Hivatalosan is kezdetét vette az Európai Unió következő hosszú távú költségvetéséről (MFF) szóló intenzív és feszült tárgyalássorozat, amely a brüsszeli diplomaták és döntéshozók szerint az eddigi legmegosztóbb és legkeményebb vitákat fogja elhozni a tagállamok között. A Politico brüsszeli jelentése és elemzése alapján a most induló „költségvetési háború” tétje rendkívül nagy, mivel a hagyományos uniós prioritások, mint a regionális felzárkóztatást szolgáló kohéziós alapok és a közös agrárpolitika (KAP), közvetlen konfliktusba kerülnek az újonnan megjelenő, halaszthatatlan biztonsági, védelmi és gazdasági kihívásokkal. A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.
A viták középpontjában az európai védelmi kiadások radikális növelése, a zöld és digitális átállás finanszírozása, valamint az Ukrajnának nyújtandó hosszú távú pénzügyi és újjáépítési támogatások állnak. A nettó befizető tagállamok, élükön Németországgal, Hollandiával és a hagyományosan takarékos északi országokkal, határozottan ellenzik a nemzeti hozzájárulások jelentős megemelését, és a meglévő források belső átcsoportosítását követelik. Ezzel szemben a déli és kelet-európai tagállamok mereven elzárkóznak a felzárkóztatási és agrártámogatások megvágásától, mivel ezeket kulcsfontosságúnak tartják gazdasági stabilitásuk megőrzéséhez.
A konfliktust tovább mélyíti az uniós szintű „saját források” – azaz a közvetlen brüsszeli adók és illetékek – bevezetésének terve. Míg a Bizottság ezzel tehermentesítené a nemzeti költségvetéseket, több tagállam a nemzeti szuverenitás elfogadhatatlan korlátozásának tekinti a javaslatot.
Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy mivel a többéves pénzügyi keret elfogadásához minden egyes tagállam egyhangú jóváhagyása szükséges, a tárgyalások rendkívül hosszúra nyúlhatnak. A nemzeti vétókkal való fenyegetőzés és a politikai alkuk sorozata várhatóan megbénítja majd a döntéshozatalt. Az Európai Parlament ráadásul jelezte, hogy a jogállamisági mechanizmusok szigorú betartatásához köti a megállapodást. A geopolitikai bizonytalanság és az inflációs környezet miatt az uniós vezetőknek minden korábbinál szűkebb gazdasági mozgástérrel kell gazdálkodniuk a következő hétéves ciklusban.
