Minimum 538.794 Magyarországon született honfitársunk él külföldön. Ők javarészt 2026-ban a Tiszára szavaztak, a változásra. Felmerül a kérdés, hogy akkor most ők haza jönnek? Vagy ez csak egy vasárnapi program volt, különösebb elköteleződés nélkül.
TL;DR
Régi vita, hogy a külhoni magyarok, vagyis akiknek a szülőföldje valaha Magyarország volt, csak a trianoni határok ma egy másik országhoz pakolták őket: szavazzanak-e vagy sem. Szerintem, és a legtöbb jó érzésű ember szerint, ez nem is kérdés. Hiszen arról ők nem tehetnek, hogy Temerinbe, vagy Beregszászba születtek magyarnak és mondjuk nem Budaörsre. Nem tehetnek arról sem, hogy nem hapcizott a határok meghúzásánál a francia-angol diplomaták tolla és ma egy másik ország állampolgára is – jobb esetben.
A Londonba, Berlinbe kiköltöző magyar se tehet arról, hogy mondjuk Marcaliban, vagy Püspökladányban nem tudott elhelyezkedni, olyan munkát találni, amit akart. Sokan a devizahitel csapdából szabadulva, megint csak mások a jobb élet, vagy akár a gyűjtés reményében mentek ki az évek során dolgozni külföldre. És ezzel az ég adta világon semmi baj nincsen! Lényegében ez volna az Európai Unió egyik alapja, a munkavállalók szabad mozgása. Az egy más kérdés, hogy az Unió korábbi, gazdagabb tagjai ezzel visszaélve egy „agyelszívást” is végrehajtanak, de most ne erről beszéljünk.
A külképviseleti névjegyzékbe csak 82.410 fő jelentkezett be
Igaz, a 538.794 főből csak 82.410 jelentkezett be a külképviseleti névjegyzékbe és abból csak 71.922 ember szavazott érvényesen. Nem tűnik soknak, de így is 14 299 emberrel többen voksoltak, mint 2022-ben, ami 25%-os növekedés. (A 2022-es országgyűlési választáson 65 480 fő jelentkezett be a külképviseleti névjegyzékbe, és végül 57 623 érvényes szavazatot adtak le.)
Ennek a 71.922 embernek a szavazata nagyobb mértékben befolyásolta a választások végkimenetelét, mint a külhoni magyarok szavazata. Miért? Először is a külhoniak csak 1 db szavazattal élhetnek – ha nincsen magyarországi lakcímük. A „külföldön élő” magyarok 2 db szavazattal is rendelkeznek, tehát nem csak listára, de egyéni jelöltre is szavazhattak. Mivel ennek a 71.922 embernek kb. a 66%-a Tiszára szavazott eldöntött legalább 6 db egyéni választókörzetet és minimum 1 db listás mandátumot. Ezzel szemben a külhoni magyarok a szavazataikkal összesen 2 db listás mandátumot „szavaztak meg” a Fidesz-KDNP-nek.
Felmerül így a kérdés, hogy ha nem is mindenki, tehát nem mind a 538.794 fő, de legalább az a nagyjából 48 000 ember most hazaköltözik? Itthon fogja kamatoztatni a külföldön megszerezett tudását? A szülővárosában vesz magának otthont, és itt fizet majd adót? Hozzátesz a magyar gógyihoz egy-egy külföldön ellesett technikával, technológiai újítással?
Ha mindenre a válasz – teljesen mindegy, hogy milyen indokból, de az, hogy – NEM, akkor segítsen valaki megérteni ezt az egészet.
Egy temerini magyar ott született és lehetséges, hogy ott is szeretne majd megöregedni. Együtt él a szerbekkel, néhány albánnal, Boszniából elszármazott romával és nem azért, mert akar, hanem mert ez a szülőföldje, amihez ragaszkodik. Nem megy onnan el! Mégis a DK és különösen Jakab Péter a mostani kampányt az ő szavazati joguk megvonásával tombolta végig. Pedig fele annyit ér a külhoniak szavazata és 3,5-szer kevesebb mandátumot döntöttek el.
Mellesleg, ha valaki megnézi az ENSZ vonatkozó adatait egészen érdekes dolgokra bukkan. Az ENSZ 2024-es adatai szerint a Magyarországon született, de külföldön élő népesség száma 538.794 fő –, ami a 2004-es uniós munkaerőpiaci nyitás óta tartó fokozatos kivándorlási hullám eredménye. A magyarok elsődleges célpontjai változatlanul Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria, ahol a munkavállalók nagy része tartósan berendezkedett.
Ez ugyan hatalmas számnak tűnik, de az az igazság, hogy még ennek is örülhetünk. Regionális szinten Magyarország 5,6%-os elvándorlási aránya kifejezetten kedvezőnek mondható, hiszen a szomszédos Romániában ez az érték a 18%-ot is meghaladja, de Horvátország és Szerbia is sokkal súlyosabb népességvesztéssel küzd, hogy Bulgáriáról ne is beszéljünk. Érdekes trend ráadásul, hogy az elmúlt években a visszaköltözési kedv is látványosan megélénkült, így a hazatérők száma ma már gyakran megközelíti vagy kiegyenlíti a frissen kivándorlókét.
Szóval nem valami ördögtől való dologra kérném most a külföldön élő magyarokat, eddig is sokan hazajöttek – például én is – és eddig se ment ki annyi ember, mint a környező országokban. Ugyanakkor pont az a friss és lendületes 50-100.000 ember hiányzik, aki a tényleges változást el tudná hozni, mind szemléletben, mind mentálisan.
Annak a 48 000 embernek meg majdnem, hogy kötelessége, hát nem? Vagy legalább próbálja meg.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
