában, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvényén elmondott szavait választási programbeszédként könyvelte el. A kormányfő az elkövetkező évek célkitűzései közül a munkanélküliség további csökkentését, a fiskális fegyelem betartását, a foglalkoztatási helyzet javítását, az ország szuverenitásának megőrzését, a migráció megakadályozását és a demográfiai fordulat eléréséhez hozzásegítő támogatási rendszer finanszírozását emelte ki. A miniszterelnök hangsúlyozta, a következő ciklusban minden kormányzati döntésnek a négy alappillér – a versenyképesség, a munkaalapú gazdaság, a demográfiai politika és az identitáspolitika – valamelyikéhez kell tartoznia.
Jobbik: Néppárti köntösre cserélt Gárdista mellény
A Jobbik programja egyértelműen a néppártosodás stratégiájába illeszkedő rendszerváltó ajánlatként jelent meg: a párt a Fidesz-korszak lezárására nem pusztán politikai stílusváltást, hanem közjogi, intézményi és gazdaságpolitikai korrekciót hirdetett. A hangsúlyt arra helyezték, hogy a kormányváltás önmagában elégtelen; a demokratikus működés helyreállításához a hatalmi koncentráció lebontása és az ellenőrzési mechanizmusok újjáépítésére van szükség.
„A Jobbik-kormány legelső lépései között fog szerepelni Magyarország visszavezetése a demokratikus fejlődés útjára, ahol nem képzelhető el olyan intézmény vagy személy, amely, vagy aki kontroll és a felelősségre vonás lehetősége nélkül tevékenykedhet.”
A „közjogi rendszerváltás” fejezetben a Jobbik demokratikus intézményvédő pozíciójába helyezte önmagát. Az arányosabb – német mintájú – választási rendszer és a választókerületi határok felülvizsgálatával valós politikai reprezentáció helyreállítását célozta meg. A párt kimondatlanul is a jelenlegi rendszer legitimációját vonta kétségbe, amikor elfogadhatatlannak nevezte, hogy kisebbségi társadalmi támogatottsággal kétharmados parlamenti többség jöhessen létre.
Miközben fenntartotta a családi adókedvezményeket, a hazai kis- és középvállalkozások terheinek csökkentését és az egykulcsos adó igazságtalanságainak felszámolását ígérte. Gazdaságpolitikai szempontból a Jobbik a strukturális adóreformot helyezte előtérbe.
A párt EU-politikája a korábbi évekhez képest határozottan árnyaltabbá vált, azonban a külföldi működő tőkével szemben továbbra is kritikus maradt. Az Európai Unió nyugati és keleti tagállamai között fennálló gazdasági aszimmetria és a meglévő bérkülönbségek csökkentése érdekében bérunió létrehozása mellett érvelt. Azt ígérték, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét beemelik az Európai Unió alapelvei közé.
Fotó: Krizsán Csaba / MTI
A Jobbik programjában hadat üzent az álhírek terjedésének. A párt ezt nem represszív eszközökkel, hanem hangsúlyozva a sajtó- és szólásszabadság védelmét, független szakmai testület, valamint a hatóságok és technológiai cégek együttműködésével képzelte el. Ez az ígéret üde új színfoltnak számított a választási programok klasszikus elemei között.
MSZP-Párbeszéd: Vádbeszéd a rendszer ellen
Az MSZP a Párbeszéddel (PM) közös listán indult a választáson. A két párt miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely volt. A választásról választásra folyamatosan zsugorodó MSZP„Tegyünk igazságot!” című programjában keményen bírálta a Fidesz-kormányt. Íme, néhány jellemző mondat: „A Fidesz-kormány szétszakította az országunkat és békétlenséget hozott. - „A III. Magyar Köztársaság nem létezik többé. Csak köztársasági elnökünk van, köztársaságunk nincs. - Az elmúlt nyolc évben a kormány lebontotta a demokráciát, megszüntette a fékek és ellensúlyok rendszerét, felszámolta a független intézményeket, és megfélemlítette azokat, akik bírálni merészelték. - A fordított Robin Hood-ként tevékenykedő Fidesz egész társadalompolitikája arról szól, hogy a gazdagokat támogatja, miközben a szegényektől elvesz.
Összességében az MSZP negatív üzenetekben bővelkedő programjának célja a Fidesz politikai és erkölcsi delegitimálására épült.
MSZP: Téglagyárosok
Aki légvárat épít, ne sajnálja a téglát! – tanácsolja egy régi mondás. Az MSZP – túl azon, hogy egy IV. Magyar Köztársaság kikiáltását célozta meg – programjában egyáltalán nem fukarkodott az ígéretekkel.
