A második világháború vége óta a legsúlyosabb transzatlanti válságot éljük át, amelyet az éves Atlas of Impunity (Büntetlenségi Atlasz) adatai is számszerűsítenek – írja Ivo Daalder, az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete a POLITICO-n megjelent elemzésében. A 172 országot vizsgáló index szerint az USA, amely nyolcvan éven át garantálta a háború utáni világrendet, mára a 117. helyre csúszott vissza, és az egyetlen olyan gazdag demokrácia, ahol a büntetlenség mértéke rohamosan növekszik. A politikai gyilkosságok elleni védelem és a pártatlan közigazgatás pontszámai drasztikusan romlottak Washingtonban.
A teljes cikk angol nyelven itt olvasható.
Ez a hanyatlás nem ideiglenes kisiklás. A jelenlegi amerikai adminisztráció „America First” doktrínája tranzakciós alapon kezeli a szövetségeseket, a nemzetközi szabályokat pedig opcionálisnak tekinti. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a probléma csak a tengerentúlt érinti: az illiberális hullám már Európát is elérte, amit a földrész gyengesége és önbecsapása is felerősít.
A büntetlenség terjedése és az autoriter minták másolása kézzelfogható a kontinensen. Az adatok szerint ez a folyamat nem véletlenszerű: a szerbiai és romániai politikai feszültségek mellett a folyamatot jól tükrözi a volt miniszterelnök, Orbán Viktor alatti magyarországi demokratikus visszacsúszás, valamint Szlovákia szélsőjobboldali fordulata is.
A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a történelemben először az Egyesült Államok nem a demokratikus centrumot védi a populista hullámmal szemben, hanem aktívan finanszírozza azt. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis arra készül, hogy a Demokrácia Alapból (Democracy Fund) származó forrásokat olyan agytrösztöknek és civil szervezeteknek csatornázza be, amelyek az európai nemzeti-populista mozgalmakat látják el ideológiával. Ez közvetlenül érinti a négy nagy nyugat-európai államot (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország) is, ahol a szélsőjobboldal vezeti a közvélemény-kutatásokat. A válság visszafordításához az európai demokráciáknak fel kell ismerniük, hogy többé nem várhatnak Washingtonra, hanem saját maguknak kell a nemzetközi jogrend őreivé válniuk.
