Szeretném azzal kezdeni, hogy több alkalommal hívtuk be Molnár Áront, vagyis Noárt a Közbeszéd című műsorunkba, egy őszinte és kötetlen interjúra, de ő ettől igen indulatosan mindig elzárkózott. Nem megy ugyanis olyan helyre, ahol nem értenek vele egyet. Ami azért sajnálatos, mert minden megszólalásában a demokrácia és a pluralizmus mellett emel kardot.
A Kispesti Deák Ferenc Gimnázium
Történt a minap ugyanis, hogy a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium igazgatója, Tömpe László nem engedélyezte az Itt érzem magam otthon című film levetítését a diákoknak. Tömpe azzal érvelt, hogy a 16 karikás film egyébként is politikai célzatú, és az ilyeneknek eddig sem engedett teret a gimnáziumban.
Fontos adalék a történetben, hogy a filmet a rendező, Holtai Gábor szerette volna a saját laptopjáról levetíteni, majd a megtekintése után közösen elemezték volna azt a diákokkal. Az esetről az eseményt szervező médiaoktató, Szarka Judit számolt be a Telexnek.
Mozgóképkultúrát és médiát tanító tanárként én választom meg, milyen filmeket érdemes levetíteni a diákoknak, és minden évben szempont számomra, hogy legyen közöttük friss alkotás. Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmjét kétszer láttam; az egyik alkalommal a szentendrei mozi filmklubján beszélgettem róla 35 fővel teltház előtt, és azt gondolom remek parabola ez a diktatúra természetéről.
Aztán a film két főszereplője Lovas Rozi és Molnár Áron egy Facebook üzenetben még jól rá is erősített a Tömpe Lászlót azóta sújtó dührohamokra. És ezen a ponton éreztem azt, hogy vajon az a 72.000 ember (!), aki azóta „tetsziket” nyomott a videóra, mit szólna, ha ez fordítva történt volna? Csak egy pillanatra felejtsük el, hogy 2026-ban Magyarországon élünk, vegyünk egy nagy levegőt, és gondoljuk végig. Vajon Molnár Áron, Lovas Rozi, és Szarka Judit megengedték volna, hogy a diákok megnézzék az Elk*rtuk című filmet, hogy aztán Kálomista Gáborral kielemezzék azt? Tudom, hogy a példához nagyon erősen kell koncentrálnunk és elhinnünk, hogy az igazgatói posztot ők hárman töltik be. De így sem sikerül ugye? Amíg becsukjuk a szemünket, folytassuk a történet:
- Szóval utána járva a történetnek Tömpe László tényleg nem engedett korábban sem politikai tartalmú filmeket. Tehát következetes. Az Elk*rtuk sem volt levetítve. Tehát nem a diktatúra nyomja el szegény alkotókat, hanem egy gimnáziumi pedagógus többévtizedes elvi kiállása. Ráadásul 36 éve tilos oktatási intézményben pártpolitikai kampányt folytatni, vagy tanórát aktuálpolitizálásra felhasználni – erre már a Fidesz-KDNP-kormányok előtt is törvény volt
- Nem spoilerezve, de a film nem direkt politikai, csupán „remek parabola ez a diktatúra természetéről.” Magyarán, akinek nem inge nem veszi magára. Hiszen, ha Magyarországon diktatúra lenne, pontosabban a film szemüvegén keresztül, egy elmebeteg zsarnokon múlna az életünk, Áron most valamelyik börtönben wc-t pucolna. De ugye nem így van. Sőt. Nála utoljára talán csak Petőfi Sándor volt szabadabb.
- A film amúgy nagyon jól teljesít a mozikban – eddig közel 250 000-en nézték meg, ami a magyar viszonyok között hihetetlenül jó szám. Simán lenyomja az állami finanszírozású filmeket. Az elmúlt években csak a Hogyan tudnék élni nélküled?, és a Semmelweis volt nézettebb. Így felmerül a kérdés: tényleg le kell hajolni minden kis népszerűsítésért? Van egy mondás, hogy „egy birkát többször meg lehet nyírni, de megnyúzni csak egyszer.” Bár kétlem, hogy ez a 72 000 ismerné ezt a mondást. Ha most bárkit megbántottam volna, az info@kozter.com-ra küldje el a harcias kiállását, amit a poszt alá írt, ahogy ezt pl. Molnár Áron tette Magyar Péter elhíresült rasszista kacsás története kapcsán.
- Az, hogy a filmet ennyien megnézték önmagában nemcsak az alkotóknak, de az egész magyar filmiparnak és különösen a független filmeseknek nagy dolog. Miért? Pici pénzekből, és szívességek halmazából magyar alkotók össze tudnak hozni egy amúgy egészen jó filmet. És itt jön a csavar, ezért fizetnek az emberek, ezt nézik meg és nem a hollywoodi filmeket. Ez hatalmas dolog. Miért kell akkor beszennyezni a film renoméját egy nyilvánvalóan nárcisztikus ember újabb agressziójával? Ráadásul a kampányidőszak közepén, amitől aztán tényleg direkt politikaivá válik az egész. És azt se felejtsük el, hogy úgy tűnik ma már így kell érvelni egy vitában: gyorsan „lefideSSezzük” a másikat és azzal gyors eredményt érünk el. Függetlenül az érvektől, vagy igazságtól.
- Tömpét nem megvédve, de Kispesten történt ez az egész szégyellni való történet. Ami ugye sose volt egy jobboldali fészek. Egészen pontosan 2006 óta MSZP-s a polgármester. Vajon hányszor volt ehhez hasonló problémája a gimnáziumnak? Mármint, hogy az igazgató ilyen módon belenyúl a filmszakkör vetítésébe? Segítek, nem volt még ilyen.
Miért lett ebből mégis történet? Elmondom. Szarka Judit, aki egy nyilvánvalóan szuper és lelkiismeretes pedagógus ellenzéki elfogultságától rabul ejtve kirakott egy nem nyilvános Facebook posztot, amit aztán a Telex újságírója meglátott. Vagy felhívták rá a figyelmet – az már mindegy. Ugyan Szarka is elismerte, hogy Tömpével kulturált keretek közt vitatták meg az ügyet, de az már egy másik kérdés, hogy a Tömpére haragított dührohamok mennyire voltak kulturáltak? És hogy ezekben Szarka miért nem áll ki a kollégája mellett? Kulturáltan. Hiszen, ha nem áll ki, akkor ez mégiscsak a politikáról, illetve az egóról szólt neki, és nem a diákokról. Akik amúgy nyilvánvalóan bármikor megnézhetik a filmet iskolán kívül – és amúgy tegyétek is! Szóval nagyon úgy tűnik, hogy igaza volt Tömpe Lászlónak, amikor nem engedte be a filmet az iskolába. És talán megéljük még azt a kort, amikor újra normálisan tudunk egymással beszélgetni.
Összegezve, köszi Áron, hogy ezzel a poszttal is hozzájárultál Magyarország mentális egészségéhez, és a magyar kultúrához. Továbbra is várunk be beszélgetni.