A szocialista párt gazdaság- és társadalompolitikai vállalásai klasszikus baloldali, újraelosztás-központú logikát követett. Több ponton elnagyolt megfogalmazású ígéretekre építkezett. A progresszív adózás bevezetésének kilátásba helyezésével a párt a jövedelmi különbségek mérséklését és a tehetősebb rétegek nagyobb közteherviselését szorgalmazta. Ezt egészítette ki a rendszerváltozás óta felhalmozott vagyonok „bevonásának” ígéretével. Ez utóbbi a folyamat végrehajtásához szükséges jogi és gazdasági mechanizmus ismertetése nélkül megfejthetetlen üzenetként csak egy volt a szimbolikus vállalások sorában.
A program szociális karakterét erősítő ígérvények, például a „nettó 100 ezer forintos minimumjövedelem” deklarálása, a gazdasági fenntarthatóság, a költségvetési források és a munkaerőpiaci hatások szempontjából egyaránt racionális kérdéseket vetettek fel. A történeti hűség kedvéért érdemes felidézni, hogy az alapvető élelmiszerek egy részére vonatkozó 0 százalékos áfát 2004-ben az MSZP-SZDSZ kormány szüntette meg és emelte fel 5 százalékra. Továbbá ’06 szeptemberében a 15 százalékos kedvezményes kulcs megszüntetésével 20 százalékra nőtt az általános forgalmi adó kulcsa. Beszédes volt az is, hogy az MSZP csak ellenzékben, a Fidesz első kétharmados győzelme után tűzte követeléseinek zászlajára áfa csökkentést.
Fotó: MTI
Párbeszéd Magyarországért: Irracionális elképzelések
Az ígéretversenyben kenterbe verte szociálisan érzékeny szövetségesét programjában a Párbeszéd Magyarországért. A programatikusan túlterhelt ígéretáradatba 2002-ben tán még Medgyessy Péter is belepirult volna. Az alábbi felsorolás, csupán ízelítő a vállalások bőségkosarából:
„Alapjövedelem, alapnyugdíj, ápolási díj: vége a nincstelenségnek és a kiszolgáltatottságnak. - Havi 30 ezer forint a gyerekeknek, 60 ezer a felnőtteknek, 90 ezres minimum a nyugdíjasoknak. - Nettó 150 ezer forintos minimál- és 250 ezres átlagbér a dolgozóknak. - Megugró bérek, igazságos adók: 150 ezres nettó minimálbér, megadóztatott ügyeskedők, szupergazdagok és óriáscégek. - Mindenkinek lesz hol laknia: egészséges és megfizethető otthonokat teremtünk, a jómódúak ingatlanvásárlásainak több tízmilliós támogatása helyett a rászorulók lakhatását segítjük. Átalakítjuk a CSOK-ot, országossá tesszük a lakásfenntartási támogatás zuglói modelljét.100 ezer szociális bérlakást, 25 ezer kollégiumi férőhelyet építünk 4 év alatt. Lakbérplafont vezetünk be, megelőzzük a kilakoltatásokat, felszámoljuk a hajléktalanságot.”
A teljesíthetőség szempontjából a PM programja sokkal inkább tűnt álmodozásnak, mintsem reális tervek gyűjteményének.
DK: Nemzeti szuverenitás helyett totális rendszerváltási ajánlat
A Demokratikus Koalíció programját erőteljes rendszerváltó narratíva határozta meg. A 2010 utáni politikai berendezkedést történelmi korszakváltásként értelmezte.
„Magyarországon 2014-ben végleg befejeződött egy történelmi korszak, amely a rendszerváltozással vette kezdetét. A 2010-től uralomra került rezsim fokozatosan felszámolta a parlamentáris demokráciát, a versengő többpártrendszert, az alkotmányos jogállamot: a Harmadik Köztársaságot.” „Ehhez nem egyszerű kormányváltás, hanem rendszerváltás kell: felszámolni az orbáni maffiaállamot és európai értékeken nyugvó országot teremteni.” – hangsúlyozta a Gyurcsány-párt.
Gazdaságpolitikailag a DK éles kontrasztot állított a Fidesz „etatista, piac- és versenykorlátozó” gyakorlatával szemben. Programja progresszív közteherviselést, kiszámítható adórendszert, nyugdíjkorrekciót és piacvédelmet ígért. A párt a demokratikus berendezkedésben is radikális változtatásokat tervezett: alkotmányozást, kétfordulós egyéni választókerületi rendszert, csatlakozást az Európai Ügyészséghez. Programjának része volt még az egyházak kiváltságainak és kiemelt állami támogatásának megszüntetése. Már akkor megjelent a határon túli magyarok szavazati jogának megszüntetéséről szóló ígéret.
