A legújabb, napok óta tartó mikrobalhé tökéletes látlelet a társadalom állapotáról.
Mi a közös Mérő Verában, Vona Gáborban, Rainer-Micsinyei Nórában és Török Gáborban? Akár egy ócska pesti vicc is kezdődhetne így, azonban ez most a valóság, ők lettek ugyanis a főszereplői a közéletet az indokoltnál jóval több ideje foglalkoztató összefeszülésnek.
A történet onnan indult, hogy az elmúlt évek két legértelmesebb kereskedelmi tévés műsorának egyikébe, az RTL-en futó Árulókba (a másik nézhető produkció egyébként a TV2-es Kincsvadászok) a szerkesztők ugyanabba a kastélyba küldték nyomozni Vona Gábort és az említett két hölgyet. Ők ketten - Sapkás Pirézzel kiegészülve - pedig komoly fenntartásaiknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a korábban a cigányokat bűnözőnek nevező, náci elhajlással vádolt Vona is a műsor szereplője. Ezzel kapcsolatos kiakadásukat pedig Török Gábor is szóvá tette, a két hölgy pedig nem volt rest válaszolni és a politológust is elküldeni melegebb éghajlatra.
Ez a balhé tökéletes felmelegítése azoknak a 10-15 évvel ezelőtti vitáknak, amelyek arról szóltak, hogy lehet-e bizonyos politikai erőket és politikusokat kirekeszteni a társadalmi közbeszédből csakis a véleményük miatt. Sokáig tartotta magát, hogy a Vona és a Jobbik köré húzott tűzfal majd eredményes lesz és megakadályozza a párt erősödését. Ez persze nem jött be és ezt később sokan el is ismerték, a Jobbik vesztét pedig végül teljesen más okozta. Persze máshol még most is próbálkoznak hasonlóval, például Németországban, ahol az AfD köré vont karantén annyira „eredményes”, hogy a párt már 31%-kos aránnyal vezeti a népszerűségi listát a 17%-os CDU mögött.
Rainer-Micsinyei Nóra és Mérő Vera tehát a múltban ragadtak. Sőt, nem is a múltban, hanem a saját szellemi és ideológiai fogságukban.
Jól mutatja ezt, hogy előbbi azzal próbálta a műsor első részében feloldani a Vona miatt benne dúló morális ellentmondást, hogy - elmondása szerint – ignorálni fogja őt. Abba már kár is belemenni, hogy teszi mindezt egy játék keretein belül, ahová mindenki azért ment, hogy játsszon. És persze azt sem vitatom, hogy mindenkinek szíve joga ott meghúzni a morális határait, ahol ő azt jónak érzi. De hogy emiatt bárkit ignorálni kellene?
Ami pedig a helyzetet még abszurdabbá teszi, hogy két olyan hölgy mondja ezt, akik a saját megnyilvánulásaik alapján liberális értékeket vallanak és akiknek éppen az volt a bajuk az Orbán-kormányokkal, hogy el akartak hallgattatni másokat. És erre fel most ők ignorálnak. Nem kellene inkább vitázni? Megismerni, hogy a másik mit gondol, miért gondolja azt és egyáltalán még úgy gondolja-e?
Nem Vona Gábort akarom felmenteni, mert az ő politikai fordulatairól is mindenki eldöntheti, hogy őszinték vagy sem. De hol marad az az elv, hogy „nem értek Veled egyet, de életem végéig küzdök azért, hogy elmondhasd.”?!
Hogy lesz így ebből normális ország, normális közvélemény és normális közélet, ha egy ilyen helyzetre az a válasz, hogy ignoráljuk a másikat? Volt itt éppen elég széthúzás az elmúlt évtizedekben és jól láthatóan a politika most nem az egyesítésre törekszik. Éppen ezért van óriási felelőssége azoknak a véleményvezéreknek, akiket százezrek követnek, akik százezrek gondolkodását formálják. És éppen ez az a teher, amit Mérő Vera és Rainer-Micsinyei Nóra egyáltalán nem érez. Nem akarom Marikát elnöknek. Ettől függetlenül az Árulókat nézni fogom és Vonának szurkolok!
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on,Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
