A KözBeszédben Szalay Dániel, a Media1 főszerkesztője beszélget Kurucz Dániellel az elmúlt hónapok médiapolitikai változásairól, a közmédia átalakításáról, az állami reklámköltésekről, a Facebook szabályozásáról, valamint arról, hogyan változhat a magyar sajtó helyzete a kormányváltás után.
Szalay szerint a közmédia gyors átalakítása több ponton kapkodást eredményez. Úgy véli, a kormányra jelentős nyomás nehezedett amiatt, hogy a korábbi vezetők továbbra is a helyükön voltak, ezért gyorsan megkezdődtek a személycserék. Ennek következményeként azonban szerinte „kicsit kaotikus helyzet” alakult ki: hosszabb ideig nem működött a hirado.hu online szolgáltatása, a teletext sem volt elérhető, az M1 műsorstruktúrája pedig szintén jelentősen átalakult.
Az állami reklámköltések visszafogását fontos változásnak nevezi, ugyanakkor szerinte egyelőre nem egyértelmű, hogy pontosan milyen hirdetéseket érint az új irány. „A nagyon nagy kérdés az lesz, hogy teljesen az állami reklámokat leveszik-e, beleértve a Szerencsejáték Zrt. hirdetéseit is, vagy csak a politikai hirdetéseket” – mondja Szalay. Hozzáteszi: a nem politikai célú állami reklámok egyes médiavállalatok számára továbbra is komoly bevételi forrást jelenthetnek.
A televíziós piac helyzetéről azt mondja, a streaming térnyerése komoly nézőszámvesztést okozott a hagyományos lineáris csatornáknak. Az RTL példáján arról beszél, hogy az RTL+ elindításával a vállalat részben saját hagyományos csatornájától is nézőket terelt át az online felületre. „Az online platform, mire ténylegesen nyereséget kezd hozni, hosszú időt és nagyon nagy távú építkezést igényel” – fogalmaz.
A közösségi médiával kapcsolatban Szalay szabályozási változtatást sürgeti. Szerinte nincs rendben, hogy egy magyar felhasználónak problémás esetben Írországhoz kell fordulnia. „Kellene, hogy legyen helyi képviselet, legyen helyi ügyfélszolgálat, és lehessen hozzájuk fordulni, hogyha bármi gond van” – mondja. Példaként azt említette, amikor egy oldal elérését visszafogják vagy váratlanul letiltják.
A Kontroll működéséről is kritikusan beszél. Arra a kérdésre, hogy a lap tekinthető-e az „új Megafonnak”, azt mondja, ez szerinte túl erős megfogalmazás, ugyanakkor kormányközeli médiumnak tartja, és bizonyos hasonlóságokat is lát. Különösen a tulajdonosi és személyi kapcsolatok, valamint a lap gyors növekedése vetett fel benne kérdéseket. „Számomra furcsa és óriási kérdőjeleket, ilyen red flageket hoz föl, amikor a Kontrollra nézek, meg az, hogy mekkora stáb lett ott pillanatok alatt. Miből, honnan volt erre pénz?” – teszi fel a kérdést.
Szalay szerint a kormányváltás után sem válik feleslegessé a kritikus sajtó, még akkor sem, ha egyes támogatók úgy érzik, hogy a korábbi politikai cél teljesült. „Ezt a kormányt is azért valakinek ellenőriznie kellene. Kell olyan sajtó, amelyik kritikusan áll ehhez a kormányhoz is” – hangsúlyozza. Úgy véli, ha az ilyen szerkesztőségek elveszítik a finanszírozásukat, annak az lehet a következménye, hogy kevesebb szereplő marad, amely egy esetleges visszaélést feltár és nyilvánosságra hoz.