Hosszú távon a DK programja jóval túlmutatott a nemzeti kereteken. Közös Európai Alkotmánnyal, európai kormánnyal, kétkamarás parlamenttel, közös kül-, honvédelmi, szociális, gazdaság-, pénzügy- és adópolitikával hosszú távú célként nevezte meg az Európai Egyesült Államok megteremtését.
A ’18-as választás a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelmével végződött. A Jobbik a választáson elért eredménye annak ellenére volt visszalépés, hogy ’14-hez képest eggyel feljebb lépett és megszerezte a második helyet az Országgyűlés patkójában. Ráadásul a G-nap után kialakult Simicska Lajos-féle támogatás is hamar elillant a háttérből. Harmadikként az MSZP-PM, negyedik helyen az LMP, végül pedig az épphogy csak 5% felett végzett DK jutott be a parlamentbe.
Fotó: Bődey János / Index
2022 az ellenzéki összeborulás éve
A Fidesz-KDNP-től az ellenzéki pártok és a politikai elemzők ’22-ben is hiába várták a gondosan megírt választási programot. Gyöngybetűk helyett mindkét párt változatlanul kitartott a rövid és tömör „Folytatjuk” ígérete mellett.
A folytatás rajtvonala
A 2018-2022-es ciklusban indult a Családvédelmi Akcióterv. Az intézkedéscsomag mások mellett a babaváró és a nagycsaládok autóvásárlását támogatását foglalta magában. Fontos eleme volt a három- vagy többgyermekes családok lakáscélú jelzáloghitel-tartozásainak csökkentéséről szóló kormányrendelet módosítása. A családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) felhasználható lett az otthonok bővítésre is. A falusi CSOK a családok otthonhoz juttatásán túl a kistelepülések népességmegtartó erejének növelését célozta meg.
Jól időzített teljesítés
A Fidesz-KDNP a választási év elejére időzítette jóléti intézkedéseinek többségét. A 25 év alattiak szja kedvezményt kaptak, a minimálbér bruttó 200 ezer, a garantált bérminimum 260 ezer forintra nőtt. A nyugdíjasok a tervezett ütemezéssel ellentétben ’22 februárjában megkapták a teljes 13. havi nyugdíjat. Hathavi fegyverpénzt kaptak a katonák és a rendőrök. Húsz százalékkal nőtt az ápolók, a szociális és a kulturális ágazatban dolgozók bére. A ciklus végére a koronavírus járvány következményeit nagyjából kiheverte az ország. A GDP 7,3 százalékkal nőtt. A járvány alatt az emelkedő munkanélküliségi mutatók a választás évében ismét a 2018-as szint alá süllyedtek.
A sokak által megjósolt, a kormánypártok által azonban az utolsó percig megkérdőjelezett Ukrajna ellen indított orosz agressziót illetően szinte azonnal megszületett a békepárti narratíva. Ironikus módon végül ez volt a ’22-es országgyűlési kampány ékköve, a „béke vagy háború” ellentétpárra egyszerűsített haiku.
Egységben Magyarországért: DK–Jobbik–Momentum–MSZP–LMP–Párbeszéd
A ’22-es választásra a baloldali és a liberális ellenzéki pártok összefogtak. Az ideológiailag egymástól távolálló pártok fátylat borítottak a múltra és szövetségükbe bevették a hosszú éveken át páriaként kezelt Jobbikot is, Jakab Péter vezetésével. Tették ezt abban a reményben, hogy ezúttal végre sikerül megtörni a Fidesz–KDNP sikersorozatát és megszerezni a kormányzati hatalmat.
Orbán vagy Európa: az itt a kérdés
A hat pártból álló Egységben Magyarországért Csak felfelé! Az emelkedő Magyarországért című közös programjának középpontjában a Fidesz–KDNP kormányzásának normatív elutasítása állt. „A választás legfontosabb kérdése: Orbán vagy Európa?” A dokumentum szerint a helyzetet átfogó politikai és alkotmányos újrakezdéssel lehet kezelni.
„Magyarországnak vissza kell térnie a demokratikus, jogállami alapokon álló európai országok közösségébe.”
Az ellenzéki pártok a fékek és ellensúlyok rendszerének újjáépítését, a médiapiac és az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítását ígérték. Új alkotmányt, az alapjogok garanciáinak és a hatalommegosztás intézményeinek helyreállítását, a „fideszes mélyállam” felszámolását vállalták. A program célul tűzte ki a szociális ellátórendszer megerősítését és az esélyegyenlőség növelését.
Gazdaságpolitikai fejezetében az ellenzék „emberközpontú” és „tisztességes” piacgazdaságot hirdetett, hangsúlyozva az átlátható közpénzfelhasználás és az elszámoltathatóság fontosságát. A családi pótlék duplájára emelése mellett a gyermekek utáni adókedvezmény rendszerének igazságosabbá tétele, a gyermekszegénység felszámolása is szerepelt a programban.
Fotó: Márki-Zay Péter / Facebook
Az Egységben Magyarországért programja igyekezett a kormánypártokétól eltérő családpolitikai felfogást is megjeleníteni. A nagycsaládosoknak járó kedvezmények kiterjesztését ígérték az egyszülős családokra és a nekik járó családi pótlék nagyobb léptékű emelését.
Társadalompolitikai téren is a program számos jóléti ígéretet tartalmazott. Jelentős béremeléseket helyezett kilátásba az oktatásban, egészségügyben és a szociális szférában, valamint a lakhatási válság felszámolását. A konglomerátum a nyugdíjasok biztonságának erősítését és az esélyegyenlőség növelését, a nyugdíjrendszer fenntartásában, a méltó időskor biztosításában az állam kötelezettségének új alkotmányban rögzítését vállalta.
Mi Hazánk: Minden párt célkeresztben
„A Mi Hazánk Virradat Programja nemcsak egy választási program, hanem több cikluson átívelő munkaterv volt, amely a kisiklatott rendszerváltás stratégiai hibáit kívánta orvosolni. Valódi fordulatra, radikális és gyökeres változásra volt szükség ahhoz, hogy újra emelkedő nemzet lehessünk.”
Toroczkai Lászlóék álláspontja szerint Magyarországot egy kétpólusú politikai váltógazdaság uralta: „Ennek a politikai, parlamenti váltógazdaságnak az egyik pólusát az úgynevezett balliberálisok, a másikat pedig a Fidesz képezte. A Mi Hazánk harmadik utat kínált a nemzet számára.”
Az alkotmányos rend és a demokrácia helyreállításán túl a Mi Hazánk védelmet ígértek a kis- és középvállalkozásoknak.
A párt nemcsak a Fidesz-KDNP-t, hanem a teljes ellenzéket is támadta programjában.
A kormányváltás 2022-ben is elmaradt, egymás után negyedszer ismét kétharmaddal győzött a Fidesz-KDNP. Az Egységben Magyarországért második a Mi Hazánk harmadik lett.
A pártok választási küzdelme elveszítette versengő jellegét, élet-halál harccá vált. A kormánypártokra az ellenzék soraiból minden irányból össztűz zúdult, már senki sem kormányt, hanem rendszert akart váltani. A cél elérése érdekében hiába fogtak össze az egymástól rendkívül távolálló ideológiájú pártok, a köztük lévő ellentéteket, állandó feszültséget nem tudták leküzdeni, de elfedni sem sikerült. Még saját szavazóik is ingatagnak, kiszámíthatatlannak tartották az együttműködésüket, kormányzóképességüket elégtelenre osztályozták.
Az ellenzéki politikusok legsúlyosabb tévedése talán azt volt, hogy azt gondolták irányváltásukat híveik vakon követik. Elhitték, hogy a Jobbikos szekértábor szövetségest lát majd a korábban szemkilövetőként emlegetett Gyurcsány Ferencben, a mérsékelt liberális értelmiségiek pedig felsorakoznak náci pártnak tartott radikálisok mögé. Az ellenzék minden sz@r narratívájával éppúgy lyukra futott, mint a Fidesz 2006-ban a „Rosszabbul élünk, mint négy éve” kampányával. A hatos fogatnak közös programjában nem sikerült egy olyan alternatívát felskiccelni, ami az állampolgárok számára egy jobb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb jövő hiteles ígéretét jelentette. Kedvenc pártjuk uralkodó narratívájával ellentétben hétköznapjaikat nem töltötték állandó rettegetésben, nem érzékelték a diktatúra fojtogató, fenyegető légkörét. Az „Orbán takarodj” még azoknak is kevés volt, akik amúgy valamiféle változásra, a politika színpadán zajló előadásban új szereposztásra vágytak. A tizedik választás előszobájában bátran hihetnénk azt, hogy már mindent láttunk, ám a jelen történései azt sugallják, tartogathat még a jövő meglepetéseket.
